177821. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csőalakú izzólémpák különösen halogén ceruzalámpák spiráltámasztó tartókarikáinak előállítására
3 177821 4 helytállóan ágyazott csőtengelyben együttforgó, az utóbbihoz képest rugó ellenében lökettel elmozgatható, a csőtengely végére előfeszítve feltámasztott vállal kiképzett és a magra felfűzött spirált befogadó átmenő belső furatos alakítótüskével van ellátva. Az alakítótüske munkatartománya egy — a karikahuzal átmérőjének adott számú többszörösével, előnyösen kétszeresével egyenlő alkotóhosszúságú —• palástfelület, amelynek szabad homlokfelületén a huzalt a magátmérőre levezető él van kiképezve, és a karika tartómeneteinek képzeletbeli burkoló hengerfelülete, valamint a spiráltengely egyközepűségének biztosítása céljából a magra fűzött spirált befogadó furat az alakítótüskét ágyazó csőtengely tengelyvonalával párhuzamosan excentrikus kialakítású. Előnyösnek bizonyultak a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakjai, amelyeknek egyenesbe vezetett kocsin a spirálmaggal egytengelyűén elrendezett rugós befogópatront tartalmazó spiráltovábbító egysége van a kocsin elforgathatóan ágyazott, egyirányban önzáró rugósnyelvvel, amelynek szabad vége a spirállal párhuzamos programhordozó rúd csapsorának űrszelvényébe benyúló módon van kiképezve. A programhordozó rúd célszerűen elforgatható és meghatározott szöghelyzetekben rögzíthető. A rúdon sugárirányú síkokban több csapsor is ki van alakítva, ahol is a csapsorokat alkotó csapok egymástól mért osztástávolságai csapsoronként egy-egy meghatározott lámpatípus előírt tartókarika-osztásával azonosak. Az alakítótüske munkatartománya körül végül célszerűen egy, a huzalelőtolás irányából hasított, belső kúpos kialakítású fészek, valamint egy, az alakítótüske munkakartományára irányított hőközlő elem, célszerűen gázüzemű hevítőégő is alkalmazható. A találmány szerinti berendezés előnye, hogy az eddig alkalmazott kézi technológiával szemben lényegesen nagyobb termelékenységgel és utólagos kézi műveletigény nélkül alkalmas ceruzalámpaspirálok tartókarikákkal való ellátására. A tartókarikák osztása a programadó csapsor osztásainak megfelelően egyenletes és pontos lesz. A kezelő-kiszolgáló személy szubjektivitásától függetlenített állandó értékű huzalelőfeszítés következtében a tartókarikák mérettartása egyenletes, szórásuk igen csekély. Egyetlen berendezés alkalmazásával hét-nyolc munkaerő megtakarítása vált lehetővé. A találmány szerinti berendezés lényegét az alábbiakban egy konkrét példaképpeni kiviteli alak kapcsán a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, ahol az 1/a ábra egy tartókarikákkal ellátott ceruzalámpaspirál kiemelt részletének oldalnézete, az l/b ábra az 1/a ábra szerinti I—I sík mentén vett metszet, a 2. ábra egy ceruzaspirál tartókarikával ellátott tartományának a hosszmetszete, a 3. ábra egy példaképpeni találmány szerinti berendezés vonalas felülnézeti vázlata, a 4/a ábra a berendezés alakítótüskéjének kiemelt homloknézeíi vázlata, a 4/b ábra az alakítótüske kiemelt részletének metszeti vázlata, az 5. ábra a berendezés huzaladagoló egységének vonalas vázlata, a 6. ábra a berendezés spiráltovábbító egységének oldalnézeti vázlata. Az 1/a, l/b és 2. ábrán látható, hogy a cső alakú izzólámpák, különösen az ún. halogén ceruzalámpák spiráltámasztó 3 tartókarikái, amelynek a lámpatengelyben elhelyezkedő 1 spirál végétől B távolságban