177023. lajstromszámú szabadalom • Mozgó vágánytömékelő, szintező és szabályozógép elrendezés és eljárás a vágány megmunkálására
11 177023 12 gathatjuk. Ha a központi eke egyes ekelapjai megfelelő helyzetben állnak, akkor lehetőség van arra, hogy ez alatt a non-stop előrehaladás alatt a zúzottkövet az ágyazás oldalsó tartományaiból, ahol általában több zúzottkő van, folyamatosan a sínfelfekvés, illetve a tömékelőszerszámok megmunkálási szakaszába vagy behatolási tartományába hozzuk és ott lehelyezzük. Ez azt eredményezi, hogy az egész megmunkált ágyazási tartományban a tömékelőszerszámok előtt, a tömékelési helyek tartományában átmenő zúzottkőpadkák létesíthetők pontosan kimért zúzottkőmennyiséggel, úgy, hogy még nagy emelési magasságok esetén is mindig elegendő mennyiségű zúzottkő áll rendelkezésre a talpfák zúzottkővel való alátöltésére, illetve tömörítésére, és így jól tömékelt talpfafelfekvések valósíthatók meg és a vágány helyzete is igen pontos lesz. Végül rá kívánunk mutatni még arra, hogy függetlenül attól, hogy a 4 főkereten egy központi 26 hajtóforrást helyezünk el, célszerű a 4 főkeretet és mindegyik 9, 10 kiegészítő keretet saját hajtóművel is felszerelni, úgy, hogy ezek függetlenül mint önellátó egységek, különböző főkeretekhez legyenek társíthatok. Azonkívül az elülső 5 utánfutót a főkerettel mereven össze lehet kötni ahhoz hogy ezeket közösen előre lehessen mozgatni és csak a hátulsó 6 utánfutót mozgatjuk folyamatosan állandó sebességgel előrefelé. Azonkívül nagy zúzottkő mennyiségeknél, mint például az új fektetések megmunkálásánál, a hátulsó 6 utánfutón adott esetben egy kiegészítő központi ekét helyezhetünk el, hogy a maradék zúzottkövet a zúzottkőágy profiljának kialakítása mellett a talpfák tartományából elvigyük. Magától értetődő továbbá, hogy a kapcsolószerkezet kialakítását is különbözőképpen módosíthatjuk. így a forgócsapok tartományában például az LKV vontatónál szokásos kialakítás is alkalmazható. A 23 hajtóművet, illetve 24 hengerdugattyúhajtást más hajtóeszközökkel mint vándorcsavaranyákkal, orsós elrendezésekkel, vagy fogasrudakkal, illetve hasonlókkal helyettesíthetjük. Az 5. ábra a vágányszakaszt ábrázolja a 27 tömékelőaggregátok tartományában, míg a 38 színjelek egyes részeinek helyzete is látható a talpfák eltolása után a vonalkázott helyzetből a teljes vonallal ábrázolt helyzetben. A színjelek különbsége, illetve a talpfákon, illetve a zúzottkőágyon azok oldalirányú távolsága a talpfák hosszirányában nézve, amit Af-fel jelöltünk, a szabályozómozgás mértékét mutatja a névleges helyzetből — amely a vágánytól oldalirányban f távolságban elhelyezett 39 fix pontban van — a tényleges helyzetbe. Ebből az ábrából továbbá látható az 1. és 2. ábrákkal kapcsolatban leírt 31 színszóró szerkezet a hozzá tartozó 29 mérő-futóművel. A 31 színszóró szerkezet a vezetősínt képező jobb oldali síntől állandó távolságban van vezetve illetve elhelyezve. Az eljárás a következőképpen zajlik le, hogyha ellenőrző szerkezetet alkalmazunk, amellyel a vágány oldalhelyzetének a névleges értéktől, illetve fix ponttól való eltérését figyeljük meg: A 29 mérő-futóművön a vezetősíntől állandó távolságban elhelyezett színszóró szerkezettel a zúzottkőágyra és a talpfákra lényegében folyamatos hosszjeleket viszünk fel. Az oldalirányú szabályozás után, amelynél a talpfák a zúzottkőhöz képest és így a talpfákon levő színjelek a zúzottkövön levő színjelekhez képest oldalirányban eltolódnak, a kezelőszemély a televíziós megfigyelő szerkezettel a talpfákon és a zúzottkövön levő jelek közötti eltolódás különbségét meg tudja állapítani és a szabályozási folyamat lefutásának trendjét a szabályozógép mindenkori befolyásolásával ellenőrzötten ki tudja igazítani, illetve meg tudja figyelni és az elvégzett ellenőrzés után a minőségről, illetve a további szükséges állítófolyamatokról áttekintése van, illetve a vágány visszarugózását fel tudja ismerni. Ha a 31 színszóró szerkezetet - amint az 1. és 2. ábrákon ábrázoltuk - a talpfák hosszirányában fekvő, hajtható orsón helyezzük el, akkor a vágány középtengelyétől kiindulva esetleg a talpfákra előzőleg felvitt névleges és tényleges helyzet közötti mérőérték különbségek után az egyik talpfára és a szomszédos zúzottkőre a talpfá hosszirányában és a szükséges kiigazító mozgás irányában mutató színjeleket vihetünk fel, amelyeknek hossza már a különbség mértékének felel meg. A kiigazításnak ekkor addig kell menni, míg a zúzottkövön és a talpfán levő jelek a vágány hosszirányában nézve teljes mértékben eltolódnak. Ezzel a jellel lehetőség van arra is, hogy az oldalirányú szabályozás vonatkoztatási egyenesének elülső végpontját megfelelően elállítsuk. Természetesen ennek a színszóró szerkezetnek az alkalmazása nincs kényszerűen a találmány szerint kialakított vágánytömékelő, -szintező és -szabályozógéphez kötve, illetve a televíziós kamerához, illetve megfigyelőszerkezethez tartozó televízióernyőt a 27 tömékelőszerszámaggregáthoz tartozó kezelőkabinban is elhelyezhetjük. Ezzel kapcsolatban a rend kedvéért megegyezzük, hogy az 1., 2. és 5. ábrákon a vágány magassági és oldalirányú pályáját a jobb érthetőség kedvéért sokkal nagyobbnak ábrázoltuk, mint amilyen a valóságban. Szabadalmi igénypontok: 1. Mozgó vágánytömékelő, -szintező és -szabályozógép elrendezés futóműveken ágyazott és főkeretből és ehhez képest mozgatható kiegészítő keretből álló járműkeret elrendezéssel, amelyen tömékelőszerkezetek, legalább egy vágányemelő és -szabályozó szerkezet, vonatkoztatási rendszer és a vágány kiigazításának, illetve a kiigazított vágánynak a mérésére, illetve ellenőrzésére szolgáló szerkezetek, valamint adott esetben az ágyazás profilírozására, illetve planírozására szolgáló szerkezetek vannak elhelyezve és az egyes szerkezetek hajtóműveinek legalább egy része, valamint a gépelrendezés hajtóművei központi hajtóműforrásról és illetve vágy vezérlőszerkezetről táplálhatók, illetve működtethetők, azzal jellemezve, hogy a legalább egy futóművel (7, 8) ellátott kiegészítő keretnek (9, 10) - a főkeret (4) egyik homlokoldali végtar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
