177253. lajstromszámú szabadalom • Vízpárolgást csökkentő adalékanyagot tartalmazó levélműtrágya
5 177253 6 történő keverésével állítjuk elő. A semlegesítésnél képződő vizet a végtermék felveszi. Meg kell jegyezni, hogy az etiléndiamin-tetraecetsav semlegesítéséhez eddig nátriumhidroxid-oldatot, kálíumhidroxid-oldatot és ammónia-oldatot használtak. Ezekkel az ismert semlegesítési termékekkel a nyomelemeknek csupán a kelátképzése érhető el, azonban ezek nem fejtik ki az emulziót stabilizáló hatást a fent leírt mértékben. A találmány szerinti műtrágyában alkanolaminként például a monoetanolamin, dietanolamin és trietanolamin, valamint ezek származékai és homológjai, mint amilyen a metil-dietanolamin, dimetil-etanolamin, etil-etanolamin, dietil-etanolamin, di-(n-butil)-etanolamin, mono-izopropanolamin, di-izopropanolamin, tri-izopropanolamin és az n-butil-dietanolamin jöhetnek szóba. Különösen alkalmasak azok az alkilaminok, melyek a molekulában 3—11 szénatomot tartalmaznak. Bár az alkanolaminok és az alkilaminok hosszú szénláncú zsírsavakkal, mint amilyen az oleinsav, alkotott kondenzációs termékeinek felhasználása emulgeálószerként folyékony növényvédőszer kompozíciókban ismert (1 792 458 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali irat, 1 172 470 számú NSZK-beli szabadalmi leírás) a találmány alapját képező probléma nem oldható meg az említett kondenzált termékekkel. Azokban a kutatásokban, melyek a találmányhoz vezettek, a következőket kellett számításba venni. A vizet mint alapot meg kell tartani ugyanúgy, mint a hagyományos levélműtrágyákban, mivel a tápanyagok felvétele és szállítása vizes oldattal a legjobb eddig ismert módszer a lombozat növényi tápanyaggal történő ellátására. Feltétlenül szükségesek a makro-tápanyagok vagy nyomelemek, azaz a nehézfémek, melyek a növények táplálása számára feltétlenül szükségesek kelát formában. Azonban ezek a kelátok oldhatatlanok a szerves oldószerekben, viszont legjobban oldódnak vízben. Ezért a megoldandó probléma a fenti magas koncentrációjú ásványi sóoldatok készítése, melyek a fentiekben leírt ULV-peszticidekkel elegyíthetőek teljesen kelátozott nyomelemek hozzáadásával. Ez úgy oldható meg, hogy a vizes részhez, így a műtrágyához, emulgeálószert adunk. Az emulgeálószereknek hidrofileknek kell lenniük, mivel az ásványi anyagok vizes oldatával összeférhetőnek kell lenniük. Az emulgeálószerek másik megkövetelt sajátsága, hogy elviselje az ásványi só nagy koncentrációját. Ily módon az emulgeálószerek kiválasztási lehetősége az ásványi sóknak ellenálló hidrofil termékek igen szűk tartományára csökkent. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a vizes ásványi sóoldatnak az ULV-peszticiddel alkotott keveréke egy szabad, nem védett fázist képvisel. Az ilyen rendszerben fennáll az a veszély, hogy a szabad fázisban jelenlévő víz az említett emulzióból könnyen elpárolog. Az ilyen elpárolgás az emulzió cseppméretének a csökkenését eredményezi, és így az elsodródás és egyenlőtlen lerakódás veszélyét eredményezi. Ebből a célból hatásos a víz elpárolgásának további csökkentése olyan adalékanyagokkal, melyek a vizes rendszert alkalmassá teszik az ULV-módszerben történő felhasználásra. A találmány egy további variációja szerint ezt úgy érhetjük el, hogy a polialkoholok, glükóz-szirup, szorbit, diszpergálható szintetikus anyagok és polihidroxikarbonsavak közül legalább egyet adunk az ásványi