178039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminoglikozid-származékok előállítására

7 178039 8 b) a gentamm oknak a III általános képlettel - amelyben R4 jelentése a korábban megadott - jellemezhető keverékét vagy ennek valamilyen sav­­addíciós sóját tartalmazza., és kívánt esetben egy kapott I általános képletü vegyületet megfelelő szervetlen vagy szerves sawal végzett kezelés útján gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sójává alakí­tunk. A találmány értelmében végzett tenyésztési eljá­rás befejezésekor a képződött antibiotikumok, azaz az I általános képle tő vegyületek mindig szabad bázis formájában vannak, függetlenül attól, hogy a II képletű vagy a III általános képletű kiindulási vegyületeket szabad bázisként vagy sóként használ­tuk fel. Amennyiben valamelyik I általános képletű vegyületet savaddíciós só formájában kívánjuk fel­használni, akkor - miként említettük - a szo­kásos módon valamilyen alkalmas szervetlen vagy szerves savval, például kénsavval reagáltatjuk a meg­felelő szabad bázist. A találmány értelmében használható mikro­organizmustörzsek a D“ Streptomyces fradiae ATCC—21401 és a D~ Streptomyces rimosus forma paromomycinus ATCC—21484 (mindkét törzset a 3 669 838 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírásban ismertetik), míg az először emlí­tett törzs az I általános képletű vegyületek közül a 6-dezoxi-neomicin előállítására, addig az utóbb em­lített törzs az I általános képletű vegyületek közül a 6-dezoxi-paromomicin, továbbá a 3’,4’-didezoxi­­-neomicin epimerkeverékének és származékainak előállítására használható. A két törzs valamelyikének tenyésztését ismert módszerekkel végezzük, azaz először a törzset meg­felelő pH-értékű és például glükózt, kazeinhidroli­­zátumot, diammónium-hidrogén-foszfátot, magné­­zium-szulfát-heptahidrátot, vas(II)-szulfát-heptahidrá­­tot, réz(II)-szulfát-pentahidrátot és kalcium-karbo­nátot tartalmazó táptalajon tenyésztjük, majd a kapott tenyészetet hozzáadjuk egy második táp­talajhoz, amely szabad bázisként vagy egy sav­addíciós sóként a II képletű vegyületet vagy a III általános képletű vegyületkeveréket, továbbá például szójabablisztet, élesztőextraktumot, nátri­­um-kloridot, kalcium-karbonátot és glükózt tartal­maz, és amelynek ugyancsak megfelelő a pH-ja. A tenyészetet ezután mimes' 28—30°C-on rázatás és jó levegőztetés közben legalább 5 napon át inkubál­­juk az előállítani kívánt termékek optimális hozamá­nak biztosítása céljából. A kapott epimerkeverékekből, azaz például a 6-dezoxi-neomicinből vagy a 6-dezoxi-paromomicin­­ből az egyes epimereket, azaz például a 6-dez­oxi-neomicin B-t és 6-dezoxi-neomicin C-t, illetve a 6-dezoxi-paromomicin I-t és 6-dezoxi-paromomi­­cin Il-t ismert módon, például papírkromatográfia útján szeparáljuk. A 3’,4’-didezoxi-neomicin epimerkeverékéből és származékaiból álló keveréket alkotó egyes epime­reket szintén hagyományos módszerek valamelyi­kével szeparálhatjuk. A II képletű díanánodklitol az 1 445 675 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból ismert vegyidet. Előállítását az előbb említett szabadalmi leírásban .ismertetett módon végezhetjük, azaz az lL-l,5-di­-O-tczil-1.2,5,3-ciklohexántriol és nátrium-azid rea­­gáltatása útján kapott lD-[l,3,5/2]-l,5-diazido-2,3- -ciklohexándiolt katalizátor, például Raney-nikkel jelenlétében hidrogénezzük. A gentaminok III általános képletű keverékei kereskedelnú forgalomban kapható gentamiein-szul­­fátból Cooper és munkatársai módszerével (J. Chem. Soc. jci, 1971, 960) állíthatók elő. Miként említettük, az I általános képletű vegyü­letek, valamint gyógyászatiig elfogadható savaddí­ciós sóik értékes antibiotikumok. Baktériumelleni hatásukat különböző kísérleti mikroorganizmusok­kal szemben az alábbi kísérletek bizonyítják. a) 6-Dezoxi-neomicin és 6-dezoxi-paromomicin baktériumelleni aktivitása E két táálmány szerinti vegyület baktériumelle­ni hatását úgy vizsgáljuk, hogy a kísérleti vegyület­­ből mért mennyiségek steril vízzel készült oldatát agar-agar táptalajhoz adjuk. A kísérlett vegyületet növekvő koncentrációkban tartalmazó agar-agart ez­után olyan petricsészékbe töltjük amelyekbe alkal­mas táptalajon növesztett és ezután -20 °C-on tárolt különböző mikroorganizmusok glicerin és a táptalajként használt agar-agar 1 :1 arányú keveré­kével alkotott oldatát vagy szuszpenzióját juttatjuk mechanikusan egy multiinokulátorral. A petricsé­­széket ezután 37 °C-on 14 órán át inkubáljuk, majd megfigyeljük a növekedést. A baktériumok növekedését éppen meggátló koncentrációkat feljegyezzük, és a továbbiakban a „MIC” rövidítéssel (minimális gátlási koncentráció) jelöljük, illetve e rövidítése alatt referáljuk. Az ebben a kísérletsorozatban kapott eredmé­nyeket az alábbi I. táblázatban foglaljuk össze. A táblázatban összehasonlítási célokból megadjuk a szulfátsó formájában vizsgált neonácin és paro­­moraicin megfelelő értékeit is. Ugyanakkor az I. és II. táblázatban megadott értékek a szabad bázisok mennyiségére vonatkoznak Az I. táblázatban foglalt eredmények azt mutat­ják, hogy a neonácin aminociklitol-részének 6-hely­­zetéből a hidroxilcsoport eltávolítása nem változ­tatja meg jelentős mértékben a neonácin általános baktériumelleni aktivitását, azaz a 6-dezoxi-neomi­cin hatása lényegében azonos a neomicinével. Fi­gyelemreméltó ugyanakkor, hogy a 6-dezoxi-neomi­cin hatása az Escherichia coli W 3110 törzs ellen nagyobb, mint a neomiciné. b) A 6-dezoxi-neomicin B és 6-dezoxi­­-neomicin C baktériumelleni hatása A 6-dezoxi-neomicin B és a 6-dezoxi-neomicin C baktériumelleni hatását az a) pontban ismertetett módon vizsgáljuk táptalajként D. S. T. agar-agart használva. Az alábbi II. táblázatban a MIC -értéke­ket a neomicinnel és a 6-dezoxi-neomicinnel össze­hasonlításban adjuk meg. A II. táblázat eredményeiből látható, hogy a 6-dezoxi-neomicin B valamivel kevésbé hatásos, mint a neonácin B, ugyanakkor a 6-dezoxi-neomicin C hatásosabb, mint a neonácin C. 5 Î9 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents