177646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-(1,3-dioxolán-2-il-metil)-1h-imidazol-származékok előállítására
3 177646 4 portokat, például a metil-, etil-, 1-metil-etil-, l,l'-dimetil-etil-, propil-, buti!-, pentil vagy a hexilcsoportot, az „1—6 szénatomot tartalmazó alkanoilcsoport” kifejezés alatt egyenes vagy elágazó szénláncú csoportokat, például a forrni!-, acetil-, propánod-, 2-metil-propanoil-, butanoil-, pentánod- vagy a hexanoilcsoportot, míg a „halogénatom" kifejezés alatt a fluor-, klór-, bróm- és a jódatomot értjük. Az I általános képletü vegyületek közül kiemelkedő hatásukra tekintettel előnyösnek találtuk az R helyén hidrogénatomot hordozókat. Ezek közül is különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyekben Ar monovagy dihalogén-fenilcsoportot, leginkább előnyösen 2,4-diklór-fenilcsoportot hordoz. Az I általános képletü vegyületek, illetve bizonyos kiindulási vegyületek és köztitermékek szerkezetbeli ábrázolásának egyszerűsítése céljából a 2-Ar-2-(lH-imidazol-l-il-metd)-l,3-dioxolán-4-dcsoportot — ahol Árjelentése a fenti — a továbbiakban a D általános képlettel fogjuk jelölni. Az A helyén A, csoportot —amely valamely XI általános képletü csoportot vagy R3 helyén hidrogénatomtól eltérő helyettesítőt hordozó, 1 m-értékű XII általános képletü csoportot vagy — ha Z jelentése =NR4 csoport — hidroxi-alkilcsoporttól eltérő R4 helyettesítőt hordozó XIII általános képletü csoportot jelent — hordozó I általános képletü vegyületek a találmány értelmében az A reakcióvázlatban látható módon, vagyis valamely II általános képletü reakcióképes észter és valamely III általános képletü fenol-származék reasáltatása útján állíthatók elő. A II általános képletben W jelentése egy reakcióképes észtermaradék, például halogénatom vagy metilszulfondoxi- vagy 4-metil-fenilszulfoniloxicsoport. Ilyen csoportokat ismertetnek a Patai, P. szerkesztésében megjelent „The Chemistry of Functional Groups — The Chemistry of Ether Linkage” c. könyv 445—468. oldalán, amely a John Wiley and Sons kiadó (London—New York—Sidney) gondozásában 1967-ben jelent meg. Valamely II és III általános képletü vegyület reagáltatását szokásos O-alkilezési módszerek valamelyikével hajthatjuk végre, például úgy, hogy a reaktánsok keverékét enyhén megemelt hőmérsékleten egy alkalmas bázis jelenlétében keverjük valamilyen, a reaktánsokkal szemben kémiailag közömbös szerves oldószerben, például 4-mctil-2-pentanonban, N,N-dimetil-formamidban, N,N-dimetil-acetamidban vagy dimetil-szulfoxidban, vagy pedig ilyen oldószerek például aromás szénhidrogénekkel, így például benzollal vagy metil-benzollal alkotott elegyében. Az e célra alkalmazható bázisokra előnyösen említhetjük az alkálifém- és alkáliföldfém-karbonátokat, -hidrogén-karbonátokat és -hidrideket, így például a nátrium-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot, kálium-karbonátot vagy a nátrium-hidridet. Ha az I-a általános képletü vegyületekben A, jelentése olyan XI általános képletü csoport, amelyben R, és R2 közül valamelyik hidrogénatom (ebben az esetben az I-a általános képletü vegyületek az I-a-1 általános képlettel jellemezhetők), vagy pedig A, helyettesítetlen piperazinilcsoportot jelent (ebben az esetben az I-a általános képletü vegyületek az I-a-2 általános képlettel jellemezhetők), akkor a fenti reagáltatásban kiindulási anyagként célszerű olyan III általános képletü fenolszármazék használata, amelyben az amino-, illetve a piperazinilcsoport egy