177288. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogászati formázó gyanta és a belőle készített formázó massza előállítására
7 177288 A formázógyanták korai gélesedésének elkerülése és a tárolás biztonsága érdekében célszerű, hogy ha már az előállításnál egy vagy több polimerizációs inhibitort adagolunk. Ezeket az adalékanyagokat a teljes keverékre számítva 0,0001 0,1 súly% mennyiségben alkalmazzuk. Ilyenek például a fenolok és fenol-származékok, előnyösen a szférikusán gátolt fenolok, amelyek a fenolos hidroxil-csoporthoz orto-helyzetben 1—6 szénatomos alkil-szubsztiuenseket tartalmaznak, az aminok, előnyösen szekunder aril-aminok és ezek származékai, kinonok, szerves savak réz(I)-sói vagy réz(I)-halogenidek foszfitokkal képzett addíciós vegyületei, de a foszfitok önmagukban is. Konkrétan a következő vegyületeket soroljuk fel : 4,4’-bisz-(2,6-di-terc-butil-fenol), 1,3,5-trimetil-2,4,6-trisz-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxi-benzil)-benzol, 4,4’-butilidén-bisz-(6-terc-butil-m-krezol), 3,5-di-terc-butil-4-hidroxi-benzil-foszfonsav-dietilészter, N,N’-bisz-(ß-naftil)-p-fenilén-diamin, N,N’-bisz-(l-metilhexil)-p-fenilén-diamin, fenil-ß-naftílamin, 4,4’-bisz-(a,a-dimetilbenzil)-difcnilamin, l,3,5-trisz-(3,5-di-terc-butil-4-hidroxi-hidrocinnamoil). hexahidro-s-triazin, hidrokinon, p-benzokinon, 2,5-di-terc-butil-kinon, toluilhidrokinon, p-terc-butil-pirokatechin, 3-metil-pirokatechin, 3-etil-pirokatechin, tetraklór-kinon, naftokinon, réz-naftenát, réz-oktoát, réz(I)-klorid trifenilfoszfit, réz(I)-klorid-trimetilfoszfit, réz(I)-klorid/tri-izo-klóretil-foszfit, réz(I)-klorid/tripropil-foszfit, p-nitrozo-dimetilanilin, trietilfoszfin. További megfelelő stabilizátorok a következő irodalomban vannak ismertetve: „Methoden der organischen Chemie” (Houben—Weyl), 4. kiadás, XIV/1 kötet, 433—452 o., 756. Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1961. Igen jól bevált stabilizátorként a fenotiazin is. A felsorolt komponensekből a megadott módon előállított és találmány szerint alkalmazandó keverékeket a fogászatban formázómasszaként alkalmazzuk. Erre a felhasználási célra különösen jól beváltak, mivel kaucsuk rugalmasságú formázómasszává történő keményedéskor egyáltalában nem vagy csak igen csekély mértékben zsugorodnak. A találmány szerint alkalmazott masszák keményítését a szokásos katalizátorokkal végezzük. Ilyenek például a telítetlen poliésztergyanták előállításánál alkalmazott vegyületek. Megfelelő polimerizációs iniciátorok a peroxidok, adott esetben gyorsítók, igy aromás aminok vagy kobalt-vegyületek jelenlétében. Míg a keményítés megemelt hőmérsékleten önmagában peroxidokkal vagy gyökképző vegyöletekkel, így például azo-izovajsav-dinitrillel végrehajtható, a szobahőmérsékleten való keményítés szükségessé teszi gyorsítók, előnyösen aromás aminok alkalmazását. A találmány szerinti vinil-csoportot tartalmazó poliuretán-masszák keményedésénél például 1 súly% benzoilperoxidot és 1 súly% N,N-dimetilanilint alkalmazunk. Hasonlóképpen sikeres keményítés hajtható végre energiadús sugárzással, így elektronsugárzással vagy y-sugárzással vagy — ha a gyantához fotoiniciátorokat adunk — ibolyántúli fény besugárzásával is. Alkalmas fotóin iciátorok például a benzofenon és származékai, a benzoin és származékai, így a benzoinéter, antrakinonok és az aromás diszulfidok. A találmány szerinti poliuretán masszák fogászati alkalmazásának előfeltétele bizonyos viszkozitási érték. A viszkozitást a gyakorlatnak alkalmasnak megfelelően állítjuk be. Ilyen kívánt viszkozitási érték jól elérhető a telítetlen uretángyanták szintézisénél a reagensek sztöchiometrikus