178238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szigetelt vakolt-homlokzatok készítésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178238 0 Bejelentés napja: 1976. IV. 14. (HE—709) Elsőbbsége: 1975. IV. 17. (P 25 16 916.8) Német Szövetségi Köztársaság Nemzetközi osztályozás: E 04 F 13/18 C 04 B 31/44 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. VIII. 28. Megjelent: 1983. XI. 30. Feltaláló : Friedrich Heck mérnök, Bad-Dürkheim, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas: Friedrich Heck mérnök, Bad-Dürkheim, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás szigetelt vakolt-homlokzatok készítésére 1 A találmány tárgya eljárás szigetelt vakolt-homlok­zatok készítésére hornyolt keményhablemezek és mű­anyaggal kevert habarcs felhasználásával. A nem kéthéjúnak készített külső falakat egyre növekvő mértékben borítják szigetelőréteggel, amelyet bevakolnak. Eddig túlnyomóan a 20—30 mm vastag­ságú polisztirol-keményhablemezek kerültek felhaszná­lásra. Egyedi esetekben poliuretán-keményhablemezek is felhasználásra kerültek. A poliuretán-keményhable­mezek nagyon magas hőtágulási tényezője és a kapcso­lódó nagymértékű hőmozgások miatt a vakolatrétegek a szigetelőlemezek csatlakozásainál gyakran megrepednek. A polisztirol-keményhablemezeknél is sok építmény­nél állapítható meg a vakolatréteg megrepedése a szige­telőlemezek csatlakozóhézagainál, különösen ott, ahol vastagabb szigetelőréteg vagy friss polisztirol-kemény­­hablap került felhasználásra. Az egyre emelkedő fűtési energiadrágulás miatt a mintegy 30 mm-es szigetelőanyag-vastagság már nem kielégítő. Ma már optimálisnak a kb. 60 mm-es szi­getelőréteg-vastagság nevezhető. Elektromosan fűtött épületeknél a 80 mm szigetelőréteg-vastagság. Az ilyen vastag szigetelőrétegekhez a mindkét oldalon sima polisztirol-keményhablemezek már nem felelnek meg, mert a zsugorodási erők csatlakozva a hőtágulási, illetve kontrakció-erőkhöz már olyan nagy értékűek, hogy nem tarthatók kényszerfeszültségben többé. Ennek következménye, hogy a szigetelőrétegek a zsu-2 gorodás és a változó hőmérséklet behatása következ­tében saját mozgásokat végeznek, ami az illesztési hézagok fölött levő vakolatrétcg túlterheléséhez vezet. 5 Ismert továbbá az olyan recézett keményhablemezek felhasználása, amelynél a lemez és a habarcs fclfoga­­zásávai jobb megfogás érhető el. Mivel azonban be­bizonyosodott, hogy ebben az esetben is elsősorban a zsugorodás miatt megvannak ugyanazok a hátrányok, 10 a gyártók a lemezeket a felhasználás előtt hosszabb ideig tárolják azzal a céllal, hogy a lemezek a felrakás után már csak kismértékű utólagos zsugorodást vé­gezzenek. Bebizonyosodott, hogy a nem megfelelő ideig történő tárolás előtti felhasználás káros követ- 15 kezményei a fenti megoldással sem szüntethetők meg, csupán későbbre tolódnak. Ezen okok miatt a jelenleg szokásos tárolási időtartam mintegy hat hónap. Amennyiben a vakolathoz magas műanyagtartalmú 20 massza kerül felhasználásra, hőhatásra meglágyul és elsősorban az illesztési hézagoknál elenged; ugyanez történik kevés cementmennyiség hozzáadásakor is. Az állandóan változó hőmérséklet következtében az illesztési hézagoknál anyagkifáradás jelentkezik. Ezzel 25 egyidejűleg a vakolatrétegbe ágyazott üvegszál-alapú szövetek a változások tágulás-duzzadás hatására töré­kennyé válnak, és elveszítik szilárdságukat. Ezek a folyamatok annál jelentősebbek, mennél nagyobb a szigetelőréteg vastagsága, mert a növekvő vastagsággal 30 együtt megnő a zsugorodási-, tágulási-, illetve kontrak-178238

Next

/
Thumbnails
Contents