177316. lajstromszámú szabadalom • Rádiófrekvenciás sáváteresztő készülék
3 177316 4 csak a? RF bemeneti egység frekvenciafüggő elemeit (fokozatait) multiplikálják körzetenként. A sáváttevő berendezésnél az összevonások már kényesebb problémákat vetnek fel. A körzetenként külön kialakított részeket a több körzetet egyaránt kiszolgáló egységekkel átkapcsoló szervek kötik össze, s különösen a nagyobb frekvenciákon minden járulékosan a jelútba beiktatott kapcsolószerv különböző járulékos zavaró hatások forrása. Ha pl. elektronikus kapcsoló elemeket alkalmaznak, akkor valójában hagyományos értelemben nem is valósítanak meg tényleges szétkapcsolást, leválasztást ; csupán a csatolószerv impedanciájában kellően nagymértékű változást idéznek elő. hogy annak hatása a szakadás hatását megközelítse. A frekvenciafüggő nagyfrekvenciás áramköröknél azonban ez általában nem jelent egyértelmű csatolásmentesítést. Ezért a sáváttevő berendezésnél a körzetválasztást rendszerint hagyományos, galvánérintkezéses kapcsolókkal, pl. jelfogókkal vagy dobváltókkal (továbbiakban : jelfogós kapcsoló) oldják meg és a sáváttevővel kialakított teljes rendszerben is így történik a körzetválasztás. A jelfogós kapcsolókat a jelútbán úgy igyekeznek elhelyezni, hogy ne okozzanak zavart a berendezés működésében. a frekvenciakonvertálás menetében. Gyakorlatilag ezért az ismert ilyen rendszereknél a teljes rendszer antennabemenete (röviden : a rendszer antennabemenete) és a vevőkészülék antennabemenete közötti jelútnak csak a perifériáján szokás alkalmazni a kapcsolószerveket. A rendszer antennabemenete és a sáváttevő berendezés, illetve a vevőkészülék egyes körzeteihez tartozó rádiófrekvenciás bemenetek közé iktatnak egy-egy jelfogós kapcsolót. melyek első kapcsoló egységben vannak összefogva, továbbá a sáváttevő berendezés csatornakimenetei és a vevőkészülék antennabemenete közé iktatnak további egy-egy jelfogós kapcsolót, melyek második kapcsoló egységben vannak összefogva. A két kapcsoló egység vezérlését további jelfogós kapcsoló egység végzi, mely a vevő körzetválasztó szervéről kap vezérlést és az első, illetve második kapcsoló egységet együttfutóan vezérli. Ha pl. a vevőkészülék kezelője a IV. körzetet választja (melynek RF-csatornája magában a vevőkészülékben van), akkor a további kapcsoló egység a IV. körzetnek megfelelő kapcsolót működteti és az antennabemenetről (a rendszer antennabemenetéről) a vett jel a vevőkészülék antennabemenetén át a IV. körzethez tartozó RF-egységre kerül. Ha pedig a vevőkészülék kezelője a VII. körzetet választja (melynek vételére a vevőkészülék csak frekvenciakonvertálás után képes), a további kapcsoló egység a két - első. illetve második — kapcsoló egységben a VII. körzetnek megfelelő kapcsolószervet aktiválja, s a vett jel a sáváttevő berendezésnek a VII. körzet frekvenciasávjára kialakított csatornáján halad át és így jut a vevőkészülék antennabemenetére, majd a vevő valamelyik vételi körzetének RF-csatornájára. Ezt az ismert kialakítást mutatja vázlatosan az 1. ábra. A rendszerből csak a sáváttevő berendezést is érintő részeket mutatjuk, így a 4 vevőből csak annyit, hogy van egy 4a antennabemenete és két vezérlő 4b és 4c jelkimenete. A 4a antennabemeneten át jut a 4 vevőbe a vett jel ; az egyik vezérlő 4c jelkimenet a további 01 kapcsoló egységre csatlakozik (ezen át választható a körzet), a másik vezérlő 4b jelkimenete a hangolásvezérlő 5 egységre csatlakozik. A vett jel az első kapcsoló 01 egységre jut. Innen — a példánk szerint kilenc körzetre kialakított rendszerben — azok a jelek, melyek az első hat körzet frekvenciasávjainak valamelyikébe esnek, közvetlenül a 4 vevő 4a antennabemenetére jutnak, mert