só-oldathoz. Polialkoholként különösen a glikol és a glicerin jön számításba. A glükóz-szirup egyszeres és többszörös cukrok elegye, és ezt használják a szacharóz-szirupokban bekövetkező kristályképződésének megakadályozására. A szorbit hatértékű alkohol. Diszpergálható szintetikus anyagok előnyösen a sztirol-butadién keverék-polimerizátum diszperziói. Az emulgeálószerek mennyisége előnyösen 2—12 súly%. A fent említett savak semlegesítési termékei előnyösen 5—20 súly%-os keverékek. A párolgást gátló adalékanyagok előnyös mennyisége 5—20 súly%. Mindezek a mennyiségek a kész elegyre vonatkoznak. Azt találtuk továbbá, hogy a polihidroxikarbonsavak — amelyeket úgy értelmezünk, hogy magukba foglalják a néhány hidroxil-csoportot és/vagy néhány karboxil-csoportot tartalmazó alifás karbonsavakat — a találmány szerinti feladat megoldása szempontjából hatásosak és ezeket olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy az alkilaminok és alkanolaminok etiléndiamin-tetraecetsawal és hasonló savakkal alkotott semlegesítési termékei kívánt esetben elhagyhatók legyenek. így a találmány kiterjed az előzőekben említett olyan levélműtrágyára is, amelyet az jellemez, hogy legalább 'egy anionos vagy nem-ionos emulgeálószert, amelynek hidrofil és nagy elektrolit ellenálló képessége van és polihidroxikarbonsavakat tartalmaz. Az ilyen műtrágyák előnyösen 0,5—10 súly% mennyiségű polihidroxikarbonsavakat tartalmaznak. Az emulgeálószerek előnyösen 1,0—20 súly% mennyiségben vannak jelen. Ezen elvek szerint formulázott termék a következő alkalmazási sajátságokkal rendelkezik. A makro-tápanyagok és mikro-tápanyagok párolgást gátló anyagok hozzáadásával készített találmány szerinti vizes oldatát az ULV-eljárásban szokásosan alkalmazott berendezésekben, mind légi, mind földi berendezésekben, használhatjuk. Ennélfogva a találmány szerinti szer lényegében jobb a hagyományos levélműtrágyáknál, ha csupán a műtrágyázás szempontját vesszük figyelembe. A találmány szerinti ásványi anyagok keverékét számos, a kereskedelemben használatos ULV-peszticiddel keverhetjük. A képződött emulziók stabilitása j/j órától 10 óráig terjed. Azt találtuk, hogy ezek az emulziós rendszerek az ULV-standardek szerint használhatók. A találmány szerinti vizes ásványi só oldatok alkalmasak a hagyományos keverhető olajokkal részben emulziók, valamint szolubilizált keverékek képzésére. A hagyományos keverhető olajokról ismert, hogy azokat nem lehet hatásos módon használni az ULV-módszerben, vagy használatuk nagy nehézségekkel jár. A találmány szerinti levélműtrágya oldat, az említett normál keverhető olajokkal keverve az ULV-módszer számára alkalmas keverhető olajat képez, azaz a csepptulajdonságot és ennélfogva a peszticid lerakodási tulajdonságát is pozitiven befolyásolja a találmány szerinti műtrágya hozzáadása a hagyományos keverhető olajokhoz. Bebizonyosodott, hogy a növényvédőszerhatóanyagokat nagy koncentrációjú emulziók formájában keverhetjük a találmány szerinti ULV levélműtrágyával, és az említett keveréket alkalmazhatjuk az ULV-módszerben. Ezekre a keverékekre vonatkozóan azt találtuk, hogy a peszticid mennyiségének a hatása ugyanaz, mint az ULV-formulázásból származó hatások. Néhány esetben 5 liter/hektár mennyiségűnél kevesebb mennyiségű peszticid is elegendő a növényvédelemre, nagyon hatásos anyagok esetén. Ilyen kevés mennyiségekkel 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
