177828. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés közúti forgalomirányító berendezések üzemi állapotának vizsgálatára, rögzítésére és módosítására
3 177828 4 üzemképességét kutató ún. egységvizsgálat (alapjában véve sztatikus állapotot derít fel). 2. A berendezés üzemét pillanatnyilag vezérlő fázisprogram ellenőrzésére szolgáló programmező vizsgálat és fázisprogram vizsgálat (alapjában a rendszer dinamikaijellemzőit deríti fel). Önmagában az egységvizsgálat elvégzésére a technika állása kellő apparátust ad, bár a költség és az időráfordítás szempontjából még igen sok javulás kívánatos, mert gazdaságilag elviselhető ráfordítással ma még valamennyi üzemben levő egység kellő sűrűségű vizsgálatára nincs mód. Alapvetően tisztázott műszaki szempontból a programmező vizsgálata is. A korszerű berendezések egyik fő iránya olyan programmezők alkalmazása, melyeknél a mindenkori programot a század eleji kézi kapcsolású telefonközpontok idején elterjedt dugaszolással módosítják azzal az eltéréssel, hogy a telefonközpontnál általában a feladat mindenkor két pont közötti kapcsolat megteremtése volt, míg a programmezőknél egy adott bejövő vonalat adott esetben több kimenő vonallal is össze kell kapcsolni. Végeredményben tehát az ellenőrzés olyan feladat, melynek során meg kell állapítani adott bemeneti pontsereg és adott kimeneti pontsereg azon pontjai között, melyek között összeköttetésnek kell lennie, a dugaszolással létrejött eredő huzalozás folytán fennáll-e a kapcsolat vagy sem, illetve, hogy van-e kapcsolat olyan pontok között is, melyek között annak nem szabad lennie. A szakma nyelvezete szerint tehát a megengedett és meg nem engedett összeköttetésekre nézve vizsgálunk egy programmezőt ismert eszközökkel és ismert módon. Kevésbé egyértelmű már a fázisterv helyességének értelmezése és az ellenőrzés metodikája. Forgalomszervezési és főleg forgalombiztonsági szempontból nem az az érdekes, hogy a programmező segítségével generált fázisterv olyan-e, amilyennek előírtuk, hanem az, hogy a fázisterv helyes jelzésállapotot idéz-e elő; igazán eredményes az ellenőrzés csak akkor lehet, ha a jelzőlámpacsoportok aktiváltságának kombinációját a megjelenítés pillanatában a megjelenítés tényéből ellenőrizzük. Ennek rendszeres és kellően kiterjedt elvégzését a gyakorlatban még sehol sem sikerült megoldani. Jelenleg alkalmazott megoldás szerint egy vagy több megfigyelőnek kell egyszerre stopperórával a kezében figyelnie a különböző jelzőlámpacsoportokat, hogy a tervező által előírt fázistervet a ténylegesen meglevő, a berendezés által produkált jelzőlámpaképpel össze lehessen vetni. Ez a vizsgálat általában egyértelműen el sem végezhető. (Pl. az egyes emberek által mért idő nincs összehangolva, vagy programváltás történik a mérés alatt stb.). Célul tűztük ki olyan megoldás kialakítását, melynek során — a korszerű műszerek alkalmas kombinálásával — gépi úton tudjuk megközelíteni ennek a tényállapotra irányuló ellenőrzésnek a folyamatát, a szubjektív és lomha jelleg kiküszöbölésével. Találmányunk alapja az a megfontolás, hogy a végeredményben keresett hiba (a forgalmi csomópont, illetve csomópontrendszer összehangoltan hibátlan jelzésállapotától való eltérés) teljesen eltérő mechanizmusok hibájából eredhet. Hibás lehet a programmező dugaszolása, a helyes programmezőrőí vezérelt fázisprogramgeneráló egység kimenőjele (e két egység egyedi hibái szuperponálódhatnak is), okozhatja a hibát relé meghibásodása, vezetékszakadás, sorkapocs rossz bekötése, programváltó óra hibája stb. Gyakori, hogy a beépített ütemadó időzítése elállítódik, így rendszerhibaként valamennyi ciklusidő hosszabbodik vagy rövidül. A csomópontok optoelektronikus megfigyelése útján ez az eredő hibaforrás azonban a helyi adottságok és más okok miatt általában nem végezhető. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a funkciók optimális bontása abban áll, hogy a jelzőlámpacsoportok hibáinak vizsgálatát elkülönítjük, a fennmaradó hatáslánc eredő hibáinak meghatározását pedig a jelzőlámpacsoport bemenetére adott utasításseregre mint bázisinformációra alapítjuk. Olyan megoldást kell ezért találni, mely lehetővé teszi, hogy az egyes részfolyamatok és részegységek partikuláris ellenőrzése (lényegében véve ismert módon) továbbra is elvégezhető legyen, de ugyanakkor a jelzőlámpa felé kiadandó utasításseregből vissza is lehessen gördíteni a folyamatot, és így rekonstruálni a megelőző különböző fázisokban generált jelkombinációkat, melyek szukceszszív lefutása az utasítássereget eredményezte (dedukció). A találmány szerinti eljárásnál tehát megtartjuk az ismert részfunkciókat (programmező-vizsgálat, egységvizsgálat, fekete doboz) is, melyek részleteire e leírásban külön nem térünk ki. Új funkcióként azonban beiktatjuk ezt a visszagörgetést oly módon, hogy az a párhuzamosan elvégzett ismert ellenőrzésekkel gyakorlatilag összeférhető legyen, mert a helyszíni ellenőrzés — és adott esetben beavatkozás — csak akkor lehet eredményes, ha az új funkciót úgy teljesítjük, hogy az ismert funkciók eredményei is felhasználhatók legyenek, s lehetőleg szükség szerint a vizsgálat idején a folyamatos üzem is fenntartható legyen. Találmányunk minden olyan berendezés vizsgálatára alkalmas, melynél a mindenkori kívánt program(készlet) cserélhető — s célszerűen dugaszolással módosítható — programmezőkben van tárolva. Ezek a berendezésbe úgy illeszthetők, hogy bemeneteiket a berendezésben kialakított első illesztési kapocsmezővel, kimeneteiket második illesztési kapocsmezővel kötjük össze. A berendezés kimenetére a fázisprogramot hordozó jelsereg jut. Erre a kimenetre a jelzőlámpacsoportok felé beavatkozó jelsereget szolgáltató utasításadó vezérlőbemenete a berendezésben kialakított kimeneti kapocsmezőn át csatlakozik. Az így kialakított berendezéseknél a találmány szerinti vizsgálatot úgy végezzük el, hogy egyfelől ellenőrizzük a programmezőket — megengedett, illetve meg nem engedett összeköttetések fennállására nézve — és a kapott eredményt a programbeállítás céljából rendelkezésre álló huzalozási előírással egyező formában regisztráljuk (rögzítjük, nyomtatjuk, megjelenítjük), másfelől ellenőrizzük a valamely programmező hatására megvalósuló ún. fázisprogramot, és a kapott eredményt a fázisprogram beállítása céljából rendelkezésre álló fázisprogramtervvel egyező formában regisztráljuk (rögzítjük, nyomtatjuk, megjelenítjük), és adott esetben a kapott regisztrátumokat a rendelkezésre álló megfelelő huzalozási előírással, illetve fázisprogramtervvel összehasonlítjuk. Eljárásunk újdonsága abban áll, hogy a fázisprogram ellenőrzése során — szemben a már említett szubjektív, vizuális megfigyeléssel — a vizsgálandó programhoz tartozó programmezőt kiemeljük a vizsgálandó berendezésből (illetve azt abba be sem helyezzük, a továbbiakban a két lehetőségre utalunk együttesen a „kiemeljük” 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
