177832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antraciklin glikozidok előállítására
11 177832 12 VII. táblázat Optikai abszorpció vagy a transzmittancia %-os értéke különböző hullámhosszaknál Hullámhossz 1730 cm-1 1620 cm-1 1590 cm“1 1585 cm * 1570 cm-1 600 nm 480 nm 280 nm Doxorubicin 30 50 0 30 0 0 0,180 0,200 Ferri-dóxorubicin 10 23 20 0 37 0,080 0,100 0,360 A VII. táblázatban a doxorubicin (3:1) és ferridoxorubicin látható és infravörös spektrális jellemzőit mutatjuk be. A VII. táblázatból látható, hogy a komplexek és a szabad vegyületek eltérő abszorpciót mutatnak különböző hullámhosszaknál, a komplexek ezen felül eltérő abszorpciós csúcsokat adnak. A VIII. táblázat összehasonlító eredményeket tartalmaz a doxorubicin és ferri-doxorubicin hematológiai toxicitása között, ahol a vas : doxorubicin arány a komplexben 3:1. VIII. táblázat Az antraciklin-származékok hematológiai toxicitása (leukocita szám/mm3) Vegyűlet Dózis Nap 0 7 Doxorubicin 10 mg/kg 4,700 3,300 20 mg/kg 4,700 2,400 Ferri-doxorubicin 10 mg/kg 4,700 5,100 15 mg/kg 4,700 4,400 20 mg/kg 4,700 4,400 30 mg/kg 4,700 3,600 40 mg/kg 4,700 3,800 50 mg/kg 4,700 2,800 60 mg/kg 4,700 1,800 Megfigyelhető, hogy ugyanazt a toxicitást, amit 20 mg/kg doxorubicin mutat, ferri-doxorubicinnél csak 50 mg/kg adag felett érjük el. A biokémiai és farmakológiai vizsgálatok, amelyek eredményei az I—VIII. táblázatban láthatók, összefoglalva azt mutatják, hogy a doxorubicin és daunorubicin valamennyi az I. táblázatban megadott fémmel fémkelát származékokat alkot, ezek a kelátok különösen stabilak, ha fémionnal, rézzel és kobalttal jönnek létre; és azok a kelátok, amelyekben a fém : antibiotikum arány 2:1, vagy ennél nagyobb, az ATP-áz Na-K-függő enzimmel szemben inaktívak, kevésbé toxikusak egereken és nyulakon és gyógyászatilag aktívak leukémiás egerek szervezetében. Bár a felsorolt kísérletek többségét különböző mennyiségű fémet tartalmazó ferri-doxorubicin komplexekkel hajtottuk végre (az arány 2:1 vagy nagyobb), az eredmények azonban hasonlóak, ha a kísérleteket bármelyik antibiotikum különböző fémek különböző mennyiségével végezzük. 1. példa Ferri-doxorubicin 3:1 (triferri-doxorubicin) Vizes oldatban, szobahőmérsékleten összekeverünk 100 mikronról doxorubicint és 300 mikromól ferrikloridot, állandó keverés közben olyan lombikban, melyet 10 pH-mérővel szereltünk fel. Amint a vas érintkezésbe lép az antibiotikummal, elkezdődik a komplex kialakulása, miközben a pH-t lassan 7,3-as értékre állítjuk be tömény nátriumhidroxid-oldattal. Ezután az oldatot vízzel 1 mg doxorubicin/ml oldat koncentrációra állítjuk be és 15 pH 7,3-as értéknél annyi trisz-hidroximetil-aminometán puffert adunk az oldathoz, hogy a végső koncentráció 12 mmól legyen. Ezután az oldatot gyorsan átengedjük egy 0,22 mikron pórusméretű, steril szűrőn, majd az oldatot azonnal lombikba töltjük, majd cseppfolyós nitro- 20 génbe merítéssel befagyasztjuk és liofilizáljuk. A liofilizált port steril körülmények között ampullákba töltjük, melyek mindegyike 10 mg port tartalmaz, és leforrasztjuk az ampullákat. Az ampullák tartalmát közvetlenül a felhasználás előtt 10 ml vízzel hígítjuk. 25 Hasonló módon más antraciklin glikozidok is reagáltathatók vaskloriddal, amikor a megfelelő fémkelátokat kapjuk. 30 2. példa Vas-doxorubicin (2,5:1) Az 1. példa szerinti eljárást használjuk, de 350 mik- 35 romól ferrikloridból indulunk ki és a reakció hőmérsékletét 42 °C-on tartjuk. 3. példa 40 Ferri-doxorubicin (2,5: 1) Az 1. példa szerinti eljárást alkalmazzuk, de 250 mikromól ferrikloridból indulunk ki és pH-értéket 6,9-re 45 állítjuk be. 4. példa 50 Ferri-doxorubicin (2:1) A 3. példa szerinti eljárást ismételjük meg 200 mikromól ferrikloridot használunk, hogy a 2:1 fémszármazékot kapjuk. 5. példa Ferri-doxorubicin (1:1) 60 Az 1. példa szerinti eljárást követjük, de ferri-klorid helyett kupri-szulfátot használunk. A területen átlagos tudással rendelkező szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás- 65 nak egyéb variációi is lehetségesek. így például az előző 6
