178039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminoglikozid-származékok előállítására
5 178039 6 ridokat antibiotikumba beépíteni az előző bekezdést megelőző bekezdésben említett három species D" mutánsait használva. Hasonló módon a The Journal of Antibiotics, 23. kötet, 8. szám, 573-579. oldal (1975) iro- 5 dalmi helyről ismeretes, hogy a gentaminok - amelyek pszeudodiszacharidok - nem épülnek be antibiotikumokba a Micromonospora inyoensis D~ mutánsát használva. Ismertté vált továbbá az is, hogy a fenti eljárás10 szerint eljárva 5-0-/?D-ribopiranozil-2,4-didezoxi-sztreptaminból nem állítható elő antibiotikum a Streptom'- 'íac és a Streptomyces rimosus forma paromomycinus D~ mutánsai jelenlétében. Szakirodalmi publikációk ugyanakkor azt is is-15 mertették, hogy a már ismert antibiotikumokban levő diaminodklitolok vagy pszeudodiszacharidok, (például a sztreptomicin, bluenszomicin vagy a higromicin) nem építhetők be antibitikumokba a fent említett mutánsokat használva. 20 így például a The Journal of Antibiotics, 26. kötet, 10. szám, 551—561. oldal (1973) irodalmi helyről ismert, hogy a bluenszamint, sztreptidint, bluenszidint, hioszamint és az aktinamint a fentiekben említett három species D~ mutánsai nem tud- 25 ják antibiotikumokba beépíteni. Hasonló módon a neomicinben, illetve a paromomicinben levő neamint és paromamint a Streptomyces fradiae D~ mutánsa nem képes antibiotikumokba beépíteni (lásd a korábban említett 30 „Biochemistry” irodalmi helyen). Továbbá megfigyelték azt is, hogy egy olyan diaminociklitol vagy pszeudodiszacharid, amely beépül antibiotikumba az előzőekben említett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is- 35 mertetett eljárás értelmében használt mutáns törzset használva, nem feltétlenül épül be antibiotikumba eltérő mutáns törzset használva. így a The Journal of Antibiotics korábban már többször is említett 1973. évi 10. számában ismertetik azt, 40 hogy míg a Streptomyces rimosus forma paromomycinus D~ mutánsa nem képes a 2-epi-sztreptamint antibiotikumba beépíteni, addig a Streptomyces fradiae vagy a Streptomyces kanamyceticus D~ mutánsa beépíti antibiotikumokba ezt a mole- 45 kularészt. Sőt, a Streptomyces kanamyceticusnak ugyanezen D~ mutánsa sztreptaminnál nem ad antibiotikumot, ugyanakkor a Streptomyces fradiae és a Streptomyces rimosus forma paromomycinus ugyanezen D" mutánsai beépítik ezt a diaminocikli- 50 tolt antibiotikumokba. A neamin nevű pszeudodiszacharidból ribosztamicin nevű antibiotikum állítható elő a Streptomyces ribosidificus D~ mutánsát használva [The Journal of Antibiotics, 26. kötet, 12. szám, 784-785. oldal (1973)], ugyan-55 akkor viszont a neamint a Streptomyces fradiae D“ mutánsa nem képes antibiotikumba beépíteni. Végül megjegyezzük, hogy a szakirodalom azt tanítja: egy hipotetikus antibiotikum szerkezete nem jósolható meg semmiképpen abban az esetben, ha 60 egy adott diaminociklitolt vagy pszeudodiszacharidot egy mutáns törzzsel antibiotikumba építik be. Ezt a tényt egyértelműen bizonyítják a The Journal of Antibiotics korábban említett 1973. évi 12. számában közöltek, amelyek szerint az 1-N-me- 65 til-dezoxi-sztreptaminból vagy az úgynevezett mio-inoza-l,3-diaminból a Streptomyces kanamyceticus D~ mutánsával kapott antibiotikumok szerkezete nem felel meg a vártnak, vagyis a várttól eltérő vegyületeket kapnak. Hasonló módon neaminból kiindulva a Micromonospora inyoensis D" mutánsával sziszomicin állítható elő, de ugyanezt a mutánst használva a paromaminból, azaz a neamintól eltérő pszeudodiszacharidból ugyanaz az antibiotikum, vagyis a sziszomicin képződik (lásd a The Journal of Antibiotics fentebb már említett 1975. évi 8. számát). Ismeretes továbbá az is, hogy a Streptomyces ribosidificus D“ mutánsa neamin jelenlétében ribosztamicint, és nem a neomicin valamelyik analógját termeli, ahogy az válható volna (lásd a The Journal of Antibiotics fentebb már említett 1973. évi 12. számát). Az előzőekben ismertetettekből véleményünk szerint nyilvánvaló szakember számára, hogy semmiféle jóslás vagy előrejelzés nem adható egy adott diaminodklitolnak vagy pszeudodiszacharídnak egy adott mutáns törzs jelenlétében egy antibiotikumba való beépülésére a korábban említett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás értelmében eljárva. Egyetlen esetben sem lehet tehát előre megmondani, hogy ez a módszer alkalmazható-e vagy milyen lesz a képződő antibiotikum szerkezete. így a J. Org. Chem., 4, 456-461 (1975) irodalmi helyen tett kijelentés, amely szerint a 2,4-didezoxi-sztreptamin beépíthető neomicinekbe, paromomicinekbe és ribosztamicinbe biokonverziós módszerrel, mint rendkívül határozatlan és megalapozatlan kijelentés tekintendő. A fentiek fényében meglepő módon azt találtuk, hogy a 2,4-didezoxi-sztreptamin új antibiotikumokká alakítható, illetve új antibiotikumokba építhető be a Streptomyces fradiae és Streptomyces rimosus forma paromomycinus D~ mutánsával, és hogy pszeudodiszacharidok, azaz gentaminok keveréke is új antibiotikumokká alakítható a Streptomyces rimosus forma paromomycinus D" mutánsával. Ezt a felismerésünket annál inkább szakember számára meglepőnek kell tekinteni, hogy a Streptomyces kanamyceticus D~ mutánsának jelenlétében 2,4-didezoxi-sztreptaminnal végzett kísérletek semmiféle antibiotikumot nem adtak, és hogy a Streptomyces fradiae D" mutánsa nem volt képes a gentaminok szóban forgó keverékét antibiotikummá alakítani. A fentiek alapján találmány tárgya eljárás az I általános képletű aminoglikozid-származékok, valamint gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóik előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy egy dezoxisztreptamin-negatív Streptomyces-muíánst olyan táptalajon tenyésztünk, amely oldható szénhidrátot, asszimilálható nitrogén-forrást, lényeges ásványi sókat és a) a II képletű 2,4-didezoxi-sztreptamint vagy szabatos kémiai nevén 1 D-[l ,3,5/21-1,4-diamino-2,3- -ciklohexándiolt vagy ennek valamilyen savaddíciós sóját, előnyösen dihidrokloridját, vagy 3