a 4 vevő erre a hat körzetre van kialakítva. Az ábrán ezt az első kapcsoló 01 egység és a második kapcsoló 01 egység közötti — hatcsatornásként jelölt — közvetlen összeköttetés szimbolizálja. A VII., Vili., IX. körzetek közvetlen feldolgozására a 4 vevő nem képes. A sáváttevő berendezés ezért három RF jelúttal van kialakítva, melyek bemenetel az első kapcsoló 01 egység egyegy kapcsolószervével, kimenetei a második kapcsoló 01 egység egy-egy kapcsolószervével vannak összekötve és a második kapcsoló 01 egység a konvertálásnak már alávetettjelet csatolja a 4 vevő 4a antennabemenetére. Látható, hogy a kapcsoló 01 egységek ilyen elrendezése mellett a vett jel úgy halad a rendszer R antennabemenetéről a 4 vevő 4a antennabemenetéig, hogy a konvertálási folyamatot a kapcsoló mechanizmus nem zavarja meg, ebben a jelútbán kapcsoló szerv nem fekszik. De az is látható, hogy ennek ára egy igen jelentős redundáns ráfordítás. Mindegyik VII., Vili., illetve IX. körzet részére ki kell alakítani a bemeneti 1 csatornát és a konverter 2 csatornát. Példánknál a bemeneti 1 csatornát két hangoltkörös bemeneti szűrő, előerősítő és egy hangoltkörös további szűrő, valamint további erősítő alkotja; az ábrán a szaggatott, nyílvégződésű vonalak jelképezik, hogy a bemeneti 1 csatornák mindegyikében három frekvenciameghatározó elemet kell együttfutóan hangolni. A konverter 2 csatornák első keverőt, szűrőt és második keverőt foglalnak magukban (látható a hangolandó elemet jelképező további nyíl). A rendszer helyijei 3 generátorának első 3a, 3b, és 3c kimeneteiről eltérő frekvenciájú helyi jelek jutnak az első keverők 2a, b, c bemeneteire, míg a második keverők 2d bemenetéire mindhárom körzet esetében azonos frekvenciájú helyi jel jut a helyijei 3 generátor második 3d kimenetéről. Végeredményben tizenkét darab frekvenciameghatározó elemet kell hangolni és a teljes konvertálási jelutat egymástól függetlenül háromszor kell kiépíteni. Tulajdonképpen az ilyen sáváttevő berendezést három önálló sáváttevő készülék alkotja, melyek egymástól teljesen függetlenül vannak a hozzájuk rendelt kapcsolókon át a rendszer R antennabemenete és a 4 vevő 4a antennabemenete közé iktatva. A találmány alapja az a felismerés, hogy az ismert megoldásoknál a rendszert alkotó funkcionális részek közötti összhang — az összevonások és szétválasztások konkrét formái — nincs optimálisan megválasztva. Helyes az a törekvés, hogy ne növekedjék a jelfogós kapcsolatok terjedelme, s a kapcsoló ne ékelődjék a konvertálási jelútba; helyes az a megfontolás is, hogy kerülni kell a zavaró csatolást eredményező, továbbá a galvanikus kapcsolatokat az egyes körzetek jelútjai között. Téves előítélet azonban, hogy ez csak az itt bemutatott nagyfokú redundancia árán érhető el. A galvanikus kapcsolatok növelése és a körzetek közötti zavaró csatolások veszélyének növelése nélkül is jelentősen csökkenthető a redundáns fokozatok száma, s ezen belül a hangolandó fokozatok száma is, ha az önmagában ismert multiplexáló eljárás alkalmazásával egyetlen közös konverter 2 csatornát alakítunk ki és arra multiplex üzemmódban úgy csatoljuk a három VIL, VIII., illetve IX. körzethez tartozó bemeneti 1 csatornák kimeneteit, hogy a csatornánkénti jelútbán az impedanciaváltás és a leválasztás folyamata egyaránt érvényesül, mimellett az ebből eredő energiaveszteséget a bemeneti 1 csatornánál biztosított erősítési tartalékból fedezzük. Ezzel mindenekelőtt megtakaríthatunk két darab első keverőt, két darab sávszűrőt és két darab második keverőt. Az együttfutásban hangolandó frekvenciameghatározó elemek száma is már tizenkettőről tízre csökkent. (Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
