177718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidantoin-származékok előállítására

3 177718 4 oxigén- vagy kénatom. Jellegzetes, találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek a d-6-fluor-spiro[kro­­man-4,4'-imidazolidin]-2',5'dion és a d-6'-fluor-spiro­­[imidazolidin-4,4'-tiokroman]-2,5-dion. Ez a két vegyü­­let egyaránt rendkívül hatásos aldóz reduktáz gátlóhatás tekintetében, ezenkívül egyformán hatásos a szorbitol­­szint csökkentése terén a cukorbetegek ülőidegében és a szemlencséjében, továbbá a galaktikol-szint redukálásá­nál a galaktoszémiás betegek szemlencséjében. Az új jobbraforgató vegyületek előállítására szolgáló találmány szerinti eljárás értelmében az (I) általános képletnek megfelelő dl-spiro-hidantoint legalább mól­­egyenértéknyi mennyiségű 1-brucinnal vagy más opti­kailag aktív alkaloiddal, így cinkonidinnel érintkeztet­­jük a reakcióval szemben közömbös, alkalmas szerves oldószerben, előnyösen egy rövidszénláncü alkanolban. A keletkező diasztereoizomer sókat ezután frakcionált kristályosítással elkülönítjük és a kevésbé oldódó sót savval való lebontás útján a kívánt optikailag aktív spiro-hídantoinná alakítjuk. A találmány szerinti eljárás részletesebb kiviteli módja szerint a diasztereoizomerek előállításához vezető mód­szer első lépését előnyösen valamely 1—3 szénatomos alkanol-oldószerben vitelezzük ki és rezolváló szerként 1-brucint használunk. A gyakorlatban rendszerint elő­nyös, ha mólegyenértéknyi mennyiségű racém vegyüle­­tet és rezolváló szert használunk a költségeknek a lehető legkisebbre való csökkentése és a termék tisztaságának a lehető legnagyobb mértékben való növelése érdekében. Kismennyiségű alkaloid-felesleget azonban alkalmazha­tunk anélkül, hogy hátrányosan befolyásolnánk a só­képzési lépést vagy a kapott végtermék tulajdonságát. Megjegyezzük, hogy az időnek ezzel kapcsolatban nincs döntő szerepe és az időtartam szükségszerűen a kiindu­lási anyagok természetétől, azok oldatban levő koncent­rációjától és a mindenkor alkalmazott hőmérséklettől függ. A sóképző lépés befejezése után a kívánt dia­­sztereoizomert rendszerint frakcionált kristályosítással nyerjük ki az elegyből. Ez a művelet szokásosan körül­belül 2—24 órát vesz igénybe körülbelül —20 C°-tól 60 C°-ig terjedő kristályosodási hőmérséklettartomány­ban. A diasztereoizomert ezután átkristályosítással to­vább tisztítjuk, erre a célra előnyösen a sóképző lépésben korábban alkalmazott alkanol-oldószert használjuk. A művelet az említett diasztereoizomer teljes optikai tisztasága, például állandó olvadáspont és állandó op­tikai forgató képesség, eléréséig folytatható. Az így kapott alkaloid-sóknak a kívánt optikailag ak­tív hidantoinokká való átalakítását ezután egyszerű mó­don, így savval történő lebontással, előnyösen szabvá­nyos savas hidrolízissel, végezzük. A sóképzést például vizes közegben valamely ásványi savval, így kénsavval, sósavval, hidrogénbromiddal vagy hidrogénjodiddal, vagy valamely szerves savval, így valamely rövidszén­­láncú alkánsavval, például ecetsavval, vagy halogénezett rövidszénláncú alkánsavval, például (3-klórpropion­­sawal vagy triklórecetsavval végezzük. A gyakorlatban legkényelmesebben híg, vizes savat használunk erre a célra, általában kénsav vagy sósav alkalmas sav-kompo­nensként. A hidrolizáló lépés további megkönnyítése céljából előnyösen valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószert, így rövidszénláncú alkil-alkánsavésztert, például etilacetátot, használunk az említett vizes-savas közeggel