177035. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként új ciklopropán-tiokarbonsav-észtereket tartalmazó miticid készítmények, valamint eljárás a készítmények hatóanyagának előállítására
3 177G35 4 forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten reagáltathatjuk; az egyszerűség kedvéért többnyire szobahőmérsékleten. Savmegkötőszerként használhatunk többek között tercier aminokat, például trietil-amint, piridiní vagy dimetil-anilint. Az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk a találmány értelmében úgy is, hogy valamilyen ciklopropán-tiokarbonsav-alkálifémsót megfelelő benzil-halogeniddel vagy fenil-tio-metil-halogeniddel reagáltatunk. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa: Ciklopropán-tiokarbonsav-4-klór-benzil-észter előállítása Keverés közben 4,0 g (0,025 mól) 4-klór-benzi'i-merkaptán és 2,6 g (0,025 mól) ciklopropán-karbonil-klorid 25 ml benzollal készült oldatához cseppenként hozzáadjuk 2,6 g trietil-amin 10 ml oenzollal készült oldatát, majd az adagolás befejezését követően a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 2 órán át forraljuk, ezután lehűtjük, vízzel mossuk és vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk. A szárításhoz használt anyagot kiszűrjük, majd az illékony szennyezéseket lehajtjuk. így 4,7 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk, amelynek törésmutatója (n^°) 1,5549. A termék szerkezetét infravörös spektroszkópiai és magmágneses rezonanciaspektroszkópiai vizsgálatok igazolták. 2. példa: Ciklopropán-tiokarbonsav—S-(4-klór-fenil)-tio-metil-észter előállítása Jégből és vízből álló fürdőben 2,1 g nátrium-hidrogén-szulfid 15 ml etanollal készült oldatát 4°C-ra lehűtjük, majd hozzáadunk 2,6 g (0,025 mól) ciklopropán-karbonil-kloridot. Az adagolás közben a reakcióelegy hőmérséklete 36°C-ra nő. Keverés közben a reakcióelegyet 5 °C-ra hűtjük. Ezután 4,8 g (0,025 mól) 4-klór-fenil-tío-metil-kloridot adunk a reakcióelegyhez, majd szobahőmérsékletre melegedni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyhez olyan nátrium-hidroxid-oldatot adunk, amelyet 2,0 g 50 sűly%-os vizes nátrium-hidroxid-oldat 10 ml vízzel végzett hígítása utján kapunk. Az ebben az oldatban levő nátrium-hidroxid mennyisége 0,025 mólnak felel meg. A nátrium-hidroxidoldat adagolásakor a reakcióelegy hőmérséklete 50,5 °C-ra emelkedik. Az ekkor kapott oldatot ezután szobahőmérsékletre hűlni hagyjuk, m^'d közel 15 ml metilén-kloridot adunk hozzá. Az így kapott elegyet ezután 10 súly%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal háromszor mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfát fölött szárítjuk, szűrjük és az illékony szennyezéseket lehajtjuk. így 5,0 g mennyiségben a cím szerinti vegyületet kapjuk; törésmutatója • n^0 ) 1,5770. A termék szerkezetét infravörös spektroszkópiai és magmágneses rezonanciaspektroszkópíai vizsgálatok igazolták. A többi (I) általános képletű vegyület is az előbbi két példa valamelyikében ismertetett módon állítható elő megfelelő kiindulási anyagokból. Az I. táblázatban (I) általános képletű vegyületeket sorolunk fel. Az egyes vegyüleíekhez sorszámot rendelünk, és ezeket a továbbiakban ezeknek a vegyületeknek az azonosítására használjuk. I. táblázat A vegyület sorszáma Törésmutató (nD°) 1 ciklopropán-tiokarbonsav-S-(4--klór-benzil)-észter 1,5549 2 ciklopropán-tiokarbonsav-S-benzil-észter 1,4545 3 ciklopropán-tiokarbonsav-S-(3,4-diklór-benzil)-észter 1,5700 4 ciklopropán-tiokarbonsav-S(4-metil-benzil)-észter 1,5430 5 ciklopropán-tiokarbonsav-S-(2,4-diklór-benzil)-észter 1,5695 6 ciklopropán-tiokarbonsav-S-(2-klór-benzil)-észter 1,5600 7 ciklopropán-tiokarbonsav-S-(4-klór-fenil)-tio-metil-észter 1,5770 Az (I) általános képletű vegyületek miticid hatását takácsatkán (Tetranychus urticae Koch) vizsgáljuk az alábbi módon: Klzel 10 cm magas, Pinto-fajtájú babnövényeket (Phaseolus sp.) átültetünk homokos agyagtalajba 8 cm-es cserepekben, majd a növényeket megfertőzzük különböző korú és nemű takácsatkákkal úgy, hogy egy-egy növényre egy-egy olyan bablevelet helyezünk, amelyet előzetesen két héten át takácsatkákat tartalmazó szobában tároltunk. 24 órával később a megfertőzött növényeket megfordítjuk és 2—3 másodpercre a kísérleti vegyület aceton és víz 1 :1 térfogatarányú elegyével készült oldatába mártjuk. Az így kezelt növényeket ezután 7 napon át üvegházban tartjuk, majd megállapítjuk a mortalitást mind a kifejlett egyedekre, mind a kezelés idején a növényeken található petékből kikelt lárvákra vonatkozóan. A kísérleti vegyületeknek a koncentrációja 0,05 súly% és az 50%-os mortalitást okozó koncentráció között volt. A kapott eredményeket a II. táblázatban adjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
