178030. lajstromszámú szabadalom • Önműködö fékrudazat utánállító berendezés, elsősorban vasúti járművek részére
ütközőgyűrűhöz, A 22 csatolóanya ekkor olyan útszakasszal, amennyivel az érintkezési helyzethez tartozó elmozdulás túl rövid volt, eltekeredik a 26 állítóorsóhoz képest és ezáltal az érintkezési helyzethez tartozó elmozdulás ismét helyes mértékűvé válik. A fék fogásának további folyamata és az ezt követő oldás, amint ezt az 1. ábrával kapcsolatban már elmondtuk, a 20, 24 forgócsatlakozás előzetes záródásával történik és ily módon mégegyszeri ismertetése nem szükséges. Azért, hogy a kettős működésű kivitelnél a lökéseknél fellépő elállítódás elleni biztosítást megvalósítsuk, célszerű a 2. ábrának megfelelően az, hogy a 36’ ütközőgyűrűt összekapcsoljuk egy, a 22 csatolóanya elfordulási irányában, tehát a 2 dugattyú irányában az érintkezési elmozdulás mértékének csökkentésére szolgáló lezáró szabadonfutón keresztül a 22 csatolóanyával. Ez a szabadonfutó legegyszerűbben az ismert módon igen kis feszítéssel a 31 nyúlványra feltolt 44 tekercsrugóval valósítható meg, amelynek az egyik vége forgásmentesen rögzítve, adott esetben azonban tengelyirányban eltolhatóan a 36’ ütközőgyűrű egy furatába vagy vájatába nyúlik be. Ez a 44 tekercsrugó a fékezési, az oldási és az utánállítási folyamat alatt nem akadályozza meg a csak a szabadonfutás irányába jelentkező relatív elfordulásokat és a 22 csatolóanya és 36’ ütközőgyűrű közötti relatív tengelyirányú eltolódásokat, mivel ezek alatt a 31 nyúlványon legalább is közelítőleg lazán nyugszik, illetve ettől feltekeredve oldódik. Ha azonban oldott féknél a 26 állítóorsón olyan lökő igénybevétel lép fel, amely a 26 állítóorsót a 41 rugó erejével ellentétesen hátratolja és a 21, 23 forgócsatlakozás oldódását eredményezi, akkor a 43 rugó ereje megakadályozza a 22 csatolóanyát a 2. ábra szerint a jobbfelé történő eltekeredésben, miközben egyidejűleg a szabadonfutó záródik, azaz a 44 tekercsrugó -a 31 nyúlványon megfeszül és ezt elfordulásmentesen összekapcsolja a 16 ütközőfelületen megfogott 36’ ütközőgyűrűvel. Ezáltal a 22 csatoló anya véletlen eltekeredése ki van zárva. A szabadonfutó egy különleges előnye abban is megnyilvánul, hogy ha az oldási folyamat során a 36’ ütközőgyűrű a 16 ütközőfelületre nyomódik, a szabadonfutó zárása következtében megakadályozza a 22 csatolóanyát a jobbfelé történő, a benne rejlő kinetikus energia következtében fellépő nem kívánatos eltekeredésben. Ennél a kivitelnél sem korlátozza semmilyen módon a fékmegfogás lökethosszát a 34 rugó és a 43 nyomórugó. A 6 nyúlványban levő 45 hosszanti vájaton keresztül tartja a 13 csavar tengelyirányban állíthatóan a 16 ütközőfelületet, a fék érintkezési helyzetéhez tartozó elmozdulás egyszerű módon a 16 ütközőfelület beállításával igen pontosan egy nagy tartományon belül az igen kis lökethosszaktól az igen nagyokig változtatható. Ez a kiképzés magától értetődően az 1. ábra szerinti elrendezésnél is lehetséges. A fékrudazat utánállító berendezésnek a 3. ábra szerinti, a fékerőt szolgáltató motorral való kombinációtól függetlenül a fékmdazatba beépíthető kiviteli alakja működésében és a működés szempontjából lényeges elemeinek elrendezésében teljes mértékben a 2. ábra szerinti kiviteli alaknak felel meg. Az egymásnak megfelelő elemeket ezért a 2., illetve az 1. ábrával egyezően azonos vonatkozási jelek jelölik. A 3. ábrán egy olyan egyszerű 50 fékhenger van feltüntetve, amelynek az 51 dugattyúrúdja az 52 fékemelőre csatlakozik, ez pedig egy szokásos kiképzésű, egy második 53 fékemelőből, valamint e kettőt egymással összekötő 54 vonórúdból álló H-fékrudazatot alkot. Az 52 fékemelő másik vége olyan 7’ hüvelyre csatlakozik, amely részben körülveszi a 26 állító orsót és amelynek két egymássá szembenálló 20’ és 21’ csatlakozófelülete van. A második 53 fékemelő egyik oldáán az 55 rögzített pontra, a másik oldalán pedig az egyik fékhez továbbvezető, részletesen nem ábrázolt 57 fékrudazat elem 56 csuklópontjára csatlakozik. Az 56 csuklóponthoz ezenkívül, amint szokásos, a részben csak szaggatott vonallá ábrázolt 58 emelő csatlakozik, amely beállíthatóan van összekötve a T hüvelyen eltolhatóan csapágyazott 59 gyűrűvel. Az 59 gyűrű a maga részéről a 7’ hüvelyt körülfogó csőszerű 6’ nyúlványhoz csatlakozik. A 6’ nyúlvány és a T hüvely között van megfeszítve a 8 rudazatvisszaállító rugó. A 20’ és 21’ csatlakozó felületek fogják körül a megfelelő 23 és 24 csatlakozó felületekkel ellátott 22 csatolóanyát, amely a nem önzáró 25 menettel csavarodik rá a 26 álítóorsóra. A 22 csatolóanya és a 6’ nyúlvány 16’ ütközőfelülete között van a 36’ ütközőgyűrű és a 35’ tengelycsapágy közbeiktatásává a 43 nyomórugó, továbbá a 7’ hüvely és a 16’ ütközőfelület között ugyancsak a 36’ ütközőgyűrű és a 35’ tengelycsapágy közbeiktatásává a 35 rugó befeszítve. A 22 csatolóanyán úgy mint az 1. ábra szerinti kivitelnél tááható a 32 perem, amely a 36’ ütközőgyűrűvel kapcsolatba kerülhet. Ezenkívül a 26 álítóorsó menetére van az a 38 utánálító anya ráhajtva, amelyiken a 40 vezetőgyűrű közbeiktatásává támaszkodik az a 41 nyomórugó, amely másik végével a 7’ hüvelyt nyomja. Amint már említettük, a 3. ábra szerinti fékrudazat utánálító berendezés felépítésének többi része és működése teljesen megfelel a 2. ábra szerinti megoldásnak, eközben csupán arra kell tekintettel lennünk, hogy a 3. ábra szerinti utánállító berendezés húzásra, a 2. ábra szerinti ezzel szemben nyomásra van igénybe véve. Ily módon a 3. ábra szerinti kivitel működési módjának különleges ismertetése nem szükséges. Természetesen az is lehetséges, hogy a 3. ábra szerinti rudazatállítót a 43 nyomórugó elhagyásává az 1. ábra szerinti megoldássá egyeztessük és ily módon egyszeres működésűnek képezzük ki. Szabadalmi igénypontok: 1. Önműködő fékrudazat utánállító berendezés elsősorban vasúti járművek részére axiáisan eltolható, elfordulás ellen biztosított, nem önzáró menetű állítóorsóvá (26) az átvitt fékerő útjában, továbbá a fékerőt előállító berendezés segítségével az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
