177134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-helyzetben alfa-hidroxisavat tartalmazó angiotenzin-II antagonista hatású angiotenzin-II analogok előállítására

3 177134 4 695 (1975), W. A. Pettinger és munkatársai: New Engl. J. Med. 292, 1214 (1975), D. H. P. Streeten és munkatársai: Circ Rés. 36 Suppl. 1., 125 (1975), H. R. Brunner és H. Gavras: Schweiz, med. Wschr. 106, 1791 (1976)] igazolták a kutatás kezdeti feltételezését, miszerint az angiotenzin-II antagonists hatású analóg ai alkalmasak lesznek a renin-függő hipertenziók diagnosztizálásában és ese­tenként kezelésében [D. Ganten és F. Gross: Med. Kiin. 71, 2043 (1976), J. L. Marx: Science 194, 821 (1976), P. Needleman és G. R. Marshal: Fed. Proc. 35, 2486 (1976)]. Az eddig előállított angiotenzin-II analógok szer­kezetének és biológiai hatásának összevetése számos fontos információt szolgáltatott az agonista-antago­­nista hatás értelmezésében [M. C. Khosla és mun­katársai: „Handbook of Experimental Pharma­cology” vol. 37. I. H. Page és F. M. Bumpus eds. 1974, G. R. Marshal: Fed. Proc. 35, 2494 (1976)]. A jelenlegi kutatások homlokterében elsősorban a mellékhatás-mentes, hosszabb biológiai felezési idővel bíró antagonisták előállítása áll [M. C. Khosla és munkatársai: J. Med. Chem. 19, 244 (1976), ibid. 20, 253 (1977)]. Azt találtuk, hogy ha az angiotenzin-II moleku­lájában a 8-helyzetű fenilalanint valamely, a-hely­­zetben aminocsoportot tartalmazó alifás karbonsav gyökével helyettesítjük, miközben az 1-helyzetbe a-helyzetben hidroxilcsoportot tartalmazó alifás karbonsav gyökét építjük be, olyan angiotenzin-II kompetitiv inhibitorokhoz jutunk, amelyek az an­­giotenzin-II-vel kiváltott hipertenziót in vivo jelen­tős mértékben csökkentik és ezt a hatást szubku­­tán adásmód mellett is mutatják. A találmány értelmében úgy állítjuk elő az X-Arg—Val-Tyr—Ile-His-Pro—Y I I általános képletű vegyületeket, ahol X és Y jelen­tése a fenti, hogy valamely H~Arg(A)~Val—Tyr(B)-Ile—His(E)—Pro—Y—OG II II általános képbtű reakcióképes heptapeptid-szár­mazékot, ahol A jelentése az Arg guanidinocsoportjának átmeneti megvédésére alkalmas, előnyösen nitro- vagy tozilcsoport, B jelentése a Tyr. aromás hidroxilcsoportjának átmeneti megvédésére alkalmas csoport, előnyösen benzil- vagy szubsztituált benzilcsoport, E jelentése a His ixnidazolcsoportjának átmeneti megvédésére alkalmas csoport, így például dinitrofenilcsoport, G a C-terminális alifás aminosav karboxil­­csoportjának védésére szolgáló olyan csoportot jelent, amely enyhe savas behatásoknak ellenáll, de katalitikus hidrogenolízissel vagy vizes ásványi sav, illetve vizes vagy alkoholos alkálifémhidroxid-oldat hatására eltávolítható, valamely Z-X’-M III III általános képletű védett a-aminooxi-karbonsav­­-származékkal reagáltatunk — ahol Z jelentése valamely acidolízissel vagy katalitikus hidrogénezéssel eltávolítható csoport, így például benziloxikarbonil- vagy t-butiloxikarbonilcsoport, X’ jelentése a-helyzetben aminooxicsoportot tartal­mazó alifás karbonsav gyöke, előnyösen amino­­oxiacetil- vagy a-aminooxipropionilcsoport és M jelentése hidroxilcsoport vagy valamely aktiváló csoport, előnyösen pivaloüoxi-, nitrofenoxi-, 2,3,5-triklórfenoxi-, pentaklórfenoxi-, pentafluor­­fenoxi-, N-szukcinimidoxi- vagy azidcsoport, és a kapott Z—X—Arg(A)—Val-Tyr(B)—Ile-His(E)—Pro-Y-OG IV IV általános képletű vegyületből először az E védőcsoportot, majd a többi oldallánci és terminá­lis védőcsoportot eltávolítjuk, és kívánt esetben az I általános képletű vegyületet savaddíciós sójává alakítjuk. Az E védőcsoport eltávolítását ismert módon, például lúgos kezeléssel vagy tiofenollal, különösen előnyösen 2-merkaptoetanollal végzett kezeléssel és a többi oldallánci és terminális védőcsoportot kata­litikus hidrogenolízissel távolítjuk el, így a többi oldallánci és terminális védőcsoport egylépésben el­távolítható. Az N-terminális a-aminooxisavból — az aminocsoportnak ammónia formájában történő le­­hasadása következtében — a-hidroxisavat kapunk. Az a-hidroxisav-csoportnak ilyen módon való kiala­kítása új. A szintézishez felhasznált II általános képletű reakcióképes heptapeptid-származékokat bármely a peptidkémiában használatos módszerrel előállíthat­juk, így például a 168 431 számú magyar szaba­dalmi leírásban ismertetett eljárás alkalmazásával. Az eljárásban az oldalfunkciós csoportok megvédé­sére olyan védőcsoportokat kell használni, amelyek a kapcsolás utáni védőcsoport eltávolításakor alkal­mazott acidolízis körülményei közt stabilisak. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivi­teli módja szerint a C-terminális aminosav kárboxil­­csoportjának átmeneti védésére a p-nitro-benzilcso­­portot (NB), az arginin guanidinocsoportjának védelmére a nitrocsoportot használjuk, míg a tiro­­zin hidroxilcsoportját benzilcsoporttal, a hisztidin imidazol-gyűrűj ét pedig dínitrofenilcsoporttal (Dnp) védjük. Ezek a védőcsoportok enyhe savas körülmények közt stabilak, így. az N-terminális Boc-csoport ezek károsodása nélkül eltávolítható. Ez a védőcsoport kombináció lehetővé teszik, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents