176862. lajstromszámú szabadalom • Vízzáró szerkezettel határolt építmény, főként medence pl. folyadéktároló medence, úszómedence vagy hasonló
11 176862 A 7. és 8. ábra kapcsán az 1. és 2. ábra szerinti medence egy hasznos terhelés — víznyomás — alatt álló keresztirányban teherviselő, előfeszített 1 vasbetonelemének viselkedését szemléltettük. A víznyomást az X nyíl jelöli, annak hatására az 1 vasbetonelem a — természetesen torzítva berajzolt — la szaggatott vonal szerint deformálódik, azaz a vízzel érintkező felület lesz az elem nyomott öve, a külső felület pedig a húzott öv. Ha az ebben a nyomott tartományban egy kivágott v elemi testecskét megvizsgálunk, arra az egyik irányból az x erő hatásából származó p2 nyomás, a másik irányból pedig a 2 csatornákkal párhuzamos irányú előfeszítésből származó Pi nyomás hat. Ennek eredményeként a medence a oldalfalának éppen a vízzel érintkező felületmenti tartománya kétirányú nyomás alatt áll, következésképpen a repedésveszély gyakorlatilag teljesen ki van küszöbölve, a medencefal belső felületének tartománya maximális tömörségű, azaz vízzáró képessége optimális. Az esetlegesen átszivárgó csekély vízmennyiség pedig a 2 csatornákon át távozik, tehát a külső felületen már semmiképpen nem jelenik meg. Ebből következően járulékos vízszigetelési intézkedésekre nincs szükség. Könnyen belátható, hogy bármely kiviteli változat esetén — tehát az elemek hosszirányú teherviselése mellett is — az előfeszítésből származó igénybevétel a víznyomás függvényében olyan nagyra választható, hogy a repedésmentesség a belső, vízzel érintkező oldalon biztosítva legyen, és a 2 csatornákon át a fal vagy fenéklemez belsejébe kerülő víz szabadon eltávozhat. A 9. ábrán feltüntetett távlati homlokzati rajz azt mutatja, milyen magasfokú esztétikai igényű létesítmények alakíthatók ki a találmány szerinti megoldás segítségével. A 11—13. ábrákon látható medence közepes méretű (mélysége 2,0—3,0 m lehet), és pl. versenysportolási célokra alkalmazható. Ennek a oldalfalai és b fenéklemeze is téglatest alakú, lemezszerű előregyártott 1 vasbetonelemekből van kialakítva, amelyekben hosszirányú 20 csatornák húzódnak. Ezek keresztmetszetben sokszög alakúak, ami azt jelenti, hogy az elemekben a csatornák térfogata nagyobb, vagyis az 1—6. ábrák szerinti, körkeresztmetszetű csatornákkal rendelkező elemekhez viszonyítva anyagmegtakarítás jelentkezik. A b oldalfalakban a 20 csatornák vízszintes helyzetűek, s minden csatlakozási helyen, ahol két-két 1 vasbetonelem között függőleges hézag jelentkezik, monolit vasbeton 80 pillér támasztja meg a szomszédos 1 vasbetonelemeket, amelyek ily módon hosszirányban teherviselők, mivel a 20 csatornák a téglatest alakú elemek hosszirányában húzódnak. Ugyanilyen helyzetűek a 3 feszítőhuzalok is; ez esetben csak egyirányú feszítésre van szükség. A 3 feszítőhuzalok az elem bordáiban húzódhatnak (ezt különösen jól szemlélteti a 13. ábra), tehát nagyobb a betontakarásuk, mint más lemezszerű, előfeszített, előregyártott vasbeton elemek feszítőhuzaljainak betontakarása. A b oldalfalak két sor, hosszanti keskeny oldallapjaikkal egymásra fektetett 1 vasbetonelemből épülnek fel. Az alsó sor elemei szélesebbek, így a medencében kialakul a — körben húzódó — 22 pihenőlépcső. Ez az elrendezés szerkezetileg is kedvező: a vastagabb, nagyobb teherbírású elemek alulra, vagyis a nagyobb terhelés helyére kerülnek. Az elemek hosszanti keskeny oldalaira fektetése egyébként azzal az előnnyel is jár, hogy a b oldalfalakban kevesebb a hézag, mint amikor az elemek