178082. lajstromszámú szabadalom • Fékberendezés járművekhez, elsősorban sínpályás járművekhez rugóerő-tároló fékberendezéssel
7 178082 8 54 tányérrugó köteg teljes egészében jelölve van. A rugóterhelésü B2 működtető taggal alkotott mozgatható támasztókarima az 54 tányérrugó köteg részére a 9. és 10. ábrák szerint F2-vel, és a szilárd házfelület G2 -vei van jelölve. 5 A tányérrugó köteg felvételére szolgáló belső tér kifelé, a csavarosán felerősített körgyűrű-alakú 59 gumimandzsettával van védve a por és nedvesség ellen, A 7. és 8. ábrák szerinti kiviteli példánál a megfelelő, mintegy redőzötten kialakított gumi- ío mandzsetta rajztechnikai egyszerűsítések miatt nincs ábrázolva. A 9. és 10. ábrákon látható 11 rugóerőtároló fékberendezés működése hasonlóan történik, mint a 7. és 8. ábrákon látható kiviteli példákon. 15 A 9. és 10. ábra szerinti kiviteli példánál az 56 excenter tárcsa az 52 meghajtás megfelelő forgásakor a B2 működtető tagra ható 57 tolórúd közvetítésével az 54 tányérrugó köteg összenyomását okozza az X-szel jelölt iránnyal szemben. A meg- 20 hajtás forgó kapcsolatának megszüntetésekor (fékezés) a rugóterhelésű B2, működtető tag X nyíl-irányban kifelé mozog, aminek következtében az 52 meghajtás ellentétes irányú forgása történik. 2'5 Míg a 7. és 8. ábrák szerinti kiviteli példában az 53 ívtárcsához tartozó forgásszög nagyobb lehet mint 270°, a 9. és 10. ábrák szerinti kiviteli példánál az előnytelen holdpont-helyzet megakadályozására el kell. kerülni, hogy az 56 excenter 30 tárcsához tartozó forgásszög elérje a 180°-ot. Mindkét kiviteli alak a forgásszöget határoló kikapcsoló berendezésekkel rendelkezik. A 7. ábrán látható kiviteli példánál a mozgó Gt karimán az állítható 60 csavarütköző van elhe- 35 lyezve, amely a villamoskapcsoló 61 kapcsolótagját akkor működteti, amikor az 53 ívtárcsa eléri előre meghatározott forgási szögét, és az 54 tányérrugó köteg megfeszült. Amint az 54 tányérrugó köteg megfeszül, és a 61 kapcsolótag működtetve van, az 40 52 hajtás a 6. ábrán látható elektromágneses 64 fék segítségével rögzítődik. Amint az 54 tányérrugó köteg a feszített helyzetébe kerül, és a 61 kapcsolótag működésbe lép, az elektromágneses 64 fék aktivizálódik. Ez oly módon történik, hogy a 25 45 villamosmotor a 62 rotor tengelyén behatároltan tengelyirányban eltolhatóan elhelyezett, a belső oldalán a súrlódó betéttel ellátott 66 horgonytárcsa a 66 horgonytárcsa és az elfordulás biztosan a 62 rotortengelyre elhelyezett 63 horgonytárcsa-tartó 50 közötti — nem ábrázolt — rugó ellenében mozog, a rögzítetten elhelyezett, áram alatt levő 65 elektromágnes irányában. E mozgás alatt a 66 horgonytárcsa a 65 elektromágnes rögzített súrlódó felületén fekszik fel, fékezést okozva. Amikor a 10 55 fékberendezést fék-helyzetbe kell hozni, az elektromágneses 64 féket lekapcsoljuk, aminek következtében a 66 horgonytárcsa a rugóerő hatására a 65 elektromágnes rögzített súrlódó felületéről elmozdul, aminek következménye, hogy a 62 rotorten- 60 gely, a 26 fordulatszámcsökkentő hajtóműnek, amely a későbbiekben