kezdődően egyenlő vagy változó A osztástávolságokban helyezkednek el, legalább két teljes 31 távtartómenetből, a spirálmenetek közé befektetett általában három 32 palástmenetből, majd az utóbbiakra ellentétes menetemelkedéssel felvitt legalább két 33 zárómenetből vannak kialakítva. A 33 zárómenetek biztosítják, hogy az 1 spirál széthúzásakor a 3 tartókarikák ne mozdulhassanak el, ill. ne eshessenek be a spirálmenetek közé. A 31 távtartómenetek külső burkolóhenger-átmérője a későbbi izzólámpa cső alakú burájának belső átmérőjénél kisebb kell legyen, hogy a 3 tartókarikákkal ellátott 1 spirált viszonylag könnyen be lehessen helyezni a csőburába, ugyanakkor azonban a 3 tartókarikák annak lehetőleg kis hézagú kitámasztását is biztosítsák. Lényeges követelmény, hogy a 3 tartókarikák kezdő 30 huzalcsonkjai és befejező 34 huzalvégei se nyúljanak túl a már említett képzeletbeli burkolóhenger palástfelületén. A 3 tartókarikák lámpatípusonként meghatározott állandó vagy változó A osztástávolságban helyezkednek el az 1 spirálon, szerkezeti anyaguk a mindenkori lámpatípustól függően változó átmérőjű wolframhuzal. A 3 tartókarikák kialakítását a találmány szerinti berendezés a 2 magra felfűzött 1 spirál kézi behelyezése után 60 huzalcsévén készletezett 61 huzalból teljesen automatikusan végzi. A 3. ábrán a találmány szerinti berendezés lényeges szerkezeti egységeinek vázlatos felülnézetét tüntettük fel. A példaképpeni találmány szerinti berendezés 4 karikaképző egységből, 5 spiráltovábbító egységből, 6 huzaladagoló egységből és 7 vágószerkezetből áll. A 4 karikaképző egység 40 csapágyakban forgathatóan, tengelyirányban helytállóan csapágyazott 41 csőtengelyben együttforgó, az utóbbihoz képest 49 rugó ellenében 48 kinyomókarral rövid lökettel elmozgatható belső tengely szabad végén elrendezett 42 alakítótüskét tartalmaz. A 42 alakítótüskének a 41 csőtengely végére feltámaszkodó 45 válla van, és belsejében a 2 magra felfűzött 1 spirált befogadó, a forgástengelytől e távolságban párhuzamosan haladó excentrikus 46 furat van kiképezve. A 42 alakítótüske 45 válla és a 41 csőtengely vége közé a belső tengely 49rugó ellenében történő elmozdításával képződő résbe forgatható be a 61 huzalnak a 3 tartókarika 30 huzalcsonkját képező végtartománya. A 42 alakítótüske palástja a 3 tartókarika 31 távtartómeneteit kialakító munkatartományként úgy van kiképezve, hogy alkotóirányú kiterjedése a 61 huzal átmérőjének meghatározott számú többszöröse, célszerűen kétszerese. A 42 alakítótüske szabad homlokfelületén a 31 távtartómenetek képzését követően a 61 huzalt a 32 palástmenetek kialakítása céljából a 2 mag átmérőjéhez, ill. palástjára levezető 44 él van kialakítva. A fentiekben részletesen ismertetett 4 karikaképző egység 42 alakítótüskéjének forgatását a 47 hajtókerék a rajzon nem feltüntetett hajtóelemekről végzi. A 42 alakítótüskére a forgástengelyre keresztirányból „dolgozik rá” a találmány szerinti berendezés 6 huzaladagoló egysége. A 60 huzalcsévén készletezett 61 huzal rángáskiegyenlítő 62 tárcsapár mentén terelve 67 csapon ágyazott, 64 bütykös tárcsával együttdolgozó görgős 63 lengőkaron elrendezett 65 vezetőelemen van átvezetve. Közvetlenül a 65 vezetőelem előtt a 63 lengőkaron egy 66 visszafutásgátló elem is el van rendezve, amely megakadályozza, hogy a 61 huzal terheletlen állapotában a 65 vezetőelemből kifűződjön. A 6 huzaladagoló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
