177316. lajstromszámú szabadalom • Rádiófrekvenciás sáváteresztő készülék

5 î77316 6 ismert berendezéseknél ezek általában forgómozgással változtatható értékű elemek, többnyire forgókondenzáto­rok, melyek egyező karakterisztikájú, mechanikailag együtt futtatható kialakítása az ilyen rendszerek egyik leg­súlyosabb finommechanikai problémáját jelenti). De a találmány szerinti felépítés jelentősen megkönnyíti más egyszerűsítések alkalmazását is, melyek folytán a han­golási folyamatban résztvevő fokozatok száma is tovább csökkenthető és kialakításuk is kedvezőbbé válik. Lehető­vé válik önmagában más rendszereknél is alkalmazha­tó, külön találmány tárgyát képező — megoldások alkal­mazásával egyrészt az ilyen rendszereknél hangolás céljá­ból alkalmazott segédoszcillátor elhagyása, másrészt a for­gókondenzátorok kiváltása a könnyebben kezelhető és jó­val olcsóbb kapacitásdiódákkal. Lehetővé válik az is, hogy középfrekvenciás szűrőként fix frekvenciás sávszűrőt al­kalmazzunk. (Önmagában ezen további egyszerűsítések természetesen találmányunktól függetlenül is felmerülhet­nek, de a megvalósításuknál fellépő problémák sokkal könnyebben áthidalhatók, ha a rendszert egyetlen konver­tálási jelútra redukáltuk). E továbbfejlesztések alkalmazá­sával végül is elérhető, hogy a példaként mutatott sáváttevő berendezésnél, mely segédoszcillátorral is rendelkezik, ti­zenhárom — együttfutásban hangolandó — frekvencia­meghatározó elemből összesen négy elhagyható, s a meg­maradó kilenc elem sem jelent finommechanikai problé­mát, mert kapacitásdiódák hangolásához elektronikus hangolásvezérlő egység alkalmazható. Mindezek feltétele természetesen, hogy az önmagában ismert multiplexáló eljárást úgy lehessen megvalósítani, hogy a kapcsolási folyamatok ne terheljék a konvertálási folyamatot; olyan multiplexer kapcsolót kell kialakítani, mely a bevezetőben említett problémák szempontjából al­kalmasan illeszthető a rendszerbe. Az RF antennaerősítőknél elterjedten alkalmazott dip­­lexerek és triplexerek átvétele itt nem célszerű. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy frekvenciafüggően eltérő csillapí­tású ágak fix összekapcsolása mellett a mindenkori vett jel csak az annak megfelelően beállított, az adott frekvenciára csak üzemi csillapítású ágon jusson értékes szinttel az an­tennaerősítő kimenetére, míg a másik (két) sávba tartozó jeleket a söntágak leszívják. Az ágak közötti csatolás tehát csak gyakorlati mértékarányban és adott szűk frekvencia­sávok tekintetében nincs meg, a sáváttevő berendezések szélessávú körzetei közötti kielégítő csatolásmentesítés így nem lenne biztosítva. Találmányunk szerint a multiplexáló eljárás megvalósí­tására olyan multiplexer egységet alkalmazunk, melynek M darab bemenete közül mindegyik két — nagy, illetve kis­­impedanciájú — fokozat között átkapcsolható impedan­ciahálózaton át csatlakozik a multiplexer egység közös ki­menetére és az inpedanciahálózatok átkapcsoló szervei M- állású impedanciaváltó kapcsolóelemeiként úgy vannak kényszerkapcsolva, hogy az impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában az i-ik impedanciahálózathoz tartozó átkap­csolószerv a kisimpedanciájú fokozattal csatolt állásban és a többi impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószervek a nagyimpedanciájú fokozattal csafolt állásban van. A közös konverter csatorna célszerűen első keverő fo­kozatot, sávszűrőt és második keverő fokozatot tartalmaz láncba kapcsolva és a berendezés helyijei generátorának — legalább M darab különböző frekvenciára átkapcsolha­tó — első jelkimenete közvetlenül vagy közvetve az első keverőfokozat helyijei bemenetére, s egy fix frekvenciás második jelkimenete