177568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és polimer-alaplú kompozíció vetőmagvaknak diszkrét foltokban történő csávázására
3 177568 4 viszont a film nagyon elasztikus, nem lehet kellően kemény, kopásállósága kisebb, így a mechanikai behatásoktól kevésbé képes védeni a magot. Ismert, hogy a vetőmagvak típusonként és fajtánként különböző, bonyolult és minden részletében mindmáig fel nem tárt anyagcserét folytatnak tárolásuk során a környezetükkel. A csírázás során lezajló anyagcsere még bonyolultabb és még kevésbé ismert folyamat. Abban az esetben, ha a vetőmagon összefüggő polimer filmet hoznak létre, a burkolófilm kisebb-nagyobb mértékben óhatatlanul megzavarja vagy megváltoztatja a mag anyagcseréjét. A 3698133, 3803761, 3621612, 3598565 és 3808740 sz. amerikai egyesült államokbeli, valamint az 1071804 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módszerek éppen ezt az anyagcserét befolyásoló hatást hasznosítják egyes vetőmag-típusok csírázásának ideiglenes meggátlására vagy a csírázási idő, illetve a csírázási sebesség módosítására. A 2 218 785 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint a magvakra poli-(nitroalkil-akrilát) vagy poli-(nitroalkil-metakrilát) burkolófilmet visznek fel ; ez a polimer gombaellenes hatással rendelkezik. A műszaki leírás hangsúlyozza, hogy a polimer film csak kiváló csírázóképességű magvakra vihető fel, ebből következik, hogy a polimer kedvezőtlenül befolyásolja a magvak csírázási folyamatát. Figyelembe véve, hogy egy adott polimer a felvitt réteg vastagságától, a polimer duzzadásának mértékétől, a film hibáitól és számos, sok esetben előre fel sem ismerhető vagy nem szabályozható tényezőtől függően még egy adott magtípus anyagcsere-folyamatát is a lehető legkülönfélébb irányokban befolyásolhatja, jelenlegi ismereteink alapján nem lehet elméleti úton kellő biztonsággal előre megtervezni, hogy egy adott vetőmag esetén egy adott cél eléréséhez milyen összefüggő polimer bevonat lenne a legmegfelelőbb. Még kevésbé lehetséges előre megtervezni olyan egybefüggő polimer bevonatokat, amelyek eltérő magtípusokon is biztonsággal a kívánt hatást idézik elő, ugyanis minden magtípus anyagcsere-folyamata (amelyeket a tudományjelenlegi állása szerint pontosan nem is ismerünk) eltér egymástól. A legmegfelelőbb egybefüggő polimer bevonat kiválasztásához ezért minden egyes magtípus esetén hosszadalmas előkísérleteket kell végezni, és még ekkor is számolni lehet azzal, hogy a felvitt polimer réteg kedvezőtlenül befolyásolja a mag anyagcseréjét. Igen nagy szükség lenne tehát olyan univerzálisan alkalmazható csávázó kompozíció és csávázási eljárás kidolgozására, amellyel legalább olyan mértékben fokozható a hatóanyag tapadása a magvakra, mint az ismert polimeralapú csávázó kompozíciók és eljárások esetén, ugyanakkor azonban a polimernek a mag anyagcseréjét befolyásoló hatása minimumra csökkenthető. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a polimernek a mag anyagcseréjét befolyásoló hatása kiküszöbölhető vagy legalábbis minimumra szorítható vissza, ha a vetőmagvak csávázására egy vízben nem oldódó, azonban vízben jelentős mértékben duzzadó, nagy (legalább 200%, célszerűen legalább 400%) szakadási nyúlással rendelkező polimert tartalmazó kompozíciót használunk fel, és a vetőmagvak felületére a hatóanyagot nem összefüggő vízoldhatatlan filmmel rögzítjük, hanem a vízoldhatatlan polimer finom cseppjeiből csak annyit hordunk fel és úgy, hogy a magra csapódó és azon szétterült cseppek összefüggő filmet ne tudjanak kialakítani. A klasszikus csávázási eljárások alapvető minőségi követelménye, hogy a magvakra a teljes magfelületet beborító, egybefüggő bevonat formájában vigyék fel a csávázószert. Az egybefüggő és a mag teljes felületét beborító bevonat fontosságát a 3 113 339 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is kiemeli abból az elméleti megfontolásból kiindulva, hogy a bevonat folytonossági hiányai miatt visszamaradó szabad magfelületeken a kártevők akadálytalanul kifejthetik pusztító hatásukat. Kísérleteink eredményei azonban azt igazolták, hogy ez a megfontolás nem érvényes olyan esetekre, amikor a csávázószer nagy nyúlóképességü, vízben oldhatatlan, azonban vízben jelentős mértékben duzzadó polimert tartalmaz. Ekkora mag felületére diszkrét foltok formájában tapasztott hatóanyagok kártevőirtó hatásukat a foltokon túlnyúló körzetben fejtik ki, így a szabad magfelületeknek is teljesen biztonságos védelmet nyújtanak. A 3 803 761 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás kiemeli, hogy egybefüggő polimer bevonatok kialakítására csak olyan polimerek használhatók fel, amelyek szakadási nyúlása 200%-nál kisebb érték, és amelyek a mag csírázásának körülményei között megrepednek. Az idézett szabadalmi leírás kifejezetten hátrányosaknak minősíti azokat a polimereket, amelyek a magvak csírázásának körülményei között nem repednek meg csak megnyúlnak, mert ebben az esetben a mag biológiai energiáinak jelentős részét használja fel arra, hogy áttörje a bevonatot, ami a mag életképességének csökkenéséhez vezet. Kísérleti eredményeink ezzel szemben azt igazolták, hogy ez a megállapítás nem érvényes azokra az esetekre, amikor a csávázó hatóanyagokat diszkrét foltok formájában tapasztjuk a magvak felületére. Ekkor ugyanis a magvak a szabadon maradt felületeken akadálytalanul érintkezhetnek környezetükkel és zavartalan anyagcserét folytathatnak, beleértve azt is, hogy a szabadon maradt felületeken akadálytalanul és többletenergia felhasználása nélkül csírázhatnak. A magvakra felvitt diszkrét polimer/hatóanyag cseppekből kialakuló, folytonossági hiányokkal elhelyezkedő film-foltok a mag anyagcseréjét egyáltalán nem vagy csak elhanyagolhatóan kis mértékben befolyásolják. Ebből az is következik, hogy diszkrét cseppek felhordása esetén a találmány szerinti kompozícióval a magtípusok széles választékát kezelhetjük anélkül, hogy előre nem látható kedvezőtlen biológiai mellékhatásoktól kellene tartanunk. A találmány tehát egyik vonatkozásában vetőmagvak csávázására alkalmazható újtípusú kompozíciókra vonatkozik. A találmány szerinti kompozíciók 10—50 súly% ismert csávázó hatóanyagot, 10—40 súly% vízben oldhatatlan filmképző polimert, 2—30 súly% adalékanyagot, és 100 súly% eléréséhez szükséges mennyiségű vizet tartalmaznak. A találmány szerinti kompozíciókat az jellemzi, hogy vízben oldhatatlan filmképző polimerként vinilacetátból és valamely 10C°-nál kisebb üvegesedési hőmérséklettel rendelkező vinil-monomerből kialakított, legalább 200%, célszerűen legalább 400% szakadási nyúlással és 30 C -nál kisebb üvegesedési hőmérséklettel rendelkező kopolimert tartalmaznak. A találmány tárgya továbbá eljárás vetőmagvak csávázására. A találmány szerinti eljárás során az előzőekben meghatározott csávázó kompozíciót adott esetben vizes hígítás után diszkrét film-foltok formájában visszük fel a kezelendő magvak felületére. A diszkrét film-foltokat célszerűen porlasztással alakítjuk ki. A diszkrét film-foltok a teljes magfelület 30—90%-át, célszerűen 30—70%-át boríthatják be. A találmány szerinti kompozíciók ' vinilacetá’t-kopoli-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
