177253. lajstromszámú szabadalom • Vízpárolgást csökkentő adalékanyagot tartalmazó levélműtrágya
3 177253 4 gyák szintén oldhatók abban a vízmennyiségben. Például a 22206/68. sz. japán szabadalmi leírásban ismertetett és a fentiek szerinti levélműtrágyát használhatjuk a HV-módszerben. A HV-módszer ismert, és sikeresen alkalmazott módszer. Mivel a hagyományos keverhető olajokban használt legtöbb emulgeálószer a nagy mennyiségű ásványi anyagokkal történő egyesítésekor képződő emulziók számára nem optimális, ezért a mostanában szokásos levélműtrágyákat a vizes növényvédő emulziókban csak egy bizonyos maximális koncentrációig alkalmazzák. 1—2% ásványi anyag koncentráció fölött az emulzió nagyon gyorsan megbomlik. Az ilyen emulziók stabilitása függ továbbá az egyes tápanyagok kémiai természetétől. Például különösen a magasabb vegyértékű fémkationok, mint amilyen a vas, magnézium és a kalcium, nagyon károsak az emulziókra. A nagy műveleti idő és munka, valamint a törekvés monokultúrák létrehozására, mint amilyenek a citromültetvények vagy a gyapotkultúrák, továbbá a repülőgépről történő növényvédelem miatt a viz mennyisége a gyakorlatban egyre csökkent. Végül hektáronként körülbelül 150 liter vizet használtak. Ez az úgynevezett kis-térfogatú módszer (Low-Volume method, LV-módszer). Ha egy ilyen LV permedében szintén kívánatosak a megfelelő mennyiségű ásványi anyagok, akkor a HV-módszerben mért ásványi anyagok mennyiségét meg kell tízszerezni, például 50 literben hektáronként. Az ásványi anyag ezen tízszeres mennyisége tízszeres mennyiségű növényvédőszernek felel meg, mely természetesen magasabb követelményeket támaszt a képződött emulzió stabilitásával kapcsolatban, így műtrágya egyidejű alkalmazásával az LV-módszerben az emulziók lényegesen kevésbé stabilak, mint a HV-módszerben. Különösen a magas vegyértékű szervetlen kationokat tartalmazó növényi tápanyagoknál — mint amilyenek a három vegyértékű vasion, vagy a kalciumion vagy a íjSnagnéziumion — áll fenn az emulziók megbomlásának a veszélye. Ezért az LV-módszerben a tápanyagoldat hozzáadása az alkalmazott folyadékok stabilitása szempontjáiból megnövekedett veszélyt rejt magában. A peszticidek további alkalmazási módja az úgynevezett ultra-kis-térfogatú módszer (Ultra-Low-Volume, ULV- módszer). Ezt a módszert az jellemzi, hogy a formulázott anyagot 0,5 és 5 liter közötti mennyiségben alkalmazzuk hektáronként. Az ULV-módszer az alkalmazási mód javításának az eredménye. Speciális fúvókákat kell választani ; a permetet a kultúrákra repülőgéppel vagy helikopterrel juttatjuk. Ezen túlmenően talajba történő alkalmazási mód is létezik. A gyakorlatban hektáronként 3—8 liter mennyiséget alkalmaznak. Az erre a célra alkalmazni kívánt növényvédőszerek formulázásukat tekintve lényegesen különböznek az eddig használt keverhető olajoktól. Ez a különbség abban állt, hogy az ilyen ULV-peszticidben a hatóanyagnak lényegesen nagyobb mennyiségben kell jelen lennie, mivel a hatóanyag hektáronként alkalmazott mennyiségének a HV- és LV-módszerekben hektáronként alkalmazott aktív hatóanyag mennyiségével összemérhetőnek kell lennie. A manapság ismert hatóanyagok azonban részben annyira hatásosak, hogy az alkalmazott mennyiség még az ULV-mennyiség szintje alatt van. Ezért a hatóanyagokat kis mennyiségű oldószerrel keverik. Ezen túlmenően valamennyi szilárd peszticid anyagot, melyeket az U LV-módszerben használnak, természetesen előbb fel kell oldani oldószerben, mielőtt használnák. Ennélfogva az ULV-peszticid a peszticid anyagnak egy magas forráspontú. lehető legalacsonyabb gőznyomású oldószerrel készített nagy töménységű oldata. A fenti lehetséges legalacsonyabb gőznyomás szükséges, mivel a csepp mérete, miután elhagyta a fúvókát és a növények felülete irányába mozog, nem csökkenhet lényegesen. Abban az esetben, ha a csepp méretei tekintélyesen csökkennek, az a veszély áll fenn, hogy az anyag nem rakódik le egységesen a növények felületére, és különösen az a veszély áll fenn, hogy a szert elsodorja egy már csekély sebességű széláramlat. Lényeges, hogy az ilyen ULV-peszticidnek már nem szükséges emulgeálószert tartalmaznia, mivel a vízzel való elegyíthetőség már nem szükséges. Az ULV-módszernek különösen a növényvédelemben való kifejlesztésére törekedtek, azaz a levélműtrágyázás mostanában rendszerint az egész világon nem szerepel egyidejűleg a fenti fejlesztésben. Ez nehéz probléma, mivel az ULV peszticid egy magas forráspontú szerves oldószert tartalmaz, és a műtrágyázáshoz szükséges mikro-tápanyagok és makro-tápanyagok alkalmazott koncentrációi általában már nem oldódhatnak fel ezekben az oldószerekben. Másrészt sürgős kívánalom, hogy egyidejűleg a levélműtrágyázás is kialakulhasson, növényvédelmi méretekben. A hagyományos levélműtrágyák mivel vízoldhatók, még nem keverhetők például az újonnan kifejlesztett ULV- peszticidekkel. A találmány tárgya ezért egy hatásos műtrágya, mely a nagy koncentrációjú ULV-peszticidekkel is keverhető és amelynek az az előnye az ismert megoldásokhoz képest, hogy a víz kevésbé párolog el belőle. A találmány szerint a fenti problémát olyan vízpárolgást csökkentő adalékanyagot tartalmazó levélműtrágyával oldjuk meg, amely legalább egy makró-tápanyag és/ vagy legalább egy mikro-tápanyag és/vagy legalább egy szekunder növényi tápanyag vizes oldatát tartalmazza, és amelyet az jellemez, hogy az oldat A) 1—20 súly% legalább egy anionos vagy nemionos, hidrofil és erősen elektrolit-ellenálló emulgeálószert, B) 5—20 súly%, egy alkilaminnak és/vagy alkanolaminnak etilén-diamin-tetraecetsavval, dietilén-triamin-pentaecetsavval és/vagy N-hidroxi-etilén-diamin-triecetsawal vagy ezek származékaival képezett semlegesítési termékét és/vagy C) 5—20 súly% polihidroxikarbonsavat, valamint az A)-t és C)-t tartalmazó készítmény kivételével, adott esetben 5—20 súly% mennyiségben a polialkoholból, glükózszirupból, szorbitból és diszpergálható szintetikus anyagból álló csoportból legalább egyet tartalmaz. A találmány szerinti levélműtrágyában emulgeálószerként például a glicerin és szorbit részleges zsírsav-észtereinek etilén-oxiddal képezett adduktjait, zsírsavak orto-foszforsavval alkotott kondenzációs termékeit, valamint néhány etoxilezett zsíralkoholt használhatunk. Tulajdonképpen valamennyi jó oldódást közvetítő tulajdonságú hidrofil emulgeálószer alkalmas erre, amelyek például a következő védjegyekkel ellátottak : a Badische Anilin- und Sodafabrik A. G., Ludwigshafen, EmulanR (E, OC, OG, OSN és OU típusú) készítményei, a Witco Chemical GmbH, Frankfurt am Main EmcolR (AC 61—17, HJPL HJP2, H12A, PS 41 SM és PS 33 típusú) készítményei és a Tensia S. A. Liège (Belgium) Tensiofix elnevezésű készítményei. Az alkanolaminok és alkilaminok etíléndiamin-tetraecetsawal és egyéb fent említett savval alkotott semlegesítési termékeit a kiindulási anyagok szobahőmérsékleten 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
