177316. lajstromszámú szabadalom • Rádiófrekvenciás sáváteresztő készülék
5 î77316 6 ismert berendezéseknél ezek általában forgómozgással változtatható értékű elemek, többnyire forgókondenzátorok, melyek egyező karakterisztikájú, mechanikailag együtt futtatható kialakítása az ilyen rendszerek egyik legsúlyosabb finommechanikai problémáját jelenti). De a találmány szerinti felépítés jelentősen megkönnyíti más egyszerűsítések alkalmazását is, melyek folytán a hangolási folyamatban résztvevő fokozatok száma is tovább csökkenthető és kialakításuk is kedvezőbbé válik. Lehetővé válik önmagában más rendszereknél is alkalmazható, külön találmány tárgyát képező — megoldások alkalmazásával egyrészt az ilyen rendszereknél hangolás céljából alkalmazott segédoszcillátor elhagyása, másrészt a forgókondenzátorok kiváltása a könnyebben kezelhető és jóval olcsóbb kapacitásdiódákkal. Lehetővé válik az is, hogy középfrekvenciás szűrőként fix frekvenciás sávszűrőt alkalmazzunk. (Önmagában ezen további egyszerűsítések természetesen találmányunktól függetlenül is felmerülhetnek, de a megvalósításuknál fellépő problémák sokkal könnyebben áthidalhatók, ha a rendszert egyetlen konvertálási jelútra redukáltuk). E továbbfejlesztések alkalmazásával végül is elérhető, hogy a példaként mutatott sáváttevő berendezésnél, mely segédoszcillátorral is rendelkezik, tizenhárom — együttfutásban hangolandó — frekvenciameghatározó elemből összesen négy elhagyható, s a megmaradó kilenc elem sem jelent finommechanikai problémát, mert kapacitásdiódák hangolásához elektronikus hangolásvezérlő egység alkalmazható. Mindezek feltétele természetesen, hogy az önmagában ismert multiplexáló eljárást úgy lehessen megvalósítani, hogy a kapcsolási folyamatok ne terheljék a konvertálási folyamatot; olyan multiplexer kapcsolót kell kialakítani, mely a bevezetőben említett problémák szempontjából alkalmasan illeszthető a rendszerbe. Az RF antennaerősítőknél elterjedten alkalmazott diplexerek és triplexerek átvétele itt nem célszerű. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy frekvenciafüggően eltérő csillapítású ágak fix összekapcsolása mellett a mindenkori vett jel csak az annak megfelelően beállított, az adott frekvenciára csak üzemi csillapítású ágon jusson értékes szinttel az antennaerősítő kimenetére, míg a másik (két) sávba tartozó jeleket a söntágak leszívják. Az ágak közötti csatolás tehát csak gyakorlati mértékarányban és adott szűk frekvenciasávok tekintetében nincs meg, a sáváttevő berendezések szélessávú körzetei közötti kielégítő csatolásmentesítés így nem lenne biztosítva. Találmányunk szerint a multiplexáló eljárás megvalósítására olyan multiplexer egységet alkalmazunk, melynek M darab bemenete közül mindegyik két — nagy, illetve kisimpedanciájú — fokozat között átkapcsolható impedanciahálózaton át csatlakozik a multiplexer egység közös kimenetére és az inpedanciahálózatok átkapcsoló szervei M- állású impedanciaváltó kapcsolóelemeiként úgy vannak kényszerkapcsolva, hogy az impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában az i-ik impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószerv a kisimpedanciájú fokozattal csatolt állásban és a többi impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószervek a nagyimpedanciájú fokozattal csafolt állásban van. A közös konverter csatorna célszerűen első keverő fokozatot, sávszűrőt és második keverő fokozatot tartalmaz láncba kapcsolva és a berendezés helyijei generátorának — legalább M darab különböző frekvenciára átkapcsolható — első jelkimenete közvetlenül vagy közvetve az első keverőfokozat helyijei bemenetére, s egy fix frekvenciás második jelkimenete a második keverő fokozat helyijei bemenetére csatlakozik. A körzetváltásnál működtetendő szerveket (impedanciaváltó, helyijei generátor első kimenetének frekvencia átkapcsolója) célszerű villamos jelre érzékeny vezérlőbemenettel kialakítani, adott esetben mindkét működtető szerv vezérlőbemeneteit vezérlőjelforrás azonos kimenetével csatolni. A fentiekben megadott alapvető felépítés mellett az impedanciaváltó lehet akár mozgóelemes, akár elektronikus csatolású, mert mindenkor csak kevés, pl. három körzet között (és nem kilenc körzet között) és a rendszer egyetlen csatolási pontjában működik ; sem a mozgóelemes megoldásoknál várható, sem az elektronikus csatolásnál várható problémák így nem multiplikálódnak a teljes rendszerre, illetve egy berendezés több pontjára, ezért szakember a sáváttevő berendezést az azon belüli kölcsönhatások szempontjából a technika állásából ismert eszközökkel kielégítően kézben tarthatja. Szemben az említett, antennaerősítőknél alkalmazott diplexerekkel, triplexerekkel, az impedanciahálózatok nem alkotnak üzem közben folyamatos összefüggő impedanciarendszert, melyben csak az elemek frekvenciamenetéből folyóan áll fenn a közös rendszer összefüggő egyes ágai között bizonyos, frekvenciafüggő csatolásmentesítés. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk. A 2. ábra vázlatosan mutatja a találmány szerinti kialakítás alapvető jellemzőit, a 3. és a 4. ábra a találmány szerint kialakított olyan sáváttevő berendezések vázlatát mutatja, melyeknél további egyszerűsítéseket is alkalmazunk. A 2. ábrán látható, hogy csak a bemeneti 1 csatornákat alakítottuk ki külön minden egyes körzet számára az 1. ábrán mutatott módon. így a sáváttevő berendezésnek továbbra is van három darab Sb jelbemenete, melyekre a rendszer R antennabemenete (a 2. ábrán már nem mutatott) első kapcsoló 01 egységen át csatlakozik. A második kapcsoló 01 egységre azonban a berendezés már csak egyetlenegy Sk jelkimeneten át csatlakozik, melyet a berendezés most már csak egyetlen konverter 2 csatornájának kimenete alkot. A 2. ábrán ezt a konverter 2 csatornát is az 1. ábra szerinti berendezésben alkalmazott kivitelben mutatjuk; van első keverő 21 fokozata, 22 sávszűrője és második keverő 23 fokozata. A helyijei 3 generátor természetesen továbbra is rendelkezhet jelfrekvenciánkénti külön kimenetekkel; ahogyan az 1. ábra szerinti berendezésnél is lehetne eltérő frekvenciákra átkapcsolható közös kimenete. Funkcionálisan azonban az eltérő működésmódot jobban szemléltetjük, ha az 1. ábránál fix frekvenciás külön 3a, 3b és 3c kimeneteket mutatunk, a 2. ábrán pedig átkapcsolható közös 3a kimenetet. Ilyen értelemben most a helyijei 3 generátor — átkapcsolható — első 3a kimenete csatlakozik az első keverő 21 fokozat helyijei 2a bemenetére és a második — fix frekvenciás — 3d kimenet a második keverő 23 fokozat 2d bemenetére. A találmány szerint a bemeneti 1 csatornák M-bemenetű multiplexer 6 egysegeit át csatlakoznak a közös konverter 2 csatornára. A multiplexer 6 egység mindegyik 6a 1,..., 6aM bemenete két nagy-, illetve kisimpedanciájú — N, illetve K fokozat között átkapcsolható 61 impedanciahálózaton át csatlakozik a multiplexer 6 egység közös 6b kimenetére. A 61 impedanciahálózatok átkapcsolószervei M-állású 62 impedanciaváltó kapcsolóelemeiként oly módon vannak kényszerkapcsolva, hogy a 62 impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában (példánknál i = VIL, VUL, IX) az i-ik 61 impedanciahálózathoz tartozó átkapesolószerv a kisimpedanciájú K fokozattal csatolt állásában és a többi 61 impe5 10 15 20 .25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
