177259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás haszonállatok tömeges iparszerü szaporitására és nevelésére
3 177259 4 kenti az aktív állomány létszámát, lassul a folyamatok biológiai és üzemelési ritmusa, kevesebb utód kerül ki a folyamatból, kevesebb hús termelődik. Az egyébként jó tenyészértékű állatok ilyen nagymérvű technológiai selejteződésének egyenes következménye, hogy nagyszámú, ismeretlen tenyészértékű egyedet kell a termelésbe állítani. Ez a tényleges szükségletnek kb. kétszeresét igényli, s a beállított egyedek közül a tenyésztésre alkalmatlanok a kiszűrésükig a tenyésztésre alkalmas egyedek bekerülési költségeit mintegy 50%-kal növelik (ez a létszám pl. 500 kocás telepnél évi 500 db állatot jelenthet). A szakaszos rotáció az apaállatok vonatkozásában is súlyos hátrányok forrása. Az apaállatok pénzben kifejezett értéke és tenyészértéke egyaránt magas, a tenyészkapacitásuk nehezen pótolható, ezért optimális igénybevételük, a lehető leghosszabb időn át a tenyésztésben tartásuk fontos követelmény. A ciklikus fedeztetés azonban — amelynél igen rövid idő alatt igen sok állatot igyekeznek fedeztetni — ezzel ellentétesen hat: egyrészt káros a kiemelkedő képességű egyedek egészségére, szervezetére, másrészt sok apaállatra van szükség, ami sok helyet — költséget igényel, a több egyed pedig magával hozza az állomány tenyészértékének csökkenését is. A ciklikus búgatás eredményeként időszakonként tömeges elles következik be. A született utódokat az átlagos életkor alapján takarmánvoz/ák, így az idősebb (erősebb) állatok növekedése jobb, a fiatalabbaknál viszont elmaradás tapasztalható; a s/étnövések már a születés utáni kb. 30 nap körül jelentkeznek, és a különbségek az értékesítés felé haladva egyre inkább növekednek. Ez az épület lefoglakisi idejét a tervezetthez képest megnyújtja, gátolja az állategészségügyi szempontból rendkívül fontos egyszerre töltés-ürítés betartását, igy az ütemszerű váltás (forgatás) megvalósítása lehetetlenné válik, az épület kihasználási százaléka a tervezetthez képest csökken. Mivel egy-egy épületből 1,5 2 hónapos időtartam alatt lehet a végterméket kiszállítani, több alkalommal kell válogatni, ugyanannyiszor jelentkezik stressz az állatoknál, ami súlycsökkenéssel (a súlygyarapodás akadályozásával) jár. Az utolsó csoporttal rendszerint nem tudják elérni a vágósúlyt, s ttnnak árán tudják az épületet szabaddá tenni, hogy e csoportot értéken alul, technológiai selejtként érlékesitik. Az állattartási létesítmények szeliőztetési. klimatizálási heiende/ese hőfok szabályzásos rendszerű abból a meggondolásból. hogy a levegő hőtartalma szabályozó szerepet játszik a létesítmény relativ páratartalmának kialakításúban. Hz a szabályozási rendszer csak a nyári időszakban funkcionálhat megfelelően, mikor a létesítmények hcmyereségge' dolgoznak. Viszont ilyen körülmények között nincs sz- repe a szellőztetés szabályozásának, mivel nem a legmenn > tséggel, hanem a légsebességgel érhető el a test által leadott hő elszállítása, ezen keresztül a hűtése. Amennyiben az állatok tartózkodási szintjén nincs megfelelt' légmozgás (légsebesség > 1 m-'sec), az állatok körül hö- és páraburok keletkezik, még ha a hőmérséklet nem is haladja meg a kritikus értéket. E hőtől az állatok nem tudnak szabadulni, a túlhevülés következtében elsősorban a legfejlettebb, élénk anyagcserével rendelkező egyedek azonnali pusztulása tapasztalható. A nyári időszakban az állandó optimális hőfok feletti hőmérséklet mellett maximálisa szellőztetés, emiatt az automata hőfokérzékelésnek kevés szerepe van. A téli időszakban a külső hőtartalom miatt a