177674. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkil-, aril-, aralkil karbonsavkloridok előállítására
MAGYAR SZABADALMI 177674 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS A SZOLGALATI TALALMANY jébbél Nemzetközi osztályozás: E3 Bejelentés napja: 1978. XII. 22. (MA —3085) C 07 C 51/58 Közzététel napja: 1981. IV. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL • Megjelent: 1983. IV. 30. Feltalálók: dr. Weisz Imre oki. vegyész, Budapest (50%), dr. Ötvös László oki. vegyész, Budapest (25%), dr. Havelka Ferenc oki. vegyész, Budapest (25%) Szabadalmas: Magyar Tudományos Akadémia Központi Kutató Intézete, Budapest Eljárás alkil-, aril-, aralkil karbonsavkloridok előállítására 1 A találmány tárgya javított eljárás karbonsavkloridok előállítására karbonsavak és foszforkloridok — éspedig foszfortriklorid, foszforoxiklorid, foszforpentaklorid vagy ezek elegyének — reakciója útján. A karbonsavkloridok a vegyipar értékes és igen széles körben alkalmazott reagensei; felhasználásuk a vegyipar számos területén (így a savamid- és észter-típusú gyógyszerek cs növényvédőszerck előállításában) nélkülözhetetlen. A karbonsavkloridokat egy ismert módszer szerint a megfelelő karbonsavak és foszforkloridok reakciója útján állítják elő. E reakciók első elemi lépésében sósav felszabadulása közben a karbonsav foszforossavvai vagy foszforsavval képezett vegyes anhidridje alakul ki, amely a második elemi lépésben a felszabadult sósavval reakcióba lépve karbonsavkloridot és foszforossavat, illetve foszforsavat képez (Fodor Gábor: Szerves kémia [Tankönyvkiadó, Budapest, 1960] 1062. oldal). Elméletileg a foszfortriklorid és a foszforoxiklorid egyaránt három, a foszforpentaklorid pedig négy klóratomot képes átadni a savgyöknek. Az utóbbi esetben a foszforpentakloridból először foszforoxiklorid képződik, és a klórozás ezzel a vegyülettel folytatódik. Figyelembe véve azonban, hogy a klórozási reakciók során sósav szökik el a rendszerből, a foszforkloridokkal végzett klórozás hatékonysága a gyakorlatban messze elmarad az elméleti értéktől (lásd pl. Gattermann and Wieland: Laboratory Methods of Organic Chemistry [Macmillan Co., New York, 1938] 121. oldal). A kiindulási karbonsavak teljes mértékű klórozásának biztosítására ezért a foszforkloridokat a számított értékhez viszonyítva igen nagy fölöslegben kell felhasználni. További nehézségek származnak abból, hogy a reakciók során képződő foszforossav, illetve foszforsav nem 5 keverhető massza alakjában válik ki a rendszerből (lásd pl. Houbcn—Wcyl: Methoden der organischen Chemie [Georg Thicmc Verlag, Stuttgart, 1952] 466. oldal). Az oldhatatlan sav kiválása a rcakcióclcgy bedermedéséhez vezet, ami lehetetlenné teszi a reakció folytatását es a 10 reaktor üzemeltetését. A reaktorban kivált foszforossavból, illetve foszforsavból az elkerülhetetlen helyi túlmelegedésck következtében diszproporcionálódás revén foszforhidrogén képződhet, ami állandó robbanásveszélyt jelent (Ullmans Encyclopädic der technischen 15 Chemie [Urban and Schwarzenberg. München - Berlin, 1962] 12 527. oldal). Mindezek a körülmények igen nagy mértekben gátolják a foszforkloridok alkalmazását nagyüzemi klórozási folyamatokban. Egy ismert eljárás szerint (Bruckner Győző: Szerves 20 kémia [Tankönyvkiadó, Budapest, 1973] I. kötet 588. oldal) foszforoxikloriddal végzett klórozási folyamatokban az oldhatatlan sav kiválásából származó problémákat úgy küszöbölik ki. hogy a reakcióban szabad karbonsavak helyett a karbonsavak nátriumsóiból indulnak 25 ki. Ekkor a foszforossavból a reakcióelcgyben jól oldódó nátriumfoszfit képződik. Figyelembe véve azonban, hogy a korábban ismertetett reakciómechanizmus ebben az esetben is érvényesül, és a nátriumfoszfit képződésekor felszabaduló sósav változatlanul könnyen elillan a 30 rendszerből, a klórozás hatásfoka ezzel az eljárással nem 177674