arányának és a reagensek megfelelő megválasztásával. Hasonlóképpen a kívánt feldolgozási konzisztencia beállítható, ha a hígítószereket és a töltőanyagokat a kívánt módon egymással összehangoljuk. Ilyen hígítószerek például a következők: inert szerves oldószerek, így például szénhidrogének, toluol, xilol, éterek, így dietiléter, etilén-glikolok, vagy folyékony poli-éterek, alkoholok, így etanol, butanol, oktanol, glikol vagy glicerin. Különösen előnyös hígítószerek az ún. lágyítók, amelyeket például poli-vínilklorid feldolgozásánál alkalmaznak. Felhasználhatók lágyítóként a ftálsavészterek, az adipinsavészterek és a foszforsavészterek. Hasonlóképpen beváltak az alkánszulfonátok fenilészterei is. Speciális esetekben célszerű lehet hígítószerként a maszszába bepolimerizálható vinil-monomerek adagolása. Ilyen bepolimerizálható vinil-monomerek az akrilsavészterek, a metakrilsavészterek, a sztirol és a vinilacetát. Az előnyös akrilsavészterek közé tartozik az akrilsav-izo-oktilészter, akrilsav'-dodeciiészter, hexándiol-l,6-diakrilát, trimetilol-propán-triakrilát, etilénglikol-diakrilát, valamint a metakrilsav megfelelő észterei. További formázási segédanyagokként alkalmazhatók a következő anyagok : állati és növényi eredetű zsírok, így a gyapotmagolaj, földimogyoróolaj, kukoricacsíraolaj, olívaolaj, ricinusolaj és szezámolaj, továbbá a viaszok, paraffin, polietilénglíkolok, szilikonok. A töltőanyagok lehetnek erősítő és/vagy nem erősítő jellegűek. Az erősítő töltőanyagokon olyan töltőanyagokat értünk, amelyek legalább 50 m2/g fajlagos felülettel rendelkeznek. Ilyen töltőanyagok a pirolízissel előállított szilícium-dioxid, szilícium-dioxid-aerogélek, kalcium-szilikát, diatomaföld, titán-dioxid. Nem erősítő jellegű töltőanyagok a következők : kvarcliszt, tengeri homok, cirkóniumszilíkát, alumínium-szilikát, alumínium-hidroxid, alumíniumoxid, cinkoxid, gipsz, mészkő, dolomit, holtraégetett gipsz, kréta, szerves töltőanyagok, így keményítő és műanyagpor, például polietilénpor, PVC-por és poliamidpor. Különböző töltőanyagokból képzett keverékek is felhasználhatók. A mindenkor használt alapanyagok teljes súlyára számítva 1—90, főként 5—80 súly% töltőanyagot alkalmazunk. Nem erősítő jellegű töltőanyagként előnyösen a teljes masszára számítva 10 súly%-nál nagyobb mennyiséget adagolunk. A formázómasszákhoz célszerű 1—10 súly% erősítő töltőanyagot kevernünk. Felhasználható az erősítő töltőanyagokból ennél nagyobb mennyiség addig a határig, míg a masszák keverésére használt berendezések a kialakult viszkozitás mellett rendeltetésszerűen üzemeltethetők. A találmány szerinti formázómasszák tartalmazhatnak szag- és iz-javító adalékanyagokat, így fodormentaolajat vagy eukaliptuszolajat és édesítőszert, például szacharint. A formázómasszák mind oldható szerves színezékekkel, mind szerves vagy szervetlen pigmentekkel is színezhetők. Ellentétben minden eddig alkalmazott formázómasszával, a találmány szerint alkalmazandó anyagok különleges keményedésükkel tűnnek ki. Ellentétben például a poliéterrel és tiokollal, amelyeknek viszkozitása közvetlenül a keményítőszer hozzáadása után lassan emelkedik, a találmány szerint alkalmazandó anyag keményedése a fogorvosi gyakorlatban szokásos feldolgozási időn belül jelentéktelen. A poliéter és tiokolok esetében a masszák végleges Shore-keménységüket csak mintegy 30 perc után érik el, míg a találmány szerinti masszáknál a végső Shore-keménység közvetlenül a keményedési folyamat végén, tehát sokkal rövidebb idő, körülbelül 4-5 perc leforgása alatt bekövetkezik. Figyelemre méltó továbbá az is, hogy a kívánt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