létesítmények hő veszteséggel dolgoznak, az egyensúly érdekében fűteni szükséges. A bevitt kalória jelentős anyagi ráfordításokat igényel. . A hőegyensúly automatikákkal beállítható, de minimális szellőzési igény jelentkezik, ezzel számolni kell, és így mind az animális, mind a fűtési energiát eltávolítják. A bejutó hideg levegőt fel kell fűteni. Minél több a ventilláció, annál több a fűtési energia szükséglet; minél magasabb a belső hő, annál több hideg levegő jut a légtérbe, mind erősebb huzatjelenségek kíséretében. így jelentős mennyiségű fűtőenergia kerül eltávolításra anélkül, hogy sok esetben a harmatpont képződés megszűnne. Az intenzív szellőztetés folytán ugyanis a létesítményben a levegő abszolút páratartalma a jelentős külső abszolút páratartalmával megnövekedik, és a hőhidakon kicsapódás jelentkezik. Viszonylag alacsonyabb relatív páratartalom mellett is jelentős légúti megbetegedések jelentkeznek. (A. hideg levegő súlyánál fogva a legmélyebb rétegeket foglalja el, majd felmelegedve emelkedik feljebb, viszont az állatok tartózkodási zónája a legalsó réteg.) A hőfokszabályozás technikai sikere tehát a termelésben nem nyilvánul meg meggyőzően. A mérsékelt égövben, elsősorban a páradús környezetekben a levegő káros komponensei közül főleg, á nagy anyagcseréjű állatoknál a termelődött vízgőz éri el először a kritikus értéket függetlenül az állatok fejlettségétől, korától, mivel az iparszerű technológiáknál a technológiai vizet eredményező forrásokat a fiatalabb korú állatok éppen olyan gyakran igénybe veszik, mint az idősebbek. Mindezideig a szeliőztetési igények megállapításánál a technológiai vizet nem vették figyelembe. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson haszonállatok, különösen sertések tömeges (iparszerű) szaporítására és nevelésére, amely a szakaszos rotáció alapján működő rendszerek fent felsorolt hibáit kiküszöböli. az állattartási helyiségek optimális kihasználását, az állategészségügyi követelmények maradéktalan kielégítését biztosítja, s folyamatosan a tervezett mennyiségű, kiváló minőségű terméket szolgáltat. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy optimális hústermelési feltételek abban az esetben biztosíthatók, ha az állatok biológiai adottságai és a tartástechnológia között összhangot teremtünk, ami azzal érhető el, ha ritmikus, programozott módon, az anyaállatok lényegében azonos egyedszámú csoportokba sorolásával, a csoportok meghatározott, azonos számú napokból álló, egymást folyamatosan, közvetlenül követő időintervallumokban végrehajtott termékenyítésével és elletésével végezzük a termelést. További lényeges felismerés, hogy az állattartási helyiségek klimatizálását nem a hőmérséklet, hanem az állatok által kibocsátott páramennyiség függvényében célszerű szabályozni. E felismerés alapján a kitűzött feladatot olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynél K napból (pl. K = 365) álló termelési időszakban összesen Y felnevelt (hizlalt) élőállat bocsátandó ki, és amelynek az a lényege, hogy a termelési időszak kezdetén anyaállatokból összesen C csoportot képezünk (pl. C = 5--20 csoport), és az egy-eg\ csoporthoz tartozó anyaállatokat Q napos időintervallumokban — a Q értéke 1—7 nap között van, előnyösen 3—5 nap — termékenyíttetjük oly módon, hogy az egyes csoportok termékenyíttetése egymást közvetlenül követő C számú ilyen időintervallumban történik, mimellett minden csoportba előnyösen azonos számú Z anyaállatot (pl- Z = 10—20 anyaállat) sorolunk; a megtermékenyített anyaállat-csoportokat — célszerűen a termékenyíttetés he5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