leírásra kerülő meghajtó kerekei, az 52 hajtás és az 53 ívtárcsa szabadon forgatható. A szabad forgathatóság következtében az 54 tányérrugó köteg feszültségmentesítődhet, és a 37 kuplungelem az x fékezési irányban kitolódhat. A 9. és 10. ábrák szerinti kiviteli példánál a villamos kapcsolóhoz tartozó 61 kapcsoló tag a 27 rugóerőtároló belső oldalán a 67 védőmembrán mögött van elhelyezve. Az 57 tolórúd az 56 excenter tárcsa szomszédságában a 68 kapcsolóbütyökkel van ellátva, amely működteti a 61 kapcsoló tagot, amint az excenter tárcsa egy előre meghatározott forgási szöget leírta, ami kisebb, mint 180°. Amint a 61 kapcsoló tag működtetve van, a 25 villamos motort lekapcsolja az áramforrásról, és ezen kívül aktiválja, mint ahogy azt már a 9. ábrával kapcsolatosan leírtuk, az elektromágneses 64 féket. A 25 villamosmotor, valamint a 26 fordulat- » számcsökkentő hajtómű a különböző kiviteli alakoktól függetlenül (lásd a 7. és 8., valamint 9. és 10. ábrák) egyformán előnyösen alkalmazható. Villamos motorokként célszerűen csak olyan motorok jöhetnek számításba, amelynek nagy indítónyomatékot tudnak előállítani. Egyenfeszültségű iigfimmódnál soros kapcsolású, illetve főáramköri motor és váltóáramú üzemmódnál célszerűen megfelelő külön-áramú motorok alkalmazhatók. Fordulatszámcsökkentő hajtóműként — alapjában véve minden nagy hatásfokú (gyakorlatilag nem önzáró hajtómű) hajtómű, különösen kerékhajtó művek — jöhetnek szóba. A találmány szerinti 11 rugóerőtároló’ fékberendezéssel kapcsolatban különösen előnyösek az egy-, két- vagy háromfokozatú planéta hajtóművek (bolygókerekes hajtóművek). -A 6. ábrának megfelelően a 25 villamosmotor 62 rotortengelye (a 25 villamosmotor rotoqa vonalkázottan van ábrázolva) a fogazott első St központi- illetve napkereket hajtja meg. A forgó Sj 'napkerék 3 Pt bolygó- illetve planétakerékkel kapcsolódik, amelyek a forgathatóan elhelyezett Ti planétakerék-tartókon vannak forgathatóan elhelyezve. A Px planétakerekek ezen kívül a Ht üreges koszorú rögzített belső fogazásához kapcsolódnak. A Pj palanétakerék-tartó ennek következtében lassabban forog, mint az St napkerék. A Ti planétakerék-tartó a második napkereket alkotja, amely az előzőekben leírtakhoz hasonlóan a P2\ planétakerekekhez kapcsolódik, amelyek ismét a T2 planétakerék-tartón vannak elhelyezve és kapcsolódnak a H2 üreges koszorú belső fogazásához. Az Sí, Ti, Pi és Hí építőelemek így az első meghajtó fokozatot alkotják, míg az S2, T2, P2 és H2 a második meghajtó fokozatot alkotják. Mint ahogy az a 6. ábrán látható, hasonló módon a harmadik meghajtó fokozat van kialakítva az S|, T3, P3 és H3 építőelemekből. A T3 planétakerék-tartó alkotja végül az 52 meghajtást, amely (lásd 7—10. ábrák) az A tengelyszakasszal és a vele forgó összeköttetésben álló 53 illetve 56 excenter elrendezéssel a rugóterhelésű B} és B2 működtető tag meghajtására szolgál. A 6. ábrán látható meghajtó fokozat mindegyike 4 : 1 arányú fordulatszámcsökkentést tesz lehetővé, vagyis összességében 64 :1 arányú fordulatszámcsökkentést érünk el. A helytakarékos, 4
