177745. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok előállítására
3 177745 4 tömény sósavval eltávolítjuk az egyik vagy mindkét benzoil-védőesoportot és az így kapott VIII általános képletű vegyületet tíocianáttal például káliumtiocianáttal reagáltatva kapjuk a II általános képletű vegyületet. 1. példa 4-(4-Aminobutil)-5-metilimidazol-2-tion-hídroklorid (í) 140,4 g (0,36 mól) N,N'-dibenzoil-lizint 350 ml dioxánban feloldunk* és 45 perc alatt hozzáadjuk 88,0 g (0,43 mól) diciklohexilkarbodiimid 193 ml dioxánnal készített oldatához. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd éjszakán át állni hagyjuk, ezután a diciklo-hexilkarbamidot (88,1 g) kiszűrjük, a szűrletet felére bepároljuk és vízbe öntjük. A csapadékot összegyűjtjük dímetoximetánból átkristályosítjuk. így 104 g (86%) 4-(4-benzamidobutil)-2-fenil-5-oxazoIont kapunk, amelynek olvadáspontja 118—122 °C. Elemzési eredmények €20H2CN2O3 összegképletre: számított: C 71,4%, H 6,0%, N 8,3%; talált: €71,1%, H 6,2%, N 8,7%. (ii) 1,69 g (0,005 mól) 1 (í) példa szerinti oxazolon, 0,025 g 4-dimetilaminopiridin, 1 ml ecetsavanhidrid és 1 ml trictilamin elegyét addig keverjük, amíg oldatot nem kapunk (egy óra). Ezután hozzáadunk 7,5 ml ecetsavat, majd az oldatot éjszakán át állni hagyjuk, és ezt követően szárazra pároljuk. A maradékot kloroformban feloldjuk, híg nátriumhidroxiddal, majd híg sósavval mossuk, és magnéziumszulfát felett szárítjuk. Betöményítésseí olyan nyersterméket kapunk, amelyet alumínium oszlopon végzett kromatografálással tisztíthatunk, oldószerként etilacetátot alkalmazva. Ily módon 0,60 g (34%) 3,7-dibenzamidoheptán-2-ont kapunk; 8 (eOMHzDMSO-dg) 8- 5 (t,NH), ~8- 3 (széles s, NH), ~7• 8, 7-4 (m,CMS), 4- 4 (m,CH), 3- 2 (m, NCH2), 2-1 (s, CHj). 1.5 [m, (CH2)3j. (tű) 123 g (0,35 mól) nyers 3,7-dibenzamidoheptán-2- -ont hidrolizálunk oly módon, hogy 18 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett tömény sósavval, így 49 g (65%) 3,7-diaminoheptán-2-on-dihidrokloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 160—166 °C (MeCN). 8 (60MHZD2O) 4- 3 (t, CH), 3- 1 (t, NHC2), 2- 35 (s, CHj), 1 • 7 [m(CH2)3]. (tv) 21,7 g (0,10 mól), az 1. (iii) példa szerint kapott aminoketon-dihidroklorid és 19,40 g (0,20 mól) káliumtiocianát vizes oldatát 7 órán át forraljuk visszafolyató hütő alkalmazása mellett, majd szárazra pároljuk. A maradékot forró ecetsavval extraháljuk, és a leszűrt extraktumokat lehűlni hagyjuk. A terméket ecetsavból átkristályositva 14,1 g (64%) 4-(4-aminobutÍl)-5-metílimidazolin-2-tion-hidrokloridot kapunk, amelynek olvadáspontja 279—280 °C. Elemzési eredmények C8HJ5N3S.HC1 összegképletre: számított: C 43,4%, H 7,3%, N 18,9%, S 13,9%; talált: C 43,1%, H 7,2%, N 18,5%, S 13,9%. 2. példa (i) 91,11 g (0,258 mól) 3,7-dibenzamidoheptán-2-ont lezárt csőben 3 órán át hidrolizálunk tömény sósavval 160 °C hőmérsékleten (olajfürdő). Ezután az oldatot éternél extraháljuk: és szárazra pároljuk. így 25,01 g (34,2%) 3-amino-7 -benzamidoheptán-2-on-hidrokloridot kapunk. (ii) 16,39 g (0,0576 mól) 3-amino-7-benzamidoheptán-2-on-hidroklorid és 7,30 g (0,0755 mól, feleslegben levő) káliumtiocianát vizes oldatát 20 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazása mellett. Ezután a vizes fázist dekantáljuk, a szerves fázist vízzel mossuk, és acetonitrilből átkristályosítjuk. így 4,18 g (25%) 4-(4- -benzamidobutil)-5-metilimidazolin-2-tiont kapunk, amelynek olvadáspontja 180—184 °C. Elemzési eredmények CI5HjgN3OS összegképletre: számított: C 63,3%, H 7,3%, N 18,9%, S 13,9%; talált: C 62,01%, H 6,46%, N 14,39%, S 11,55%. 3. példa 4-4-Aminobutil)-5-etiIimídazolin-2-tion-hidroklorid 4-(4-Benzamidobutil)-2-fenil-5-oxazolont az 1. (ii) példa szerinti módon reagáltatunk, azonban ecetsavanhidrid helyett propionsavanhidridet alkalmazunk. így 4,8-dibenzamidooktán-3-ont kapunk, ezt az 1. (iii) példa szerinti módon hidrolizálva 4,8-diaminooktán-3-ont állítunk elő. Ezt a terméket az 1. (iv) példa szerinti módon káliumtiocianáttal hozzuk reakcióba, igy a címben szereplő vegyületet kapjuk. 4. példa 4-(3-Benzamidopropil)-2-fenil-5-oxazolon (i) 29,09 g (0,0855 mól) N.N'-dibenzoilornitint 1160 ml dioxánban feloldunk, majd 85 perc alatt cseppenként hozzáadjuk 20,95 g (0,102 mól) diciklohexilkarbodiimid 460 ml dioxánnal készített oldatát. A szuszpenziót 22 órán át keverjük, ezután a diciklohexilkarbamidot (17,49 g) kiszűrjük, a szűrletetfelérebepároljuk, és vízbe öntjük. A csapadékot összegyűjtjük, és toluol-petroléter elegyből átkristályosítjuk (60—80 °C), Így 18,55 g (67%) 4-(3-benzamidopropil)-2-fenil-5-oxazolont kapunk, amelynek olvadáspontja 135—138 °C. (ii) N,N'-dibenzoiíornitint (0,05 g, 0,Í47 mmól) és 0,16 g (1,57 mmól) ecetsavanhidridet 7 percen át melegítünk 155 °C hőmérsékleten. Ezután az oldatot szárazra pároljuk, és a visszamaradó fehérszínű szilárd anyagot benzol-petroléter elegyéből átkristályosítjuk (40— 60 °C). így 0,02 g (43%) 4-(3-benzamidopropil)-2-fenil-5-oxazolont kapunk, amelynek olvadáspontja 135— 138 °C. 5. példa 3,6-Dibenzamidohexán-2-on 1,0 g (3,1 mmól) 4-(3-benzamidopropil)-2-fenil-5- -oxazolon, 0,016 g 4-dimetilaminopiridin, 0,62 ml ecetsavanhidrid és 0,62 ml trietiiamin elegyét 1 órán át keverjük. Ezután hozzáadunk 4,7 ml ecetsavat, az oldatot éjszakán át állni hagyjuk, majd száraira pároljuk. A maradékot kloroformban feloldjuk, híg nátriund“ hídroxid-oldattal, majd híg sósav-oldattal mossuk, éá magnéziumszulfát felett szárítjuk. Betöményítéssd káp-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
