177060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxi-aporfin-származékok O-metilezésére

3 177060 4 Mivel olyan metilezőszerek, amelyek semleges közegben és nagyüzemi méretekben is felhasználha­tók, mindeddig nem ismeretesek, ezért megfelelően metilezett aporfin vegyületek gazdaságos kitermelés­ben eddig nem álltak rendelkezésre. Meglepő módon, kísérleteink során azt találtuk, hogy a trimetil-fenilammónium-bázisok az aporfi­­noknak igen jó O-alkilezőszerei, és annak ellenére, hogy ezek erősen lúgos kémhatásűak, mégsem okozzák az aporfin rendszer felhasadását. Jelentős mellékreakciók nélkül ezekkel az alkilezőszerekkel a megfelelő O-metilezett aporfín-származékok jó kiter­melésben nyerhetők. Általánosan ismert, hogy a trimetil-fenilammó­­niumetilátot fel lehet használni a morfin metilezé­­sére [Bull. Soc. Çhim., 39, 305 (1926)]. Azonban már többször rámutattak arra, hogy a morfin és az aporfin gyűrűrendszer, különösen bázikus reakciókö­rülmények között, eltérő módon viselkedik. Mivel a morfin gyűrű-rendszer esetében magának a hexahid­­ropirimidin-gyűrűnek a felhasadása még nem ered­ményez egy komplett aromás fenantrén gyűrű-rend­szerré való direkt átalakulást, ebben az esetben hi­ányzik az az erős hajlam a gyűrű-felhasadási reakció­ra, amely az aporfinok esetében olyan jellegzetes. Következésképpen a morfin alkaloidák, ellentétben az aporfin vegyületekkel, alkálikus metilezési körülményekre nem érzékenyek. A trimetil-fenilammónium-bázisok erősen bázikus természete miatt valószínűnek tartottuk, hogy ezek az aporfin gyűrű-rendszert, a tetrahidropiridin-gyűrű felhasításával, az energiában gazdagabb, egy síkban fekvő és teljesen aromás fenantrén gyűrű-rendszerré átalakítják. Tehát ezeket a vegyületeket teljesen al­kalmatlannak tartottuk volna arra, hogy az aporfin származékok O-metilezésére felhasználjuk. Ez az elő­zetes feltételezés is oka annak, hogy az utóbbi idő­kig inkább az előnytelen diazometán (lásd. 2 337 507 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírás) került alkalmazásra. A jelen találmány tárgya tehát eljárás hidroxi­­aporfinok O-metilezésére, és a találmány értelmében úgy járunk el, hogy az I általános képletű vegyüle­tek fenolos hidroxicsoportjait, ahol R1 -R7 csoportok közül legalább egy jelentése hidroxilcsoport, míg a többi jelentése hidro­génatom, vagy olyan szubsztituens, mely az adott reakciókörülmények között inert, és R8 jelentése egy rövidszénláncú alkilcsoport, egy inert oldószerben, valamely II általános képletű vegyüiettel reagáltatjuk, mely általános képletben X" jelentése egy hidroxilcsoport, vagy egy rö­vidszénláncú alkoxicsoport, ezután a reakcióterméket izoláljuk, és ha kívánatos, egy gyógyászati célra alkalmas sóvá átalakítjuk. A találmány egyik előnyös változata szerint úgy járunk el, hogy az I’ általános képletű vegyület fe­nolos hidroxilcsoportjait, ahol R8 jelentése egy max. 5 szénatomos, előnyösen max. 3 szénatomos alkilcsoport és R2’,R3’,R5’ és/vagy R6’ csoportok közül legalább egy csoport jelentése hidroxilcsoport, míg a többi jelentése hidrogénatom, vagy olyan szubsztituens, amely az adott reakciókörül­mények között inert, vagy R2 ’ és R3 ’, vagy Rs ’ és R6 ’ közül kettő együtt is alkothat egy metiléndioxicsoportot, ' valamely II általános képletű vegyüiettel O-metilez­­zük, majd a reakcióterméket izoláljuk, és ha kívána­tos, egy gyógyászati célra alkalmas sóvá átalakítjuk. A jelen találmány szerinti O-metilezési eljárás a savas, azaz a fenolos hidroxilcsoportokra specifikus, és a nem-aromás gyűrűn levő hidroxilcsoportok az eljárás során nem metileződnek. A többi esetleg je­lenlevő szubsztituens ezáltal egyáltalán nem játszik szerepet, vagy legtöbb esetben csak alárendelt sze­repet, bár természetesen szterikus faktorokat és különösen a szóban forgó csoportok koncentráció értékét bizonyos körülmények között figyelembe kell venni, mivel ezek a reakcióidőre és a kiterme­lésre negatív hatással lehetnek. Az inert szubsztituensek lehetnek például max. 5 szénatomos és előnyösen max. 3 szénatomos alkoxí­­csoportok, ariloxicsoportok, mint például olyan fen­­oxicsoportok, melyek adott esetben rövidszénláncú alkil- vagy alkoxicsoportokkal szubsztituáltak, vagy aralkoxicsoportok, mint például benziloxicsoportok. Egyes helyek adott esetben halogénatommal, mint például klór- vagy brómatommal vannak szubszti­­tuálva. Továbbá két szomszédos helyen egy metilén­­dioxicsoport is lehetséges. A leggyakrabban előfor­duló szubsztituensek a metoxi- és metiléndioxicso­­portok és a klóratomok. A nitrogénatom általában metil-szubsztituált (R8), de a szubsztituensek lehet­nek egyenes vagy elágazó szénláncú homológok is, például etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, vagy n-pentil-csoportok, alkilcsoportok, melyek előnyösen max. 3 szénatomot tartalmaznak. Az alábbi 1. táblázat olyan ismert aporfin-szárma­­zékok nevét tartalmazza, melyek fenolos hidroxil­­csoportjai a találmány szerinti eljárással metilez­­hetők: 1. l-Hidroxi-2,9,10-trimetoxiaporfin (thaliporfin) 2. 1,9-Dihidroxi-2,10-dimetoxiaporfin (isoboldin) 3. 1 -Hidroxi-2,10,11 -trimetoxiaporfin (corydin) 4. 1,1 l-Dihidroxi-2,10-dimetoxiaporfin (corytuberín) 5. 1 -Hidroxi-2,11 -dimetoxiaporfm (isothebaine) 6. 1 -Hidroxi-2-metoxi-9,10-metilén­­dioxiaporfin 7. 1,10-Dihidroxi-2,9-dimetoxiaporfin 8. l-Hidroxi-2-metoxiaporfin (O-demetilnuciferin) 9. l,10-Dihidroxi-2-metoxiaporfin (apoglaziovin) 10. 1 -Hidroxi-2,10-dimetoxi-9-(3 ’,4’--dimetoxi)-fenoxiaporfin (ld. 2 337 507 számú Német Szövetségi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents