177137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier olefinek, főleg izobutilén és izoamilén előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 177137 Bejelentés napja: 1975. VIII. 1. (SA-2825) Nemzetközi osztályozás: C 07 C 1/20, C 07 C 11/08 Olaszországi elsőbbsége: 1974. VIII. 02. (25938 A/74) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. I. 28. Megjelent:1982. VII. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Tesei Renato vegyész, Fattore Vittorio vegyész, Buonomo Franco vegyész, Snamprogetti S. p. A. Milano, San Donato Milanese, Olaszország Olaszország Eljárás tercier olefinek, főleg izobutilén és izoamilén előállítására 1 A találmány tiszta tercier olefinek, főleg izobutilén és izoamilén előállítására vonatkozik a megfelelő tercier éterekből kiindulva. Ismeretes, hogy alacsony molekulasúlyú alkoholokat olefinek keverékével ismert módon reagáltat- 5 va csak terc-alkil-étereket kapunk, mert a szekunder olefinek lassan reagálnak, a primer olefinek pedig teljesen inertek. Meglepő módon azt találtuk, hogy tiszta tercier olefineket magas hozammal állíthatunk elp a tere-10 -alkil-éterekből, ha az étert egy meghatározott katalizátor-rendszerrel érintkeztetjük amikor is az éter a megfelelő alacsony molekulasúlyú alkoholra és olefinre bomlik, az alkoholt pedig visszacirkuláltatva ismét reagáltathatjuk az olefin eleggyel. 15 A tercier olefinek igen értékes kiindulóanyagok a polimerek és különböző vegyipari termékek előállításához, ezért fontos, hogy a lehető legtisztább formában különíthessük el őket. Tercier olefinek előállítására több módszer vált 20 már ismertté. Ezek közül néhány például H2SO4 alkalmazásán alapszik, amelynek a korrozív hatáson túlmenően más hátrányai is vannak, így például a savat be kell töményíteni a reciikuláltatás előtt. Más módszerek a megfelelő metil-észterek megfe- 25 lelő katalizátor-rendszer jelenlétében végzett elbontásán alapulnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy az említett reakcióknál a katalizátorok alkalmazása az esetek többségében dialkiléterek keletkezéséhez vezet, a 30 2 megfelelő primer alkoholok dehidratálásának eredményeként. Az ilyen reakció annál könnyebben végbemegy, minél magasabb a reakcióhőmérséklet. Néhány hagyományos katalizátor viszonylag magas hőmérséklet alkalmazását teszi szükségessé, ez azonban alkohol-veszteséghez vezet, és így friss alkoholt kell betáplálni az éterezési reakcióba. Ezenkívül a dialkiléterek képződése bonyolultabb berendezés alkalmazását teszi szükségessé, minthogy szükségessé válik a dialkiléter és a tercier olefin szétválasztása. A jelentős mennyiségű dialkiléter képződése ugyancsak szükségessé teszi a primer alkohol dehidratálását a recirkuláítatás előtt, különben az éterezési reakció közben fázisszétválás lépne fel, ami tercier alkohol képződéséhez vezethetne. További hátránya annak, ha a reakciót egy adott hőmérsékletnél magasabb hőmérsékleten végzik, hogy az éter bomlásakor keletkező olefinek dimerizálódnak és trimerizálódnak. Az előbb említett és egyéb hátrányok fellépését a találmány szerinti eljárás segítségével küszöböljük ki, úgy, hogy a terc-alkil-éterek bomlási reakcióját olyan katalizátor-rendszer jelenlétében folytatjuk le, amelyet aktív alumíniumoxidból állítottunk elő a felületi OH-csoportnak részben szilanol-csoportokkal történő lecserélésével, a nevünkre engedélyezett 4 013 590 sz. Amerikai Egyesült Államokbeli bejelentésben leírt «járás szerint. 177137