178039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új aminoglikozid-származékok előállítására

3 178039 4 helyén B általános képletű csoportot hordozó I általános képletű vegyületek keverékét a továbbiak­ban a „3’ ,4’-didezoxi-neomicin epimerkeveréke és származékai” néven fogjuk nevezni. A neonácin B és a neonácin C Streptomyces fradiae mikroorganizmus tenyésztése útján kapott keverékét a továbbiakban „neonácin” névvel foguk illetni. Hasonló módon, a paromonácin I és a paro­­momicin II Strepto ;yees u ..;.sus forma paromo­­mycinus mikroorganizmus tenyésztése útján kapott keverékét a továbbiakban „paromonácin” névvel foguk illetni. Az I általános k "pletű vegyületel - akár tiszta epimerként, akár e; imerkeverék formájában -, va­lamint gyógyászati!elfogadható savaddíciós sóik felhasználhatók teh; t olyan megbetegedések kezelé­sére, amelyeket pél-. íul az Escheiichia coli, Proteus mirabilis, Staphylo occus aureus, Sarcina lutea, Klebsiella edwardsi . Shigella sonnei vagy Salmo­nella typhimurium nikroorganizmusok váltottak ki. Néhány év óta megfigyelték, hogy bizonyos baktériumtörzsek ellenállóképessé váltak a legtöbb kereskedelmi forgalomban levő antibiotikummal szemben, és így ;-z utóbbiak gyógyászati értéke erősen csökkent, ugyanakkor bizonyos baktériumok elég ellenállóképesse váltak bármely ismert antibio­tikummal szemben. így nyilvánvaló módon elsőrendű fontosságú és az emberiség általános érdeke olyan új antibiotiku­mok szintézise, amelyek képesek a jelenleg használt antibiotikumokkal szemben rezisztenssé vált orga­nizmusokat elpusztítani. Ismeretes ugyanakkor, hogy az antibiotikumok előbb említett hatástalanná válása azzal függ össze, hogy az antibiotikum molekulája elbomlik vagy elváltozik olyan enzimek hatására, amelyek képesek e molekula bizonyos sebezhető pontjain támadni. Közelebbről, az egyre növekvő mértékben fel­használt aminoglikozid-aminociklitol antibiotikumok hajlamosak ellenállóképes baktériumok általi inakti­válódásra. Az ezekre az aminoglikozid-aminociklitol antibiotikumokra szokásos körülmények között érzékeny organizmusok által kifejlesztett ellenálló­képesség olyan foszforilező, acilező vagy adenilező enzimekkel függ össze, amelyek az antibiotikum szabad hidroxil- és aminocsoportjait megtámadják [Ann. Rev. Biochem., 42, 47 (1973)]. A hidroxilcsoportok eltávolítása az antibiotiku­mot érzéketlenné teszi az ezeken a helyeken bekö­vetkező inaktiválódással szemben. így tehát kívána­tos olyan antibiotikumok előállítása, amelyek kevesebb „lényegtelen”, azaz az egész molekula kialakulásához elengedhetetlenül szükséges hidroxil- és aminocsoportot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületekkel folytatott kísérletek során a 3’,4’-didezoxi-neomicin epimerke­­verékét és származékait különösen hatásosnak talál­tuk antibiotikumként olyan organizmusokkal szem­ben amelyek rezisztensek más aminoglikozid-amino­ciklitol antibiotikumokká, közelebbről neomicinnel és gentamicinnel szemben. így kísérleteink során bizonyítottuk, hogy a á’/f’-didezoxi-neormcir. epimerkeveréke és származé­kai hatásosak Escherichia coli olyan törzseivel szemben, amelyek ismert módon rezisztensek-gen­tamicinnel és neomicinnel szemben, minthogy ezek a törzsek 2”-adenilező enzimükkel, illetve 3’-fosz­­forilező enzimükkel az utóbb említett antibiotiku­mokat hatástáanítják. Ezért tehát az I általános képletű vegyületek közül a 3’,4’-didezoxi-neomicin epimerkeverékét és származékát tartjuk a legelő­nyösebb vegyületeknek. Ismeretes a 3 669 838 számú ameriká egyesült álamokbeli szabadalmi leírásból, hogy amino­­ciklitol-rr-’lekularészt tartalmazó antibiotikumot, példán, ’emu.-mt va,-y paromomiom tcwu» képes mikroorganizmus* knak olyan mutárisák van­nak, amelyek nem ké-ie-ck bioszintetizáni az ami­­nociklitol-molekularész1, minthogy az aminociklitol­­-szintézissorban hiba jelentkezik. így tehát ezek a mutánsok nem képesek az említett antibiotiku­mokat sem termelni. Ugyanakkor azonban ezek az úgynevezett ami­­nociklitoi-negatív mutánsok képesek hasznosítani egy megfelelő amine-ciklitol molekulát abban az esetben, ha az utóbbit hozzáadjuk a mutáns te­nyésztésére hasznát táptáajhoz, és így a megfelelő antibiotikumok előállíthatok. Ismeretes továbbá az is, hogy az előző bekez­désben említett módszer ákámazható akkor is, ha az aminociklitol-molekularészt egy pszeudodíszacha­­riddá helyettesítjük. Ugyanakkor viszont a már hozzáférhető szakiro­dáim publikációkban közölt eredményekből lehe­tetlen előre megmondani, hogy egy adott diamino ciklitol vagy pszeudodiszacharid beépül-e egy anti­biotikumba az előzőekben ismertetett biokonver­ziós módszer ákámazása esetén. Sőt, számos olyan eset ismeretes a szakiroda­­lomból, amikor ez az új antibiotikumok előállítá­sára szolgáó módszer hatástáannak bizonyát. Ez a módszer tehát nem áltáánosan használható új félszintetikus vagy teljesen szintetikus antibiotiku­mok előállítására. Ezt a tényt igazolják példáá a The Joumá of Antibiotics, 26. kötet, 10. szám, 551—561. oldá (1973) irodalmi helyen közöltek, amely közleményben az előzőekben említett ame­rikai egyesült álamokbeli szabadámi leírásban is­mertetett módszerrel 29 különböző aminociklítol­­nak antibiotikumba váó beépítésével kapcsolatos kísérleteket ismertetnek. Az így vizsgált 29 amino ciklitol közül csak a sztreptamint és a 2-episztrept­­amínt találták beépíthetőnek az e célra kipróbát törzsek közül a Streptomyces fradiae, Strepto myces rimosus forma paromomycinus és Streptomy­ces kanamyceticus 2-dezoxi-sztreptaminnegatív (DO mutánsai által. Ugyanakkor például a 2 203 808 számú francia szabadámi leírásban ismertetett diaminociklitolok sem épülnek be antibiotikumba a Streptomyces fradiaë és Streptomyces rimosus forma paromomy­cinus ugyanazon D~ mutánsát hasznává, mint az előző bekezdésben említett szakirodáim publikáció­ban. A Biochemistry, 13. kötet, 25. szám, 5073-5078. oldá (1974) irodámi helyről ismere­tes, hogy nem értek el sikert akkor, amikor meg­kísérelték a neamin, paromamin és 6-kanozaminido­­-2-dezoxi-sztreptamin néven ismert pszeudodiszacha-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents