177828. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés közúti forgalomirányító berendezések üzemi állapotának vizsgálatára, rögzítésére és módosítására
5 177828 6 művelettel), és a vizsgálandó berendezés első illesztési kapocsmezejét a kiemelt programmező bemeneté(i)vel kötjük össze, a kiemelt programmező kimeneté(i)t egyfelől puíferegység, célszerűen átmeneti tár egyező szervezésű jelbemeneté(i)vel, másfelől megjelenítő és/vagy adatrögzítő eszközzel kötjük össze, és a második illesztési kapocsmezőre kapcsoljuk a puíferegység (átmeneti tár) jelkimeneté(i)t, a vizsgálandó berendezés kimeneti kapocsmezején megjelenő jelsereget pedig megjelenítő és/vagy adatrögzítő készülékjelbemeneté(i)re kapcsoljuk, és a megjelenített vagy rögzített utasításhalmazt értékeljük, s adott esetben összehasonlítjuk — vizuálisan vagy önmagában ismert manuális, vagy önműködő eszközök, célszerűen mikroprocesszorral vezérelt adatfeldolgozó eszközök alkalmazásával — a helyes fázisprogramtervvel. Ha ezt az eljárást műveleti részenként gondosan elemezzük, azt látjuk, hogy a berendezés bekötésének a vizsgálat tartamára való ilyen módosítása szerényebb és kiterjedtebb vizsgálati folyamatokat egyaránt lehetővé tesz, módot ad a különböző vizsgálatok egymástól független részleges vagy párhuzamos, akár kombinált együttes elvégzésére és arra is, hogy a vizsgálatok tartamára a berendezés is üzemeljen (pufferüzem). A továbbiakban kitűnik, hogy lehet olyan pufferüzem, melynek során a megbízhatóság a vizsgált berendezés pillanatnyi megbízhatósága, de lehet olyan is, hogy az üzem megbízhatósága a pufferüzem alatt akkor is optimális, ha a vizsgált rendszer pillanatnyi megbízhatósága nem optimális. Pl. eljárhatunk úgy, hogy a vizsgált programmező kimenőjeleit folyamatosan rögzítjük és közben az átmeneti tárról folyamatosan vissza is tápláljuk: az üzem folyamatossága a rendszer pillanatnyi saját megbízhatóságával fennáll, ugyanakkor a programmező által megvalósított vezérlésről folyamatos, időazonos protokoll áll rendelkezésre, mely azután már bárhol és bármikor elemezhető és egyeztethető, s adott esetben azt meg is jelenítjük, ami azonnali értékelésre és esetleg beavatkozásra ad lehetőséget. Ugyanakkor ettől függetlenül leágaztathatjuk az utasításadó kimenetét is, és akkor ugyanígy rögzíthető és megjeleníthető a fázisprogramterv is. A gyakorlatban azonban ez közvetlenül így nem valószínű, mert sok berendezésnél az utasításadó kimenete — bennszülött módon — úgy van a jelzőlámpacsoportok bemenetéivel összehuzalozva, hogy utólag e pontokra rálépni már nem lehet vagy legalábbis nem kifizetődő. Ráléphetünk viszont a berendezésnek — az utasításadó felé irányuló — kimenetére, ahol ugyancsak a pillanatnyi fázisprogramot reprezentáló jelsereget kapunk, s ezt is regisztrálhatnánk. Ez azonban még nem abban a megjelenési formában hordozza a fázisprogramtervet, amely fomában a jelzőlámpacsoportokat vezéreljük. Ezért helyesebb, ha külön vizsgáló utasításadót is alkalmazunk, mely a berendezés — bennszülötten a jelzőlámpacsoporttal összekötött — utasításadójával egyező módon üzemel, és ennek kimenetéről ugyanazt a jelsereget kapjuk, amely a jelzőlámpacsoportok bemenetére jut, célszerűen ezt regisztráljuk. A regisztrátumok összehasonlítását, egybevetését a helyes huzalozási előírással, illetve fázisprogramtervvel már nem szükséges itt részletezni, ezt szakember az eddig mondottak alapján ismert módon elvégezheti, de