177155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-foszfonometil-imino-diecetsav előállítására

MAGYAR SZABADALMI 177155 népköztársaság LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976. III. 23. (AA—846) C 07 C 53/00 C 07 C 101/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. II. 28. Megjelent: 1982. VII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Elek Sándor vegyész 20%, Fodor István vegyész 12%, Gulyás Imre vegyész Alkaloida Vegyészeti Gyár, 8%>, Gyökér István vegyész 20%, Zoltai Attila vegyész 20%, dr. Zsupán Tiszavasvári Kálmán vegyész 20%, Tiszavasvári Eljárás N-foszfonometil-imino-diecetsav előállítására 1 A találmány tárgya javított eljárás N-foszfono­­metil-imino-diecetsáv előállítására monoklórecetsav­­ból kalcium-hidroxid felhasználásával. Az N-foszfo­­nometil-imino-diecetsav az N-foszfonometil-glicin előállításában intermedierként használható fel. Az 5 N-foszfonometil-glicint a mezőgazdaságban herbicid és növekedés-szabályozó hatású készítmények alap­anyagaként használják fel. Az N-foszfonometil-imino-diecetsav előállítására ismeretes olyan eljárás (K. Moedritzer, R. R. Irani: 10 J. Org. Chem. 31, 1603-1607), amely szerint imino-diecetsavat orto-foszforosawal és formalde­hiddel reagáltatva ásványi sav feleslegében, Man­­nich-kondenzációval N-foszfonometil-imino-diecet­­savvá alakítanak. Az eljárásnak először nem volt 15 ipari jelentősége, mert a kiindulási anyagként szükséges imino-diecetsav technikai méretben nem volt hozzáférhető. Az imino-diecetsav monoklórecetsav és ammónia lúgos közegben végzett reagáltatása útján állítható 20 elő. Nagy ammónia-felesleg esetében inkább glicin képződik, kisebb ammónia-felesleg esetén főleg a nitrilo-triecetsav keletkezik, az imino-diecetsav csak csekély mértékben képződik, és elválasztása is problematikus. 25 A fentiekhez képest haladást jelentett az 1 554 236. sz. francia szabadalmi leírásban ismerte­tett eljárás, amely szerint a monoklórecetsavat kal­cium- vagy magnézium-hidroxid jelenlétében reagál­­tatják ammóniával. Az eljárás szerint primer ter- 30 2 ,. mékként 70-75% imino-diecetsav-hidrokloridot kapnak, és az anyalúg bepárlásával további frakció nyerhető. Az ipari megvalósíthatóság szempontjából az em­lített eljárás legnagyobb hátránya, hogy az imino­­-diecetsavat hidrokloridja alakjában különítik el. A hidroklorid csak igen nagy sósav felesleg (az ekvi­­moláris mennyiség 6-10-szerese) jelenlétében kris­tályosodik ki jó hatásfokkal. így az esetleges ipari hasznosítás során igen nagy mennyiségű tömény vizes sósavat kell alkalmazni, sósavas anyalúgokat szűrni, bepárolni, és az ugyancsak sósavat tartal­mazó hidrokloridot szárítani kell. A nagy sav-feles­leg nemcsak a primer anyagköltség és a sósavas anyalúgok környezetvédelmi okokból szükséges megsemmisítése miatt előnytelen, hanem komoly korróziós problémát is okoz, az alkalmazott beren­dezéseket drága, korrózióálló szerkezeti anyagokból kell készíteni. Az elmondottak érzékeltetésére: évi 1001 N-foszfonometil-imino-diecetsavat gyártó üzem esetén évi 300 munkanappal számolva napon­ta mintegy 2 m3 tömény sósav felhasználásával, megsemmisítésével kellene számolni. Ugyancsak hátránya az imino-diecetsav hidroklo­­ridkénti izolálásának, hogy a termék a Mannich­­-kondenzációhoz nem elég tiszta, így 8-10% vesz­teséggel járó külön műveleti lépésben tiszta bázissá kell alakítani, mert különben a kondenzációs reak­ció hozama legalább ennyivel csökkenne. 177155

Next

/
Thumbnails
Contents