177316. lajstromszámú szabadalom • Rádiófrekvenciás sáváteresztő készülék
7 177316 danciahálózathoz tartozó átkapcsolószerv a nagyimpedanciájú N fokozattal csatolt állásban van. Ha ezt a multiplexer 6 egységet egybevetjük az ismert megoldással, az antennaerősítőknél alkalmazott di(tri)plexerekkel. szembetűnő az alapvető különbség. Az ismert megoldásnál a két, illetve három ág összefüggő csillaghálózatot képez, melyben a csatolásmentesítés egyértelműen és kizárólag az ágak frekvenciamenetének függvénye. A csatolásmentesítés tehát nem az impedanciaarányokat változtató kapcsolási művelet — és ebből eredően eltérő hálózati paraméterek beállításának — eredménye. Valamennyi ága csillagpont útján közösen csatlakozik a rendszer egyik pontjára (antennabe-, illetve kimenet) és egyértelműen frekvenciafüggő — változatlan hálózati paraméterek mellett fennálló — csatolásmentesítés mellett csatlakozik mindhárom másik pontra (csatornánkénti vevőbetnenetek. illetve adókimenetek). Ezzel szemben a találmány szerinti multiplexer 6 egységnél a bemeneti 1 csatornákra független áramköri ágakként csatlakozó 61 impedanciahálózatok a közös 6b kimenetre olyan 62 impedanciaváltón át csatlakoznak, melynek konkrét kialakítását illetően nincsenek megszorítások. Az lehetne akár az ábrán mutatott — fokozatkapcsolószerű, galvanikus leválasztást eredményező — kialakítás, akár érintkező jelfogós, akár elektronikus csatolószerv és a konkrét beavatkozás is a hálózatok (ágak) bármely pontjánál történhet, kivéve a 6al.......6aM bemeneteket, ahol a nagyimpedánciájú és a kisimpedanciájú N, illetve K fokozatok közösítve vannak. Elképzelhető persze az eredő impedancia átváltása frekvenciafüggő impedanciák beiktatásával is (bár ez nem jellemző). mert ebben az esetben is mindenkor csak egy adott ágon belül állna fenn a frekvenciafüggőség és csak ezen ág impedanciájának ugrásszerű megváltoztatását eredményezve; a döntő tehát, hogy a fokozatváltás alapvetően egy adott ágon belüli impedanciaváltást eredményez és ez eszközölhető teljesen frekvenciafüggetlenül is. Ha jobban szemléltetni kívánjuk az alapvető különbséget. helyettesítsük az ismert megoldás szerinti és a találmány szerinti multiplexert azonosan kialakított — közös csillagpontban találkozó — impedanciahálózattal. Funkcionálisan a két megoldás — mint eljárás — között az a különbség, hogy az ágimpedancía változását nem a frekvenciafüggő o)X értéknek a vett jel frekvenciájából folyó ugrásszerű változása, hanem a Q értéknek — átkapcsolással előidézett paraméterváltozás folytán bekövetkező és a -avon belül gyakorlatilag frekvenciafüggetlen — megváltoztatása okozza. A választott körzetben a Qmax értéket, a nagy körjóságot állítottuk be. Az így a 6 egység által okozott járulékos üzemi csillapítást a bemeneti 1 csatorna erő"iféd tartalékából könnyűszerrel pótolhatjuk. A nem választott körzeteknél beállított Q„ jM viszont — akár frekvenciafüggetlenül is — oly kicsire választható, hogy a hasznos jelre vett csillapító vagy elszívó hatása gyakorlatilag elhanyagolható. A 3. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját mutatja, melynél a frekvenciameghatározó elemek kapacitásdiódák és ezek együttfutó hangolására alkalmas hangolásvezérlő 5 egységet alkalmazunk. Ez a megoldás külön találmány tárgyát képezi, melyet a 15419/78 ikt. sz. szabadalmi bejelentésünkben részletesen ismertetünk, ezért itt csak röviden foglaljuk azt össze. Az önműködő folyamatos hangolás indítására, illetve leállítására utasítást adó jel az 1. ábrán mutatott 4 vevő második vezérlő 4b jdkiméöetéről érkezik a vezérlő 501 fokozat