a második keverő fokozat helyijei be­menetére csatlakozik. A körzetváltásnál működtetendő szerveket (impedanciaváltó, helyijei generátor első kime­netének frekvencia átkapcsolója) célszerű villamos jelre ér­zékeny vezérlőbemenettel kialakítani, adott esetben mind­két működtető szerv vezérlőbemeneteit vezérlőjelforrás azonos kimenetével csatolni. A fentiekben megadott alapvető felépítés mellett az im­pedanciaváltó lehet akár mozgóelemes, akár elektronikus csatolású, mert mindenkor csak kevés, pl. három körzet között (és nem kilenc körzet között) és a rendszer egyetlen csatolási pontjában működik ; sem a mozgóelemes megol­dásoknál várható, sem az elektronikus csatolásnál várható problémák így nem multiplikálódnak a teljes rendszerre, illetve egy berendezés több pontjára, ezért szakember a sáv­áttevő berendezést az azon belüli kölcsönhatások szem­pontjából a technika állásából ismert eszközökkel kielégí­tően kézben tarthatja. Szemben az említett, antennaerősí­tőknél alkalmazott diplexerekkel, triplexerekkel, az impe­danciahálózatok nem alkotnak üzem közben folyamatos összefüggő impedanciarendszert, melyben csak az elemek frekvenciamenetéből folyóan áll fenn a közös rendszer összefüggő egyes ágai között bizonyos, frekvenciafüggő csatolásmentesítés. Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magya­rázzuk. A 2. ábra vázlatosan mutatja a találmány szerinti kiala­kítás alapvető jellemzőit, a 3. és a 4. ábra a találmány sze­rint kialakított olyan sáváttevő berendezések vázlatát mu­tatja, melyeknél további egyszerűsítéseket is alkalmazunk. A 2. ábrán látható, hogy csak a bemeneti 1 csatornákat alakítottuk ki külön minden egyes körzet számára az 1. ábrán mutatott módon. így a sáváttevő berendezésnek to­vábbra is van három darab Sb jelbemenete, melyekre a rendszer R antennabemenete (a 2. ábrán már nem muta­tott) első kapcsoló 01 egységen át csatlakozik. A második kapcsoló 01 egységre azonban a berendezés már csak egyetlenegy Sk jelkimeneten át csatlakozik, melyet a be­rendezés most már csak egyetlen konverter 2 csatornájá­nak kimenete alkot. A 2. ábrán ezt a konverter 2 csatornát is az 1. ábra szerinti berendezésben alkalmazott kivitelben mutatjuk; van első keverő 21 fokozata, 22 sávszűrője és második keverő 23 fokozata. A helyijei 3 generátor termé­szetesen továbbra is rendelkezhet jelfrekvenciánkénti kü­lön kimenetekkel; ahogyan az 1. ábra szerinti berendezés­nél is lehetne eltérő frekvenciákra átkapcsolható közös ki­menete. Funkcionálisan azonban az eltérő működésmódot jobban szemléltetjük, ha az 1. ábránál fix frekvenciás kü­lön 3a, 3b és 3c kimeneteket mutatunk, a 2. ábrán pedig átkapcsolható közös 3a kimenetet. Ilyen értelemben most a helyijei 3 generátor — átkapcsolható — első 3a kimenete csatlakozik az első keverő 21 fokozat helyijei 2a bemeneté­re és a második — fix frekvenciás — 3d kimenet a második keverő 23 fokozat 2d bemenetére. A találmány szerint a bemeneti 1 csatornák M-bemenetű multiplexer 6 egysegeit át csatlakoznak a közös konverter 2 csatornára. A multi­plexer 6 egység mindegyik 6a 1,..., 6aM bemenete két nagy-, illetve kisimpedanciájú — N, illetve K fokozat között átkapcsolható 61 impedanciahálózaton át csatlako­zik a multiplexer 6 egység közös 6b kimenetére. A 61 im­pedanciahálózatok átkapcsolószervei M-állású 62 impe­danciaváltó kapcsolóelemeiként oly módon vannak kény­szerkapcsolva, hogy a 62 impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában (példánknál i = VIL, VUL, IX) az i-ik 61 impe­danciahálózathoz tartozó átkapesolószerv a kisimpedan­ciájú K fokozattal csatolt állásában és a többi 61 impe­5 10 15 20 .25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents