178039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminoglikozid-származékok előállítására
7 178039 8 b) a gentamm oknak a III általános képlettel - amelyben R4 jelentése a korábban megadott - jellemezhető keverékét vagy ennek valamilyen savaddíciós sóját tartalmazza., és kívánt esetben egy kapott I általános képletü vegyületet megfelelő szervetlen vagy szerves sawal végzett kezelés útján gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sójává alakítunk. A találmány értelmében végzett tenyésztési eljárás befejezésekor a képződött antibiotikumok, azaz az I általános képle tő vegyületek mindig szabad bázis formájában vannak, függetlenül attól, hogy a II képletű vagy a III általános képletű kiindulási vegyületeket szabad bázisként vagy sóként használtuk fel. Amennyiben valamelyik I általános képletű vegyületet savaddíciós só formájában kívánjuk felhasználni, akkor - miként említettük - a szokásos módon valamilyen alkalmas szervetlen vagy szerves savval, például kénsavval reagáltatjuk a megfelelő szabad bázist. A találmány értelmében használható mikroorganizmustörzsek a D“ Streptomyces fradiae ATCC—21401 és a D~ Streptomyces rimosus forma paromomycinus ATCC—21484 (mindkét törzset a 3 669 838 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik), míg az először említett törzs az I általános képletű vegyületek közül a 6-dezoxi-neomicin előállítására, addig az utóbb említett törzs az I általános képletű vegyületek közül a 6-dezoxi-paromomicin, továbbá a 3’,4’-didezoxi-neomicin epimerkeverékének és származékainak előállítására használható. A két törzs valamelyikének tenyésztését ismert módszerekkel végezzük, azaz először a törzset megfelelő pH-értékű és például glükózt, kazeinhidrolizátumot, diammónium-hidrogén-foszfátot, magnézium-szulfát-heptahidrátot, vas(II)-szulfát-heptahidrátot, réz(II)-szulfát-pentahidrátot és kalcium-karbonátot tartalmazó táptalajon tenyésztjük, majd a kapott tenyészetet hozzáadjuk egy második táptalajhoz, amely szabad bázisként vagy egy savaddíciós sóként a II képletű vegyületet vagy a III általános képletű vegyületkeveréket, továbbá például szójabablisztet, élesztőextraktumot, nátrium-kloridot, kalcium-karbonátot és glükózt tartalmaz, és amelynek ugyancsak megfelelő a pH-ja. A tenyészetet ezután mimes' 28—30°C-on rázatás és jó levegőztetés közben legalább 5 napon át inkubáljuk az előállítani kívánt termékek optimális hozamának biztosítása céljából. A kapott epimerkeverékekből, azaz például a 6-dezoxi-neomicinből vagy a 6-dezoxi-paromomicinből az egyes epimereket, azaz például a 6-dezoxi-neomicin B-t és 6-dezoxi-neomicin C-t, illetve a 6-dezoxi-paromomicin I-t és 6-dezoxi-paromomicin Il-t ismert módon, például papírkromatográfia útján szeparáljuk. A 3’,4’-didezoxi-neomicin epimerkeverékéből és származékaiból álló keveréket alkotó egyes epimereket szintén hagyományos módszerek valamelyikével szeparálhatjuk. A II képletű díanánodklitol az 1 445 675 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból ismert vegyidet. Előállítását az előbb említett szabadalmi leírásban .ismertetett módon végezhetjük, azaz az lL-l,5-di-O-tczil-1.2,5,3-ciklohexántriol és nátrium-azid reagáltatása útján kapott lD-[l,3,5/2]-l,5-diazido-2,3- -ciklohexándiolt katalizátor, például Raney-nikkel jelenlétében hidrogénezzük. A gentaminok III általános képletű keverékei kereskedelnú forgalomban kapható gentamiein-szulfátból Cooper és munkatársai módszerével (J. Chem. Soc. jci, 1971, 960) állíthatók elő. Miként említettük, az I általános képletű vegyületek, valamint gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik értékes antibiotikumok. Baktériumelleni hatásukat különböző kísérleti mikroorganizmusokkal szemben az alábbi kísérletek bizonyítják. a) 6-Dezoxi-neomicin és 6-dezoxi-paromomicin baktériumelleni aktivitása E két táálmány szerinti vegyület baktériumelleni hatását úgy vizsgáljuk, hogy a kísérleti vegyületből mért mennyiségek steril vízzel készült oldatát agar-agar táptalajhoz adjuk. A kísérlett vegyületet növekvő koncentrációkban tartalmazó agar-agart ezután olyan petricsészékbe töltjük amelyekbe alkalmas táptalajon növesztett és ezután -20 °C-on tárolt különböző mikroorganizmusok glicerin és a táptalajként használt agar-agar 1 :1 arányú keverékével alkotott oldatát vagy szuszpenzióját juttatjuk mechanikusan egy multiinokulátorral. A petricsészéket ezután 37 °C-on 14 órán át inkubáljuk, majd megfigyeljük a növekedést. A baktériumok növekedését éppen meggátló koncentrációkat feljegyezzük, és a továbbiakban a „MIC” rövidítéssel (minimális gátlási koncentráció) jelöljük, illetve e rövidítése alatt referáljuk. Az ebben a kísérletsorozatban kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban foglaljuk össze. A táblázatban összehasonlítási célokból megadjuk a szulfátsó formájában vizsgált neonácin és paromoraicin megfelelő értékeit is. Ugyanakkor az I. és II. táblázatban megadott értékek a szabad bázisok mennyiségére vonatkoznak Az I. táblázatban foglalt eredmények azt mutatják, hogy a neonácin aminociklitol-részének 6-helyzetéből a hidroxilcsoport eltávolítása nem változtatja meg jelentős mértékben a neonácin általános baktériumelleni aktivitását, azaz a 6-dezoxi-neomicin hatása lényegében azonos a neomicinével. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a 6-dezoxi-neomicin hatása az Escherichia coli W 3110 törzs ellen nagyobb, mint a neomiciné. b) A 6-dezoxi-neomicin B és 6-dezoxi-neomicin C baktériumelleni hatása A 6-dezoxi-neomicin B és a 6-dezoxi-neomicin C baktériumelleni hatását az a) pontban ismertetett módon vizsgáljuk táptalajként D. S. T. agar-agart használva. Az alábbi II. táblázatban a MIC -értékeket a neomicinnel és a 6-dezoxi-neomicinnel összehasonlításban adjuk meg. A II. táblázat eredményeiből látható, hogy a 6-dezoxi-neomicin B valamivel kevésbé hatásos, mint a neonácin B, ugyanakkor a 6-dezoxi-neomicin C hatásosabb, mint a neonácin C. 5 Î9 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