bemenetére, ateefyik et esetben á'hangóíásvezérlő 5 egység C bemenetét alkotja. Az 501 fokozat kimenetére láncban csatlakozik 502 óragenerátor—, soros jelbemenettel és bináris párhuzamos kimenettel kialakított — 503 számlánc és 504 D/A átalakító. Az 504 D/A átalakító kimenete közvetlenül vagy szintáttevő 505 fokozaton át a hangolásvezérlő 5 egység E kimenetére csatlakozik. Ez az E kimenet, vagy arra csatlakozó közösítési F pont azután valamennyi frekvenciameghatározó elem vezérlőbemenetére, pl. a kapacitásdiódák megfelelő elektródájára van kötve. A 4. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját mutatja, mely új hangolási eljárás foganatosítását teszi lehetővé. Ez az új eljárás ugyancsak külön találmány tárgyát képezi és azt részletesen a 15420/78 <ikt, sz. szaba? dalmi bejelentésben ismertetjük. - --G • •>;-/ A példakénti kivitelnél a bemeneti 1 csatorna! két--hangolt körrel kialakított első hangoltkörös 11 fokozatotc-12 előerősítőt, egy hangoltkörrel kialakított második szűrőt, mely ebben a kivitelben a bemeneti 1 csatorna utolsó hangoltkörös 13 fokozata és rádiófrekvenciás illesztő erősítőt tartalmaz, mely ebben a kivitelben a bemeneti 1 csatorna utolsó 14 erősítője. Az egyik, pl. az utolsó 14 erősítő villamosjellel vezérelhető impedanciaváltó 142 szervvel van kialakítva; az egyik. pl. az utolsó 14 erősítő és az egyik. pl. az utolsó hangoltkörös 13 fokozat között — villamos jellel vezérelhető leválasztó 143 kapcsolót tartalmazó — pozitív visszacsatoló 141 ág van elrendezve. A hangolásvezérlő 5 egységben a C bemenetre nemcsak a beavatkozó szerv működtető jelét kiadó működtető 51 fokozat bemenete csatlakozik, hanem további működtető 52 szerv bemenete is. mely a villamosán vezérelhető három készülék, nevezetesen az impedanciaváltó 142 szerv, s a két leválasztó 131 és 143 kapcsoló részére ad ki-, illetve bekapcsoló jelet. Ennek megfelelően a hangolásvezérlő, 5 egységnek a további működtető 52 szerv kimenetére kötött további G kimenete — közvetlenül vagy közvetve — csatlakozik az impedanciaváltó 142 szerv és a két leválasztó 143 és 131 kapcsoló vezérlőbemeneteire is. Ezt a csatolást áz ábrán a közös H pont szimbolizálja, de általában ezen a helyen valamilyen illesztő szerv(ek) beiktatása is szükséges lehet. A leírt kialakítás esetén a sáváttevő berendezés hangolásához nincs szükség— az ismert megoldásoknál alkalmazott — segédoszcillátorra, mert a hangolási utasítás, a C bemenetről az 52 szerven át a H pontra közvetítve, előidézi az utolsó hangoltkörös 13 fokozat és az utolsó 14 erősítő olyan impedanciaviszonyok melletti hurokba kapcsolását, hogy az eredő hurokerősítés egységnyi és a hurok oszcillátor üzemben működik. Szakember számára nyilvánvaló. hogy a bemeneti 1 csatorna bármelyik erősítő fokozata és bármelyik hangoltkörös fokozata választható ki arra, hogy ilyen módon hurokba kapcsolva ideiglenesen oszcillátor üzemben működjön. A keresett frekvenciára hangolás pillanatában a C bemenetre érkeződ#áBííé utasítás nemcsak a hangolási mechanizmust állítja hi^5** E kimenetre adott szint állandósításával, hanem a G kiwnet útján a bemeneti egységben kialakított segédszervek révén újra leválasztja a poz’tív visszacsatoló ágat és helyreállítja az üzemi impedanciaviszonyokat, minek folvtán a hangoltkörös 13 fokozat — pontosra hangolva — ismét sávszűrőként üzemel, a D erősítő pedig üzemi erősítéssel illeszti a kiszűrt vett jelet a multiplexer 6 egység bemenetére. Az sem szorul külön bizonyításra, hogy* találmány azsrinti sáváttevő, a 2;, a 3/ és * 4. 5 10 i? 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
