177568. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és polimer-alaplú kompozíció vetőmagvaknak diszkrét foltokban történő csávázására

5

177568

6

merként különösen előnyösen tartalmazhatnak vinilacetátból és vinilverzatátból képezett kopolimereket. Az ilyen kopolimerekből kialakított, foltszerűen elhelyezkedő filmek vízzel érintkezve vízfelvétel közben jelentősen meglégyulnak, és szakadási nyúlásuk duzzadt állapotban többszáz százalékot (rendszerint 500—900%-ot) ér el kis szakítóerő mellett. A kopolimer cseppekből képződött filmfoltok tulajdonságai tehát a csírázás szempontjából kedvezően változnak meg akkor, amikor a mag nedves földbe kerül. Ezek a film-foltok ugyanakkor száraz állapotban kellően szilárdak, jól tapadnak, védik a magot, és megfelelő kopásállósággal rendelkeznek. A vinilacetát-vinilverzatát kopolimer további előnye a tiszta polivinilacetáttal, illetve a bevonatképzésre eddig alkalmazott egyéb kopolimerekkel szemben az, hogy a verzatilsav térbeli gátló hatása következtében a kopolimer rendkívül stabil, hidrolízisre nem érzékeny, a legtöbb növényvédőszerrel kompatibilis, és a kopolimer/növényvédőszer keverékek szinte korlátlan ideig tárolhatók együtt.

A vinilacetát-kopolimerekkel szemben támasztott további követelmény az, hogy a kopolimerek üvegesedési hőmérséklete 30 C"’-nál kisebb (célszerűen 20 C°-nál kisebb) érték legyen. A polivinilacetát üvegesedési hőmérséklete az irodalmi adatok szerint — az alkalmazott mérési módszertől függően — 28—35 C°. Miként ismert, a kopolimerek üvegesedési hőmérséklete (T&Ab) első közelítésben a (TgiA- A+Tg.B 'B): 100 képletnek megfelelően változik, ahol

Tg.A az „A” komponensből képezett homopolimer üvegesedési hőmérséklete,

A az „A” komponens %-os aránya a kopolimerben,

Tg.B a „B” komponensből képezett homopolimer üvegesedési hőmérséklete, és

B a „B” komponens %-os aránya a kopolimerben.

A megadott összefüggés alapján könnyen kiszámíthatjuk azt, hogy a kívánt üvegesedési hőmérséklet eléréséhez milyen összetételű kopolimereket kell előállítanunk. A következőkben tájékoztatás céljából felsoroljuk a kopolimerek előállításához felhasználható néhány kopolimerizációs partner megfelelő adatait:

Monomer Tg, C°

vinil-verzatát (—2)—( — 10)

víníl-laurát —75

vinil-hexoát —20

vinil-butirát —5

vinfl-propíonát —7

bntil-akriiát -54

szek-butil-akrilát —22

dodecil-akrilát —3

2-etii-butiI-akriiáí — 50

' 2-etil-hexil-akrilát —50

heptil-akrilát —38

propil-akrilát —37

Miként a felsorolásból megállapítható, a „vinil-monomer” megjelölésen általánosságban értjük a vinil-csoportot (CH2=CH—) tartalmazó vegyületeket, amelyek vinilészterek vagy akriiátok lehetnek.

A találmány szerinti kompozíciók adalékanyagokként védőkolloidokat, anionos és/vagy nemionos tenzideket, adott esetben — a tenzid mennyiségétől és minőségétől függően — habzásgátlószert, továbbá adott esetben színezőanyagokat (festéket és/vagy pigmentet) tartalmaznak összesen 2—30 súly% mennyiségben.

A felhasznált védőkolioid szerepe az, hogy biztosítsa a vizes közegben diszpergált vinilaoetát-kopoiimer cseppek

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

stabilitását, és a stabilitás romlása nélkül lehetővé tegye a viszonylag nagy mennyiségű hatóanyag bekeverését a kompozícióba. A védőkolloiddal szemben támasztott követelmény, hogy száraz állapotban szilárd, jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkező filmet képezzen, és még 80%-os relatív nedvességtartalmú térben huzamosabb időn át tárolva se váljon ragacsossá. Továbbá követelmény, hogy a védőkolloidnak még +10 C°-os vízben is jól kell oldódnia. A találmány szerinti kompozíciók védőkolloidként célszerűen dextrineket, vízben oldódó cellulózszármazékokat, poliakrilamidokat, polivinilalkoholokat, illetve kellően nagy mólsúlyú poliétereket tartalmazhatnak. A polimerekkel szemben fontos követelmény, hogy a magvakra káros, kismólsúlyú szennyezőanyagokat (pl. reagálatlan monomert) nem tartalmazhatnak. A találmány szerinti kompozíciók a vízoldható védőkolloidot általában 1—10 súly% mennyiségben tartalmazzák.

A találmány szerinti kompozíciók anionos, illetve nemionos tenzidekként például a Tensiofix kereskedelmi néven forgalomba hozott termékeket tartalmazhatják. A kompozíciók tenzid-tartalma általában 1—20 súly% lehet.

A találmány szerinti kompozíciók csávázó hatóanyagokként önmagukban ismert és ilyen célokra felhasznált, elsősorban fungicid és/vagy inszekticid hatású vegyületeket tartalmazhatnak. A felhasználható csávázó hatóanyagok közül példaként a következő, fungicid hatású vegyületeket soroljuk fel: rézoxikinolát, 1-butilkarbamoil-benzimidazol-2-metil-karbamát (Benomil), N-triklórmetil-ti-oftálimid (Folpet), N-( 1,1,2,2-tetrakiór-etiltio)-tetrahidro-ftálimid (Kaptafol), N-triklórmetiltio-tetrahidro-ftálimid (Kaptán), 2,3-dihidro-6-metil-5-karboxanilido-l,4- -oxatiin(5,6) (Karboxin), mangán- és cink-etilén-bisz-ditiokarbamát keveréke (Mancoseb), l,2-bisz(3-metoxikarbonil-tioureido)-benzoI (Tiophanátmetil), 3-(3,5-diklór-fenil)-5-metil-5-vinil-l,3-oxazolidin-2,4-dion (Vinclozolin), 2,6-dímetil-4-tridecil-morfolin (Tridermorph), 2-(tiazol-4- -il)-benzimidazol (Thiabendazol), 3,4-dihidro-6-metil-pirán-5-karboxanilid (Pyracarbolid), 2,3-dihidro-6-metil-5- -fenilkarbamoil-l,4-oxatiin-4,4-dioxid (Oxycarboxin), (3- -triíluormetil-tritil)-l,2,4-triazol (Fluotrimazol), 2-metil-3- -furanilid (Fenfurám), 5-butil-2~etilamino-ó-metil-pirimidin-4-ol (Ethirinol), 4-cikIododecil-2,6-dimetil-morfolin (Dodemorph), 5-butil-2-dimetilamino-6-metil-pirimidin-4- -ol (Dimethirimol), benzimidazol-2-il-karbaminsav-metilészter (Carbendazim), 5-butil-2-etilamino-6-metil-pirimidin-4-il-dimetilszuifamát(Bupirimate),2-jód-N-fenil-benzamid (Benodanil), l,T-piperazin-l,4-diil-di-(N-{2,2,2-triklór-etil])-fomiamid (Triforine), l-(4-kiór-fenoxi)-3,3-dimetil-l-(l,2,4-triazol-l-il)-bután-2-on (Triadimefon), 4- -klór-3,5-diniíro-benzoesav-metilészter, 2-klór-3,5-dinitro-benzotrifluorid és 2,4-diklór-3,5-dinitro-benzotrifluorid, tetrametil-tiuram-diszulfid (Tiuram vagy TMTD), d, 1 -N-(2,6-dimetil-fenil)-N-(2'-metoxi-acetil)-alanin-metilészter (Ridomil) stb.

Egy előnyös kiviteli mód szerint a kompozíciók egynél több csávázó hatóanyagot tartalmaznak. A több hatóanyagkomponensű készítmények kialakításához nyilvánvalóan csak egymással kompatibilis hatóanyagok használhatók fel. A több hatóanyagkomponensű készítmények előnye az, hogy a magvaknak a károsítok igen széles spektrumával szemben biztosítanak védelmet. A találmány szerinti kompozíciók a találmány tárgyát képező eljárással felhordva akkor biztosítanak különösen jó védelmet, ha legalább az egyik hatóanyag szisztemikus.

3