177117. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-karboxi-alkoholok rezorválására
5 177117 6 A találmány szerinti eljárást az a-kimotripszines hidrolízisek ismert körülményei között hajtjuk végre (vizes oldat, pH = 6-8,5, hőmérséklet 15—40°C, ionerősség kb. 0,1-1). Az enzimet szabad állapotban vagy hordozóra felvitt formában egyaránt felhasználhatjuk, az enzim reakcióelegyből való elkülönítésének megkönnyítésére és többszöri felhasználásának biztosítására azonban a reakcióelegyhez célszerűen hordozóhoz kötött enzimet adunk. Az enzim hordozómátrixaként előnyösen szabad, aromás gyűrűhöz kapcsolódó aminocsoportokat tartalmazó, akril-amid alapú polimert használunk fel, de használhatunk például DEAE Sephadex hordozót is. A találmány szerinti enzimes reakció után kapott reakcióelegy a rezolválandó alkohol egyik optikai izomeijét szabad állapotban, a másik izomert pedig hidrolizálatlan észter formájában tartalmazza. Az optikailag aktív szabad alkoholt önmagában ismert, egyszerű módszerekkel, például extrakcióval vagy desztillációval könnyen elkülöníthetjük a reakcióelegytől. Ezzel az eljárással az optikailag aktív alkoholt az elméleti értékkel közel azonos hozammal kapjuk. Kívánt esetben a visszamaradt hidrolizálatlan észterből ismert módon felszabadíthatjuk a kiindulási alkohol másik optikai izomeijét. Eljárhatunk például úgy, hogy az észtert lúggal elhidrolizáljuk. E művelet hozama ugyancsak megközelíti az elméleti értéket. A találmány szerinti eljárással a rezolválandó alkoholok optikailag aktív izomeijeit igen tiszta állapotban kapjuk. A találmány szerinti eljárás az ismert rezolválási módszereknél lényegesen egyszerűbben végrehajtható, és a kívánt terméket igen jó hozammal szolgáltatja. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Mandulasav rezolválása Kalcium-kloridos csővel ellátott 50 ml-es egynyakú lombikba 1,52 g (0,01 mól) racém mandulasavat és 1,68 g (0,01 mól) (3-fenil-propionil-kloridot mérünk be, és a lombikot 1,5 órára 100°C-os olajfürdőbe merítjük. A reakció sósavgáz fejlődés közben megy végbe. A reakcióidő végén a lombikot lehűtjük és a kapott kristályos anyagot kloroform-petroléter elegyből átkristályosítjuk. 2,70 g (95%) ß- fenil-propionil-DL-mandulasavat kapunk, o.p.: 69-70 °C. Analízis: Számított: C = 71,83 súly%, H=5,63súly%, Talált: C = 71,52 súly%, H=5,73súly%. 100 ml 1/15 mólos foszfátpuffer oldatban i (pH = 8,00) 0,2 g a-kimotripszint oldunk, majd az oldathoz állandó keverés közben 1 g 0-fenil-propionil-DL-mandulasav 10 ml acetonitrillel vagy acetonnal készített oldatát adjuk. A reakcióelegyet 40-60 percig szobahőmérsékleten kevertetjük, majd < az oldatot 1 mólos sósavoldattal pH = 1-2 értékre savanyítjuk. A savas oldatot 4 x 30 ml éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot szárítjuk, bepároljuk és a maradékot, mely az L-mandulasavat és a reagálatlan 5 (3-fenil-propionil-D-mandulasavat tartalmazza, éter-petroléter elegyéből kristályosítjuk. A kristályosítás során két frakciót kapunk, melyek közül az egyik (a kevésbé oldódó) a tiszta L-mandulasav, a másik (az anyalúgban visszamaradó) a (J-fenil-propionil-D-man- 10 dulasav. A tiszta L-mandulasav hozama 0,24 g (89%), op.: 132-133 °C, 2 térfogat%-os etanolban mérve: [a]D = 158°. A d-fenil-propionil-D-mandulasav hozama 0,45 g (90%), op.: 71 °C, 2 térfogat%-os etanolban mérve: 15 [<*]D = 93°. Ez utóbbiból a következőképpen szabadíthatjuk fel a D-mandulásavat; 0,45 g ß-fenil-propionil-D-mandulasavat 10 ml 10 térfogat%-os nátrium-hidroxid-oldattal vízben 1 órán keresztül visszafolyató hűtő 20 alatt forralunk. A reakció elegyet lehűtjük és hidegen 10 térfogat%-os sósavval pH=l-2-re savanyítjuk, majd 5 x 10 ml éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot 2 x 10 ml desztillált vízzel mossuk, szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot éter-petroléter elegyéből 25 átkristályosítjuk. Az így nyert D-mandulasav hozama 0,21 g (82%), op.: 132 °C, 2 térfogat%-os etanolban mérve: [a]D = -156°. 2. példa Tejsav rezolválása Az 1. példa első bekezdésében ismertetett módon 0,9 g (0,01 mól) DL-tejsav és 1,68 g (0,01 mól) ß-fenil-propionil-klorid reakciójával 0-fenil-propionil-DL-tejsavat állítunk elő. A kapott terméket éterben oldjuk, az éteres oldatot vízzel, 5 térfogat%-os vizes sósavoldattal, majd ismét vízzel mossuk, aktív szénnel derítjük és magnéziumszulfát felett szárítjuk. Az oldat bepárlása után víztiszta olajként 2,0 g (90%) ß-fenil-propionil-DL-tejsavat kapunk. Analízis: Számított: C = 64,83 súly%, H=6,31súly%, Talált: C =64,51súly%, H = 6,54 súly%. 100 ml 1/15 mólos foszfátpuffer-oldatban (pH = 8,00) 0,2 g a-kimotripszint oldunk, majd az oldathoz állandó keverés közben 1 g /3-fenil-propionil-DL-tejsav 10 ml acetonitrillel vagy acetonnal készített oldatát adjuk. A reakcióelegyet 30-40 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd a keverést leállítjuk és 1 mólos sósavval pH =1-2 értékre savanyítjuk. A savas oldatot 5-6x30 ml éterrel extraháljuk. Ebben az esetben a tejsav nagy vízoldékonysága miatt az éteres oldat csak a hidrolizálatlan ß-fenil-propionil-D-tejsavat fogja tartalmazni. A tiszta L-tejsav kinyerésére több órás folyamatos extrakcíót kell alkalmazni. A folyamatos extrakció után kapott éteres oldatot megszárítva 7s bepárolva 0,17 g (83%) L-t ej savat kapunk. Vízben mérve: [a]D = 3,8°. 3
