176862. lajstromszámú szabadalom • Vízzáró szerkezettel határolt építmény, főként medence pl. folyadéktároló medence, úszómedence vagy hasonló
9 176862 10 9a monolitbeton-test fogja össze egyetlen kombinált alaptest-egységgé. A 9 kehelyalapok a 9b aljzatbetonrétegre kerülnek. Az 1. ábrán jól látható, hogy a 8 oszlopok és az a oldalfal fentiekben részletezett alapozása a medence b fenéklemezének az alapozásától külön van választva, azaz a különbözőképpen terhelt szerkezetek egymástól tökéletesen el vannak különítve, süllyedéseik is egymástól teljesen függetlenül mehetnek végbe. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példa esetében az egészében 10 hivatkozási számmal jelölt, önmagában ismert födémszerkezet a 8 oszlopokat nem terheli, így az azokon végigfutó 11 koszorúgerendára is lényegében csak oldalfalra ható víznyomásból származó terhelés hat. A 10 födémszerkezetből származó terhelést az 1 vasbetonelemeken keresztül a 4 kombinált sávalap adja át az altalajra. Az a medence-oldalfalakon kívül a 8 oszlopokhoz erősített merevítőhuzalok segítségével a 12 hőszigetelő réteg van elhelyezve, amely kőszivacslapból készülhet, és az a medencefallal bezárt levegő réteggel együtt kitűnő hőszigetelő hatást biztosít. Az a oldalfal és a b fenéklemez 1 vasbetonelemeinek 2 csatornáiba esetleg beszivárgó víz összegyűjtésére és eltávolítására a 4 kombinált alaptestbe ágyazott, és az a fallal párhuzamos 13 gyűjtőcsatorna szolgál, amelyet például egy műanyagcső alkothat; ebbe torkollnak a 2 csatornákhoz csatlakozó 13a és 13b vezetékek. A csőmegoldás helyett természetesen vályűrendszer vagy más önmagában ismert megoldás is alkalmazható. A 4 kombinált sávalap és a b fenéklemez között a 14 dilatációs hézag van kiképezve, amelyben a 14a műanyagkitt-kitöltés helyezkedik el. Ez utóbbi elasztikus tulajdonságából következően lehetővé teszi a különbözőképpen terhelt szerkezetek eltérő mértékű süllyedéséből származó mozgások lejátszódását, emellett tökéletes vízzárást biztosít. A lényegében téglatest-alakú 1 vasbetonelemek hoszszanti peremük mentén való egymáshoz kapcsolásának módját a 2. ábra tartalmazza. Az 1 vasbeton elemek hosszanti peremeiken a 15b bevágással és a 15a bordával vannak ellátva, és két elem egymás mellé helyezésekor lényegében fecskefarokszerű 15 üreg alakul ki az 1 vasbetonelemek között (1. a 2. ábra baloldali részét). Ezekbe a 15 üregekbe egy-egy 16 betonacél-szálat helyezve, majd az üreget 17 monolitbetonnal — előnyösen műgyantakötésű betonnal — kitöltve az elemek vízzáró kapcsolata biztosítva van. A b fenéklemez 1 elemeinek rövidebb oldalai mentén történő kapcsolat módját — ahol tehát a 2 üregek egymásba átmennek — az 1. ábra jobboldali része, továbbá a 2a ábra tartalmazza. Az 1. ábrán látható változat esetében a szomszédos 1 elemek közötti c szélességű hézag 2a vasbetonnal van kitöltve, amely az egyvonalba eső 2 csatornákba is behatolhat. Ez a megoldás kisebb terhelések esetén jöhet számításba. Nagyobb vízterhelések esetében az egyvonalba eső 2 csatornákba folyamatosságot biztosító 2b csodarabot helyezünk, a c szélességű hézagot pedig a csodarab alatt és fölött 2c műanyagbetonnal töltjük ki. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példa esetében tehát az oszlopokkal megtámasztott faelemek keresztirányban teherviselők, a felső 11 koszorúgerenda csak kismértékben terhelt. Ez a medence-konstrukció kiválóan alkalmas például ivóvíz tárolási célokra, mivel a vízzárás biztosítása szempontjából ez a megtámasztás! mód a legideálisabb. A 3. és 4. ábrán feltüntetett konstrukció az oldalfalakat és a medence-feneket alkotó 1 vasbetonelemek helyzetét tekintve az 1. és 2. ábra szerintivel egyezik meg, azaz az oldalfalak 2 csatornái itt is függőleges helyzetűek. Az azonos szerkezeti elemeket egyébként az 1. és 2. ábrán alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük, és a már részletezett ismertetésekre (dilatációs hézag kiképzése stb.) itt már nem térünk ki. Az eltérés a 3. és 4. ábrák szerinti kiviteli példa esetében abban jelentkezik, hogy az oldalfal 1 vasbetonelemei alul és felül befogott, hosszirányban teherviselő szerkezetnek tekinthetők. A 4a sávalapba itt a falelemek alul be vannak fogva (a gyűjtőcsatorna a 13c vályú formájában itt is megtalálható), felül pedig alla koszorú van úgy kiképezve, hogy részben a 2 csatornákba van betöltve. Itt tehát alla koszorúgerenda terhelt. A fenéklemez kialakításában nincs eltérés. Külső megtámasztó-szerkezetként itt a 1 la koszorúgerendába bekötött monolitikus 8c pilléreket alkalmaztunk, amelyek nem 1 vasbetonelemenként, hanem lényegesen nagyobb távközökben helyezkednek el. A monolit oszlopok alaptestjeit 9e hivatkozási számmal jelöltük. A jobb áttekinthetőség céljából a födémszerkezetet nem tüntettük fel. Ennél a megoldásnál is jól látható, hogy a különböző terhelésű szerkezetek alapozásai egymástól tökéletesen szét vannak választva. A 3. és 4. ábra szerinti kiviteli példának megfelelő konstrukciót például úszómedenceként lehet igen előnyösen alkalmazni, de szóba kerülhet földbe sülijesztett víztároló medencék létesítése esetén is. Az 5. és 6. ábra szerinti kiviteli példa esetében az a oldalfalakat hosszabb keskeny lapjukra fektetett téglatest-alakú, előregyártott 1 vasbetonelemekből képeztük ki. A b fenéklemez kiképzése a már leírttal azonos. Az a oldalfalban a 2 csatornák tehát lényegében vízszintes helyzetűek. (Azért „lényegében”, mert egyirányba kis, pl. 1%-os eséssel húzódnak a csatornák, az átszivárgó elfolyásának biztosítása céljából.) Ezért ennél a megoldásnál a 8e monolitbeton oszlopban függőleges 13e gyűjtőcsöveket is el kell helyezni az átszivárgó víz összegyűjtése céljából, amelyek a 4b alaptestbe ágyazott 13d gyűjtőcsatornába vannak bekötve. A b fenéklemez 2 csatornáiból a 13g vezetékek távolítják el az átszivárgó vizet a 13f gyűjtővezetékek útján, amely ugyancsak a 13d gyűjtőcsatornához kapcsolódik. A jobb áttekinthetőség kedvéért a műanyagcsőből készült 13e, 13f és 13g vezetékeket a vízvezetés irányát jelölő nyilakat tartalmazó szaggatott vonalakkal jelöltük. A b fenéklemez az 5 vasalt aljzatbeton-lemezen, az a oldalfalak a 4b sávalapon nyugszanak. Az a oldalfal 1 előregyártott elemei a monolitikus, T-keresztmetszetű 8e pillérekhez vannak csatlakoztatva. A különböző terhelésű szerkezetek alapozása abban az esetben is külön van választva. Ez a konstrukció az előbbiektől abban tér el, hogy nincs lefedve, és nincs koszorúgerendája. Elsősorban fürdőmedencék létesítésére alkalmazható. Kialakítható a találmány értelmében egy szegmens oldalfallal, a földrézsűnek támaszkodó ferde szakaszszal, és vízszintes fenéklemezzel kiképzett medence is, amely félig a földbe van süllyesztve, és főként nagyobb kiterjedésű víztárolóknál alkalmazható. Mind az oldalfalak, mind a fenéklemez itt is téglatestalakú, előregyártott 1 vasbetonlemezekből készül, egyébként a részmegoldások a már leírtakkal azonosak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