most már ehhez korszerű eszközöket, adatfeldolgozási rendszereket, mikroprocesszorokat alkalmazhat, amire a vizuális megfigyelés nem adott módot. Egyszerűbb kialakításnál a puíferegység nem átmeneti tár, hanem olyan leágazó, illesztő áramköri elem, mely az illesztő egység kimenetét a második illesztési kapocsmezőhöz illeszti. Azt is megtehetjük, hogy a kiemelt programmező vizsgálata idejére nem ezzel a vizsgálandó programmal futtatjuk a forgalomirányító berendezést, hanem viszünk magunkkal olyan (kompatibilis szervezésű) háttér adattárat (pl. lyukszalagot), mely ellenőrzötten a helyes programmező kimenőjeleit rögzíti. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a vizsgálat alatt a forgalomirányítás biztosan helyes programmezőről történik, másrészt azt, hogy a fázisprogram-ellenőrzésnél —- melyet szimultán végzünk — a mutatkozó hibák már biztosan csak vagy a programmező kimenőjeleiből a fázisprogramot generáló egységben, vagy az utasításadóban keresendők. Ha pedig a fázisprogram-ellenőrzés eredményét időazonosan egyeztetjük a helyes fázisprogrammal, akkor a hibák ismét kettéválaszthatok, jobban lokalizálhatok. Külön előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy szervezésénél fogva minden egyes lépésre, fázisra vonatkozóan lehetővé teszi a messzemenő gépesítést és/illetve műszerezést, és lehetővé válik olyan berendezés kialakítása, mely kis terjedelem mellett a teljes vizsgálati variációsereg meghatározott részének — vagy kellő kiépítettség esetén: egészének — a választható futtatását teszi lehetővé. Ilyen célberendezés példakénti kialakításának a vázlatos ismertetése lehetővé teszi mind az eljárás, mind az ilyen berendezés általános jellemzőinek bemutatását. A tömbvázlatot az 1. ábra mutatja. Ezen az ábrán összefüggő hatásláncvonal kapcsolja össze a vizsgálandó berendezést a forgalomirányító rendszer csatlakozó elemeivel. A 101 ütemadó olyan 102 multiplexerre csatlakozik, mely a 101 ütemadóról érkező, pl. másodpercenkénti órajelet időben eltolva másmás továbbmenő vezetékre kapcsolja, miáltal szekvenciális időbeni eltolással N számú (N pl. 144) párhuzamos csatornán érkeznek jelek az N számú —■ dugaszolható —■ pontból álló programmezőre. A 103 berendezés egyik I részében a programmező becsatlakozására szolgáló első, illetve második illesztési 103b, illetve 103c kapocsmező van kialakítva, a 102 multiplexer a 103 berendezés 103a bemenetére csatlakozik. A programmező kimenő jele(í) a 103 berendezés másik II részébe jut(nak), mely azokat a fázisprogramot reprezentáló jelsereggé alakítja. Ez a jelsereg kerül a 103 berendezés 103d kimenetére és onnan a 104 utasításadóra, mely a vezérlőjeleknek megfelelően ad működtető jeleket a 105 jelzőlámpacsoport(ok)nak. Ugyancsak összefüggő hatásláncvonal kapcsolja össze a találmány szerinti vizsgálóberendezés azon egységeit, melyek az eljárás foganatosításánál mindenképpen szükségesek, míg a szolgáltatás bővítése céljából beiktatható opciós egységeket és azok csatlakozási vonalait szaggatva ábrázoljuk, és szaggatva ábrázoljuk a vizsgálandó 103 berendezés és a vizsgálóberendezés között az eljárás tartamára időlegesen kialakítandó összeköttetéseket. A találmány szerinti eljárás foganatosításához az szükséges, hogy a vizsgálandó 103 berendezésből kiemelt programmező felé továbbíthassuk a — példánknál a 102 multiplexer által szolgáltatott, N számú párhuza-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