egyik keskeny rövidebb oldallapjukon állnak (vagyis a 2 csatornák függőlegesek), így kisebb az esetleges vízzárósági hiba-veszély. A monolit vasbeton 80 pillérek keresztmetszetben T-alakúak, tehát részben megtámasztják a szomszédos 1 elemeket függőleges peremeik mentén, részben két-két 1 vasbetonelem közötti hézagba nyúlnak, s belső felületük egyvonalba esik az oldalfalelemek belső felületével, külső felületük pedig a monolit vasbetonból készült 40 sávalap külső peremének folytatásában húzódik (lásd a 12. ábrát). A 40 sávalap itt nincs különválasztva a fenéklemeztől. Ilyen szerkezeti kialakításra kedvező talajviszonyok esetén nyílik lehetőség, amit talajcsere árán is célszerű lehet megteremteni. A statikailag tartórácsként funkcionáló fenéklemez peremmenti 1 vasbeton elemei a 40 sávalap belső oldalához csatlakoznak, amely alsó vasbeton koszorúgerenda szerepét is betölti, amelyet a 80 pillérek merevítenek ; ez utóbbinak a 80a része (a T szára) a b fenéklemez két-két szomszédos 1 vasbetoneleme közötti c szélességű hézagba nyúlik (12. ábra), s átmegy a talpkoszorúként is funkcionáló 40 sávalapon. A b fenéklemezben a 2 csatornák hosszirányára keresztirányú monolit 2a vasbetongerendák húzódnak végig, amelyek betonja kétoldalt az 1 elemek 2 csatornáiba is befolyik betonozáskor, amint ez a 12. ábrán jól látható. (Ugyanilyen kapcsolatot a 2a ábra más metszetben szemléltet.) Az alapozás egyéb részleteiben azonos az 1. ábra szerintivel, vagyis a b fenéklemez és a 40 sávalap alatt 5 vasbeton-aljzat, az alatt íredig 7 homokoskavics-réteg van. Az 5 vasbeton aljzat és a b fenéklemez között műanyagfólia húzódik. E medence kialakítási mód egyik előnye, hogy—szükség esetén—lehetővé teszi a medence egyszerű bővítését. Az oldalfalban és a fenéklemezben a 2 csatornák egymással egyvonalban helyezkednek el, s a szomszédos csatornákat itt is a 2a gerendák, illetve a 80 pillérek betonjába ágyazott 2b csodarabok kötik össze (12. ábra). A 80 pillérekben függőleges 13e gyűjtőcsövek húzódnak, ezekbe torkollnak a 2b csodarabok. A 2b csodarabok, a 2 csatornák és a 13e gyűjtőcsövek által alkotott rendszerhez — egy vagy több 80 pillérből kitorkolló — 23 szellőzőcsövek csatlakoznak. A b fenéklemez csatornarendszerét a 40 sávalapba ágyazott 24 szellőzőcsövek kötik össze a külső légtérrel, s biztosítják a kiszellőzést. Mivel a medencemagasság nagyobb, a kürtőhatás is érvényesül, így a kiszellőzés tökéletes. Az előregyártott 1 vasbetonelemekben vízszintesen húzódó, legfelső 20 csatornák felső peremmenti vályúként alakítható ki. Ehhez az 1 vasbetonelemek legfelső bordáit helyenként, pl. 3—4 m-ként, legfeljebb mintegy 40 cm hosszú szakaszokon át kell törni — az áttöréseket 25 hivatkozási számmal jelöltük — (11. ábra), és kialakul a 27 vályú. Ha a csatornák körkeresztmetszetűek, azok változtatására nincs is szükség, all. ábra szerinti példa esetében azonban a sokszögkeresztmetszetű legfelső 20 csatornákban folytonosan végighúzódó, pl. műanyagból készült 26 csövet helyeztünk el. A 25 áttöréseken keresztül a 27 vályúba kerülő víz — megfelelő csőcsatlakozással — (nem ábrázolt) kiegyenlítő-tárolóba juttatható, ami a medencével össze lehet építve. A 25 áttörések által alkotott nyílások (nem ábrázolt) ráccsal vannak lefedve; a rács a 25 áttörés peremeire felhordott műkőborításhoz csatlakozik, amely — megfelelő kialakítású profillal biztosíthatja a feszített víztükröt a medencében. A" hagyományos megoldásoknál a vályú készítése meglehetó-' sen munkaigényes. 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
