176875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-fenil-2-(1H)-kinazolinonok előállítására
3 176875 4 dolgozunk, továbbá 2—3-szor kevesebb karbamátot alkalmazunk, végül a cinkkloridos eljárás kitermelése 60—70%, míg a találmány szerinti eljárás 80—85%-os kitermelést eredményez. A találmány szerinti új eljárással az I általános képletű ismert 4-fenil-2(lH)-kinazolinon-származékokat állítjuk elő. Ebben a képletben Rt 1—5 szénatomos alkilcsoportot jelent olyan tercier alkilcsoport kivételével, amelyben a tercier szénatom közvetlenül kapcsolódik a gyűrűben levő nitrogénatomhoz; allil- vagy propargilcsoportot jelent, és/vagy R2 és Rj egymástól függetlenül hidrogén-, fluor-, klórvagy brómatomot, 1—3 szénatomos alkil-, alkiltiovagy alkoxiesoportot vagy nitro- vagy trifluormetilcsoportot jelentenek, azzal a megszorítással, hogy legfeljebb egyikük képviselhet alkiltio-, nitro- vagy trifluormetil-csoportot, vagy R2 és Rj együtt egy 6,7-mctiléndioxi-csoportot jelentenek, R4 egy II általános képletű csoportot jelent, ahol Y, és Y2 egymástól függetlenül hidrogén-, fluor-, klórvagy brómatomot, 1—3 szénatomos alkil- vagy alkoxiesoportot vagy trifluormetilcsoportot jelentenek, azzal a feltétellel, hogy legfeljebb egyikük jelenthet trifluormetilcsoportot. A találmány szerint úgy állítjuk elő az 1 általános képletű 4-fcnil-2(lH)-kinazolinon-származékokat, hogy egy III általános képletű 2-aminobcnzofcnont —ebben a képletben R(. R2. Rj és R4 a fenti jelentésűéit.— karbamiddal vagy egy 1 —5 szénatomos alkilkarbamáttal aromás sav jelenlétében rcagáltatunk. Az I általános képletű vcgyülctck ismertek, és például gyulladásgátló szerként alkalmazhatók. Az előnyös I általános képletű vcgyülctckben R|, R2, R, és R4 jelentése a következő: R| alkil-, elsősorban izopropilcsoport, és/vagy R2 hidrogén- vagy klóratom, alkil-, elsősorban metilcsoport, alkoxi-, elsősorban metoxiesoport, előnyösen alkilcsoport, különösen előnyösen 7-alkilcsoport, és Rj hidrogénatom, vagy R2 és Rj együtt 6,7-me t i I end iox i -csoport, és R4 fenil- vagy halogénfenil-. elsősorban fluorfenil-, különösen előnyösen 4-fluorfenil-csoport. A különösen előnyös vegyületek az előzőekben felsorolt előnyös helyettesítők kombinációit tartalmazzák. Az alábbi példák a találmány közelebbi megvilágítására szolgálnak. A hőmérsékleti értékek °C-ban értendők. 1. példa l-Izopropil-4-fenil-7-metil-2(lH)-kinazolinon 50 ml toluolban feloldott 100 g 2-N-izopropilamino-4-metilbenzofenonhoz 90 g karbamidot és 200 g benzoesavat adunk, és az így kapott keveréket 8 óra hosszat visszafolyatási hőmérsékleten hevítjük. Ezután 500 ml toluolt adunk a reakciókeverékhez, nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, és a toluolos fázist vízzel közömbös reakcióig mossuk, miközben a hőmérsékletet körülbelül 80°-on tartjuk. Lehűlés után a cím szerinti vegyület kikristályosodik. Olvadáspontja 140—143°. 2. példa l-Izopropil-4-fenil-7-metil-2(lH)-kinazolinon 80 ml xilolban feloldott 100 g 2-N-izopropilamino-4- -metil-benzofenonhoz 60 g metilkarbamátot és 160 g benzoesavat adunk, és a kapott keveréket 8 órán át visszafolyatási hőmérsékleten hevítjük. Ezután a xilolt vákuumban 80—90°-on ledesztilláljuk, a maradékot 500 ml toluollal felvesszük, és az 1. példában leírt módon feldolgozzuk. A cím szerinti vegyületet kapjuk, olvadáspontja 140—143°. 3. példa Az 1. vagy 2. példa szerint eljárva, és a megfelelő aminobenzofenon egyenértékű mennyiségét használva, valamint 120 és 180 °C közötti hőmérsékleten reagáltatva, a következő vegyületeket kapjuk : aj l-izopropil-4-(4-fluor-fenil)-7-metil-2(lH)-kinazolinon, op. 172—174°; b) I -izopropi!-4-(4-ffuor-feniI)-6,7-metiléndioxi-2(IH)-kinazolinon, op. 238—240°; c) l-izopropil-4-fenil-6,7-metiléndioxi-2(lH)-kinazolinon, op. 187—191°; d) 1-éti l-6-trifluor-metil-4-feni)-2(lH)-ki nazol inon, op. 214—215°; e) l-etil-6-nitro-4-feniI-2(lH)-kinazolinon, op. 214— 215°; f) l-allil-7-kIór-4-fenil-2(!H)-kinazolinon, op. 173— 174°; g) l-propargil-6,7-dimetil-4-fenil-2(IH)-kinazolinon, op. 170—180°; h) l-izopropil-ö-bróm^fenil^lHykinazolinon, op. 142—143°; i) l-izopropil-6-metoxi-4-fenil*2(lH)-kinae>olinon, op. 148—150°; j) 1 -izopropil-7-metil-tio-4-fenü-2( 1 H>k inazolinon, op. 135—137°; k) l-mctil-4-(3-trifluormetil-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 165—167°; l) l-izopropil-4-(4-metil-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 138-140°; m) l-metil-4-(2,3-dimetil-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 186—188°; n) I-metil-4-(2,6-dimetoxi-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 166—167°; o) l-izopropil-6-metoxi-4-(2,6-diklór-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 178—181°; p) l-izopropil-7-etil-4-fenil-2(lH)-kinazolinon, op. 112 —113°; q) l-izopropil-6-klór-4-(2-klór-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 147—149°; r) l-metiI-4-(4-metoxi-fenil)-2(lH)-kinazolinon, op. 184°; íj l-metil-6,7-dimetoxi-4-fenil-2(lH)-kinazolinon, op. 197—198°; t ) 1 -allil-4-(4-fluor-fenil)-6,7-metiléndioxi-2( 1 H)-kinazolinon, op. 200—200,5°; u) 1 -izopropil-6,7-diklór-4-fenil-2( 1 H)-kinazolinon, op. 191—194°. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