együtt. Eközben a kívánt optikailag aktív spiro­-hidantoin-vegyület a szerves rétegbe kerül, ahonnan azt hagyományos módon kinyerjük. A találmány szerinti rezolválási eljárásnál kiindulási anyagként használt dl-spiro-hidantoin-vegyületeket könnyen szintetizálhatjuk oly módon, hogy valamely alkalmas gyűrűs karbonil-vegyületet, így egy a (II) általános képletnek megfelelő 4-kromanont vagy tio­­kromanon-4-ont, ahol Y jelentése az (I) általános kép­letnél megadott, alkálifémcianiddal (például nátrium­­cianiddal vagy káliumcianiddal) és ammóniumkarbo­­náttal kondenzálunk és ily módon az (I) általános kép­letnek megfelelő kívánt spiro-hidantoin-végterméket (például racém-vegyületet) kapjuk. Ezt a reakciót szo­kásos módon valamely a reakcióban résztvevő anya­gokkal szemben közömbös poláros szerves-oldószeres közegben végezzük, amelyben mind a reakcióban részt­vevő anyagok, mind a reagensek egyaránt elegyednek egymással. Erre a célra előnyösen alkalmazható oldó­szerek a ciklusos éterek, így a dioxán és a tetrahidro­­furán, a rövidszénláncú alkilénglikolok, így az etiléngli­­kol, a vízzel elegyedő rövidszénláncú alkanolok, így a metanol, etanol és az izopropanol, valamint az N,N­­-di(rövidszénláncú-alkil)-rövidszénláncű-alkanoamidok, így az N,N-dimetilformamid. A reakciót általában kö­rülbelül 20 C°-tól 120 C°-ig terjedő hőmérséklet­­tartományban, körülbelül két óra és négy nap közötti időtartam alatt végezzük. Jóllehet a reakcióban részt­vevő anyagok mennyiségét bizonyos mértékben változ­tathatjuk, előnyös, ha az alkálifémcianidot legalább kis moláris feleslegben alkalmazzuk a kiindulási gyűrűs kar­­bonil-vegyületre számítva a lehető legnagyobb kiterme­lés elérése érdekében. A reakció befejeződése után a kí­vánt terméket hagyományos módon könnyen elkülönít­hetjük, például a reakcióelegyet először vízzel (kívánt esetben forró vízzel) hígítjuk és utána a kapott vizes oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, ezt követően pedig megsavanyítjuk annak érdekében, hogy a kívánt dl­­-spiro-hidantoin-vegyületet könnyen elkülöníthető csa­padék alakjában kapjuk. A dl-spiro-hidantoin-vegyületek előállításához szüksé­ges kiindulási anyagok legnagyobbrészt ismert vegyüle­tek, amelyek a szakterületen ismert módon könnyen szintetizálhatok szokásosan alkalmazott kémiai vegyü­­letekből a szerves szintéziseknél szokásos módon. így például a 6-flaor-tiokroman-4-on ismert vegyület, míg a 6-fluor-4-kromanon könnyen előállítható ß-(p-fluor­­fenoxi)-propionsav polifoszforsav jelenlétében való kon­­denzálásával. Ez utóbbi szerves savat, amelyet kiindulási anyagként használunk, könnyen leszármaztathatjuk kereskedelmi forgalomban levő vegyületekből, A találmány szerinti eljárás során a fent említett gyógyszerészetileg elfogadható bázisos sók készítésére használható bázisokként mindazok a bázisok számítás­ba jöhetnek, amelyek nemtoxikus sókat alkotnak a sav­­alakú jobbraforgató spiro-hidantoin-vegyületekkel, így például a d-6-fluor-spiro[kroman-4,4'-imidazolidin]- 2',5'-dionnal. Ezek a nemtoxikus bázisos sók olyan természetűek, hogy kationjaik lényegében nem toxiku­­sak akkor sem, ha széles adagolási tartományban adjuk be azokat a betegeknek. Ilyen kationok a nátrium-, ká­lium-, kalcium- és magnézium-ioiiok. Ezeket a sókat könnyen előállíthatjuk oly módon, hogy az említ®# d-spiro-hidantoin-vegyületeket a kívánt gyógyszerészeti­­leg elfogadható kation vizes oldatával kezeljük és a ke­letkező oldatot — előnyösen csökkentett nyomáson 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents