177384. lajstromszámú szabadalom • Lengéscsillapító elrendezés
3 177384 4 zott csillapítás! karakterisztika keletkezik. A hidro-pneumatikus rugózásoknál ismert megoldás a hidraulikus lengéscsillapítók összekötése vezetékeken keresztül a közös, gyakorlatilag a légtartályt képező tartállyal. Ennél a megoldásnál a légtartály nyomásának befolyásolásával megváltoztatható a rugózás, illetve lengéscsillapítás ossz karakterisztikája, azonban nem lehetséges és nem is célszerű egyetlen lengéscsillapító karakterisztikájánál; a megváltoztatása. Az összes többi hidraulikus lengéscsillapítóknál a csillapítási karakterisztika csak csekély mértékbe", vagy egyáltalán nem változtatható. Amennyiben a frekvencia, illetve a rezgéssorozatot és a lehetséges, illetve az átlagos erősség tekintetében egymástól erősen éltéiő rezgéseket, illetve lengéseket kell csillapítani, az eddigiek szerint ennek megfelelően szintén különböző, karakterisztikájában igazodó lengéscsillapítókat és rugókat kell alkalmazni. A gépjármű iparban már nehéz a csillapítási karakterisztika olyan megválasztása, hogy a jármű különböző terhelési helyzeteiben még kielégítő csillapítás keletkezzék. Sok más esetben mindenképpen arra kényszerülnek, hogy minden alkalmazási esetben annak megfelelő lengéscsillapítót, vagyis a legtöbbször rugó-lengéscsillapító kombinációkat, gumirugókat vagy légrugókat alkalmazzanak. Példaként említsük meg a szerelőgépeket, amelyeknél gyakran a gép azonos felépítése mellett különböző nehéz elemeket különböző sebességekkel kell mozgatni, és mozgásukban megfogni, és ezeken túlmenően, többek között vibrációs szállítók alkalmazásakor a frekvenciák is, amelyekkel az elemek mozognak, vagy általánosságban a csillapítandó rezgésfolyamatok, erős eltéréseknek vannak kitéve. Amennyiben lehetőleg jó csillapítást akarnak elérni, pontosan méretezett lengéscsillapító egységeket kell alkalmazni, ami nagy raktárkészletet igényel. A szerelőgépeknél egyedi gyártásról vagy kis sorozatokról van szó, és így a meghatározáskor aligha lehet tapasztalati értékekre visszanyúlni, és a megfelelő lengéscsillapító kombináció meghatározása, illetve kiválasztása hosszadalmas és időtrabló. Ehhez jön még, hogy a lengéscsillapítók és a lengéscsillapítóból és rugókból álló lengéscsillapító kombinációk az ismert felépítéssel, a karakterisztikájuk függvényében, illetve ebből következően különböző külső méretekkel rendelkeznek, és így nem lehet minden további nélkül a különböző lengéscsillapító berendezéseket kívánság szerint már meglevő konstrukciókba beépíteni. Hasonló problémák adódnak sok más felhasználási területen is. Meg kell még említeni, hogy az úgynevezett hidraulikus rudazatoknál — mint amilyeneket például az üvegdugó beszorító gépeinél alkalmaznak — már ismert megoldás, hogy a hidraulikus rudazatot henger-dugattyú egységként alakítják ki, és a dugattyúban egy túlnyomásos szelepet helyeznek el, amely az előre meghatározott nyomás túllépésekor nyit, s így a lehetséges erőátvitelt a rudazaton keresztül meghatározott értéken korlátozza. Az ilyen rudazatoknál saját segédeszköz szükséges, a túlnyomásos szelepen kiáramló olaj felfogására és ismételt visszavezetésére a hengertérbe, mialatt a rudazat feszültségmentes állapotban van. A találmány elé célul tűzzük ki a bevezetőben említett olyan lengéscsillapító elrendezés létrehozását, amely egyszerű felépítés mellett messzemenően igazítható erősen eltérő munkafeltételekhez, és a hozzáigazítás a lehető legegyszerűbb eszközökkel váljék lehetővé. A találmány elé tűzött célt úgy érjük el, hogy a beeresztő nyílást a visszacsapó szelepbe üzemi csatlakozásként alakítjuk ki, a lengéscsillapítóval a beépítési helyzetben állandóan összekötött, külső sűrítettle vegő-forrás részére, és a nyomótér kieresztőnyílast tartalmaz a beállítható túlnyomás-szeleppel. A külső sűrítettle vegő-forrás sok üzemben, illetve sok gépnél, például a szerelőgépeknél gyakran rendelkezésre áll más célokra. Ebből a külső sűrítettlevegő-forrásból állítjuk elő azt a nyomást, amely a dugattyút a lengéscsillapító nyugalmi helyzetében tartja, illetve e nyugalmi helyzet irányában visszaállítja. Ettől a nyomástól függetlenül, azonban legtöbbször nagyobbra állítható be az a nyomás, amelynél a túlnyomás-szelep nyit. Amint a túlryomás-szelep kinyit, a munkahelyzetben mozgó dugattyú gyakorlatilag a konstans értéken maradó ellennyomással szemben dolgozik, amely azonban a túlnyomás-szelep beállítása következtében megválasztható. Teher megfogásakor a lengéscsillapító elrendezés légrugóként dolgozik lineáris jelleggörbével, amelynél fokozatmentes igazodás lehetséges a csillapítandó teherhez. A visszaállítás a külső sűrítettlevegő-forrásból bevezetett közeggel történik, és a visszaállításhoz más erőket választunk, mint a teher megfogásához, azonban az állandó sűrítettlevegő-terhelés következtében szintén mindig állandó erővel lehet dolgozni. A dugattyú visszasodródását a kiindulási helyzetbe, és ezáltal a megfogandó test lepattanását a megfelelő beállítással messzemenően el lehet kerülni. A visszaállító erő be is állítható, ehhez a visszacsapó-szelep szabályozószelepként van kialakítva, vagy a visszacsapó-szelephez a külső sűrítettlevegő-forrásból vezetett vezetékben szabályozószelep, például beállítható fojtószelep van elhelyezve. A henger nyomóteréhez vezető vezetéket a fojtóvagy visszacsapó-szelepen keresztül össze lehet kötni a sűrítettlevegő-forrással összekötött táptartállyal, amely nagyságrendileg azonos méretekkel rendelkezik mint a nyomótér, illetve több lengéscsillapító összekötésekor megfelelő nagyságú méretekkel rendelkezik. Ennél a kivitelnél a visszacsapó-szelep nyitásakor a nyomótér beeresztő-nyílásánál nagyobb nyomás áll rendelkezésre, mint a dugattyú visszaállításának a végénél, és így a visszaállító erő progresszívan csökken, ami előnyös, ha a megfogandó testet egészen lágyan akaijuk a lengéscsillapító nyugalmi helyzetének megfelelő helyzetbe visszaállítani. A találmány szerinti lengéscsillapító elrendezés karakterisztikus tulajdonságait tehát különböző módon lehet a mindenkori alkalmazáshoz történő 5 ;o 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