alkalmas P védőcsoporttal védve van (ebben az esetben a III általános képletü vegyületek a IlI-a, illetve a Ill-b általános képlettel jellemezhetők) abból a célból, hogy elkerülhető legyen a nem kívánatos N-alkileződés. Természetesen ilyen esetben elkerülhetetlen az így kapott I-a-3 és I-a-4 általános képletü köztitermékek védőcsoportjának hagyományos módon, például bázikus közegben végrehajtott hidrolizálással való eltávolítása. Ezeket a reagáltatásokat a B és C reakcióvázlatokkal kívánjuk megvilágítani. Alkalmas P védőcsoportként megemlíthetjük például az alkálikus hidrolízis útján könnyen eltávolítható 1—6 szénatomos alkanoil- és 2—7 szénatomos alkoxi-karbonilcsoportokat. Ilyen csoportokat ismertetnek a Patai, P. szerkesztésében megjelent „The Chemistry of Functional Groups — The Chemistry of the Amino Group” c. könyv 670—694. oldalán, amely könyv a John Wiley and Sons (London—New York—Sidney) kiadó gondozásában 1968-ban jelent meg. Az I-a általános képletü vegyületek szűkebb csoportját alkotó I-a-1 ' és I-a-2 általános képletü vegyületek ezt követően továbbalakíthatók. Az A helyén izotiocianátócsoportot hordozó I általános képletü vegyületek, vagyis az I-b általános képletü vegyületek ezután könnyen előállíthatok az a változat értelmében az R, R, és R2 helyén egyaránt hidrogénatomot hordozó I-a-1 általános képletü vegyületekből (vagyis az I-a-1' általános képletü vegyületekből) izotiocianátoknak aminokból kiinduló előállítására ismert módszerek valamelyikével, például úgy, hogy valamely I-a-1' általános képletü vegyületet szén-diszulfiddal reagáltatunk N,N'-metán-tetrail-bisz(ciklohexil-amin) jelenlétében piridinben (lásd a D reakcióvázlatot). Az A helyén amino-tiokarbonil-aminocsoportot, vagyis X helyén kénatomot, Y helyén iminocsoportot és R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó, 1 m-értékű XII általános képletü csoportot hordozó I általános képletü vegyületek, vagyis az I-c általános képletü vegyületek ezt követően úgy állíthatók elő, hogy egy megfelelő I-b általános képletü vegyületet ammónium-hidroxiddal reagáltatunk egy alkalmas oldószerben, így egy 1—6 szénatomos alkanolban, például metanolban vagy etanolban (E reakcióvázlat). Az A helyén Y-ként iminocsoportot tartalmazó,.1 mértékű XII általános képletü csoportot —ahol X oxigénatomot jelent, ha R3 jelentése hidrogénatom — hordozó I általános képletü vegyületek, vagyis az I-d általános képletü vegyületek egyszerűen előállíthatok a b) változat értelmében úgy, hogy valamely I-a-1 ' általános képletű aminvegyületet egy megfelelő izocíanáttal vagy izotiocianáttal reagáltatunk (F reakcióvázlat). Az F reakcióvázlat szerinti reagáltatást is önmagában ismert módon hajtjuk végre, például úgy, hogy a reaktánsokat előnyösen melegítés közben egy alkalmas közömbös oldószerben, péjdául 1,4-dioxánban keverjük. Ha R3 hidrogénatomot (és így a fenti korlátozással összhangban X oxigénatomot) jelent, akkor egyik reaktánsként a IV általános képlet alá eső ciánsavat használjuk. Célszerűen azonban úgy járunk el, hogy a vizes közeghez egy megfelelő alkálifém-cianátot adagolunk, majd a szabad savat egy megfelelő sav, például ecetsav adagolása útján ebben a vizes közegben szabadítjuk fel. Az A helyén X-ként és Y-ként egyaránt oxigénatomot tartalmazó XII általános képletü csoportot — ahol R3 és m jelentése az I általános képletnél megadott — hordozó I általános képletü vegyületek, vagyis az I-e álta5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
