178015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 5-metil-izoxazol-4-karbonsav (4-trifluormetil)-anilid előállítására
Az egyesített szűrleteket csökkentett nyomáson bepároljuk. A keletkező kristályos anyapof lei "a jük, először kis mennyiségű ecetsavanmdriddel, majd petroléterrel mossuk és szárítjuk. így további 56,1 g (az elméleti kitermelés 24,8%-a) kristályos anyagot kapunk, melynek olvadáspontja toluolból történő átkristályosítás után 124—125 °C. Az összes kitermelés az elméleti kitermelés 76,2%-a. 3. lépés 5-Metil-izoxazol-4-karbonsav-(4-trifluormetil)-anilid [(I) képletű vegyület] 0,11 mól (7,65 g) hidroxil-amin-hidrokloridot feloldunk 50 ml vízben, majd az így kapott oldatot összekeverjük 0,11 mól (4,4 g) nátrium-hidroxid 10 ml vízben készült jéghideg oldatával. Az így kapott hidroxil-aminos oldathoz 5—10 °C hőmérsékleten hozzácsepegtetjük 0,1 mól (30,1 g) 2. lépés szerint előállított 2-etoximetilén-acetecetsav-4-trifluormetil-anilid [(VI) képletű vegyület] 60 ml etanolban készített oldatát. A reakcióelegyet ezután 15 percig visszafolyatás közben főzzük. A lehűtés után kiváló kristályokat leszívatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. így 19,6 g (az elméleti kitermelés 72,6%-a) kristályos 5-metil-izoxazol-4- -karbonsav-(4-trifluormetil)-anilid-et [(I) képletű vegyület] kapunk, melynek olvadáspontja toluolból történő átkristályosítás után 166,5 °C. Farmakológiái vizsgálatok és eredmények A találmány szerinti (I) képletű 5-metil-izoxazol-4-karbonsav-(4-trifluormetil)-anilid [(A) vegyület] hatását a 25 24 959 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat 2. táblázatában leírt 10, 11 és 12 számú ismert, kémiai szerkezetüket illetően a találmány szerinti vegyülethez közelálló izoxazol-származékokkal, mégpedig 5-metil-izoxazol-4-karbonsav-(4-fluor)-aniliddel [(B) vegyület] 5-metil-izoxazol-4-karbonsav-(3-trifluormetil)-aniliddel [(C) vegyület] 5-metil-izoxazol-4-karbonsav-(3,5-bisz-trifluormetil)-aniliddel [(D) vegyület) 5-metil-izoxazol-4-kaTbonsav-(2-trifluormetil)-aniliddel [(E) vegyület], valamint az ismert gyulladáscsökkentő szerrel, a Phenylbutazonnal [(F) vegyület] hasonlítjuk össze. Állatkísérleteket végzünk a gyulladáscsökkentő hatás vizsgálatára, az immunpatologikus folyamat befolyásolására, az ulkerogén aktivitás és az akut toxieitás meghatározására. A vizsgálatok eredményeit az 1. és 2. táblázatban foglaljuk össze. A táblázatok adatai alapján a találmány szerinti vegyület az ismert vegyületeket tulajdonságaikban lényegesen felülmúlja. 1. Adjuváns-arthritis, preventív kísérlet A vizsgálatokat Pearson módszerrel [Arthrit. Rheum. 2, 440 (1959)] végezzük. Kísérleti állatokként hímnemű Wistar-Lewis törzsből származó patkányokat alkalmazunk, melyeknek testsúlya 130-200 g. Az összehasonlításra kerülő vegyületeket az 1. kísérleti naptól a 17. kísérleti napig naponta orálisan adagoljuk. A kontrollként szolgáló állatok csak oldószert kapnak. Egy-egy vegyület vonatkozásában, valamint kontrollként 8 állatot alkalmazunk. A hatásosság kritériuma a kezeletlen kontroEállatokhoz képest a mancsok térfogatnövekedésének csökkenése. Az ED50-értéket az adagolás hatásgörbéjéből grafikusan határozzuk meg. 2. Adjuváns-arthritis, Perper-féle módosítás [Proc. Soc. exp. Bioi. Med. 137, 506 (1971)] A kísérleti állatok és kísérleti körülmények 1. vizsgálat szerintiek, az állatokat azonban csak az 1. kísérleti naptól a 12. kísérleti napig kezeljük. 9 napos kezelés nélküli intervallum után a 21. napon határozzuk meg a mancsok térfogatát. Ebben a kísérletben az ismert nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek hatástalanok, mivel csak adagolásuk alatt hatnak tünetien és nem befolyásolják az adjuváns-arthritis alapjául szolgáló immunpatologikus folyamatokat, aminek következtében a betegség a 21. napig teljesen kifejlődik. 3. Allergiás encephalomyelitis Az immunpatológiai tünetek - mint az adjuváns arthritis-nél is — sok esetben meghatározott reumás megbetegedésekhez hasonlóak [P. A. Miescher és HL— J. Müller-Eberhard, Textbook of Immunpathology, Grüne és Stratton, New York 179. és az ezt követő oldalak (1976)]. Ismert nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek ilyen esetben gyenge hatásúak. A vizsgálatokat Levine módszerével [Arch. int. Pharmacodyn. 230. 309 (1977)] végezzük. Kísérleti állatokként hímnemű Wistar-Lewis törzsből származó patkányokat alkalmazunk, melyeknek testsúlya 180-220 g. Az encephalomyelitist komplett Freud-i adjuváns injektálásával indukáljuk, melyhez friss, homogenizált patkány-gerincvelő-extraktumot. valamint Bordetella-Pertussis-vakcinát adtunk előzőleg. Az összehasonlításra kerülő vegyületeket az 1. naptól a 12. napig naponta egyszer alkalmazzuk orálisan. Adagolásonként és kontrollcsoportként 10 állatot alkalmazunk. A 7. kísérleti naptól kezdve naponta meghatározott indexszel jelöljük a bénulási tüneteket, beleértve az elhalálozást és a testsúlyváltozását is, mégpedig: minden 20 g-os testsúlyveszteség — 1 pont farokbénulás - 1 pont hátsó láb bénulás - 3 pont az egész test bénulása - 5 pont halál - 5 pont Kritériumként a 11. napon kifejtett százalékos gátló hatást adjuk meg, melyet kezeletlen kontroliállatokhoz hasonlítunk. A kísérlet befejezése után a túlélő állatok vérében meghatározzuk az erythrocyták és a leucocyták számát, valamint a hematokrit-értéket. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
