176762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új androsztadién-17-karbonsavészterek előállítására

7 176762 8 valamilyen ketonban. így például acetonban. adott eset­ben valamilyen erős sav jelenlétében kezeljük. Az eljárás egyik előnyös foganatosítási módjánál a reakciót inert, vízzel nem elegyedő oldószerben, például valamilyen nitro-szénhidrogénben, perklórsav jelenlétében (vö. a 2 011 559 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírás­sal) t-butil-hipoklorittal hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás f) változata szerint a IV általános képletű 17-karbonsavak észtereiben a 9 ß,11 3- -oxido-csoportot egyébként önmagában ismert módon hidrogén-kloriddal, illetve hidrogén-fluoriddal, vagy olyan szerekkel reagáltatjuk, amelyek képesek e hidro­­gén-halogenideket a megfelelő halogénhidrinek keletke­zése közben az epoxidhoz kapcsolni. A reakciót végre­hajthatjuk vizes közegben, vagy inert szerves oldószer­ben, így alkoholban vagy valamilyen éterben, különösen tetrahidrofuránban vagy dioxánban, de dolgozhatunk például dietil-éterben vagy diizopropil-éterben, valami­lyen szénhidrogénben vagy halogénezett szénhidrogén­ben, így például diklór-etilénben vagy kloroformban, vagy valamilyen savamidban, például dimetil-formamid­­ban is. Hidrogén-kloridot, illetve hidrogén-fluoridot le­adó szerekként használhatjuk például a savak valami­lyen szerves tercier bázissal, például piridinnel alkotott sóit. Különösen előnyös módszert írnak le és igényelnek a 3 211 758 lajstromszámú amerikai egyesült államok­beli szabadalomban, amely szerint a kiindulási vegyüle­­tet hidrogén-fluorid és karbamid adduktumával reagál­tatjuk. A fenti eljárásváltozatokban kiindulási anyagokként alkalmazott vegyületek legnagyobbrészt újak, önmaguk­ban ismert módszerek segítségével azonban könnyen elő­állíthatok. Az I, II, III és IV általános képletű szteroid-17-kar­­bonsavakat, amelyekben R' szabad hidroxilcsoportot képvisel és amelyekben R" a fent megadott szubszti­­tuenseken kívül még szabad vagy észterezett hidroxil­csoportot is jelenthet, például a megfelelő 21-hidroxi­­-pregna-l,4-dién-20-onokból önmagában ismert módon, perjódsavval végrehajtott oldallánclebontással is elő­állíthatjuk. A 17-karbonsavakká történő lebontás az I, II, III vagy IV általános képletekkel kapcsolatban meg­adott szubsztituensekkel, illetve kettőskötésekkel ren­delkező 21-hídroxi-pregna-l,4-dién-20-onoknál és azok­nál, amelyekben R' észterezett vagy acetálozott hidroxil­csoportot jelent, például a 16a,17a-acetonid-csoporttal rendelkezőknél, nátrium-bizmutáttal, például ecetsav­ban is sikerül. Az olyan kapott szteroid-17-karbonsavak­­ban, amelyekben R' szabad hidroxilcsoportot jelent, e hidroxilcsoport — kívánt esetben — a találmány szerinti eljárás b) változatánál ismertetett módszer szerint ész­terezhető, azon szteroid-17-karbonsavakban pedig, ame­lyekben R' védett hidroxilcsoportként van jelen, a vé­dett hidroxilcsoportot — kívánt esetben — a szabad hidroxilcsoporttá alakíthatjuk át. Másrészt viszont a ka­pott, 16-állásban észterezett hidroxilcsoportot tartal­mazó szteroid-17-karbonsavakban ezt az észterezett hidroxilcsoportot kívánt esetben szabad hidroxilcsoport­tá alakíthatjuk át. A 20,21-ketololdallánc lebontását a 17-karbonsav­­-csoporttá olyan vegyületeknél is elvégezhetjük, ame­lyek nem tartalmaznak 2-klóratomot. Ilyen esetekben a 2-klóratomot utólag, a találmány szerinti eljárás d) vál­tozatában ismertetett módon vihetjük be, majd a leírt módon észterezhetjük a szabad hidroxilcsoportokat, vagy tehetjük szabaddá az észterezett hidroxilcsoporto­kat. Előnyösen így állíthatjuk elő mindenekelőtt a 16- állásban szabad vagy észterezett hidroxilcsoporttá 1 ren­delkező és 11-hidroxil-csoportot tartalmazó I általános képletű vegyületeket, vagy ezekkel egyenértékű vegyik leteket, majd ezekből, az ismert reakciók segítségével, a III és IV általános képletnek megfelelő típusú vegyüle­teket. A 17a-hidroxi-szteroid-17(3-karbonsavakból, például az I általános képletnek megfelelő ilyen karbonsavakból a 17a-észtereket oly módon is előállíthatjuk, hogy a kar­bonsavakat a bevezetni kívánt észtercsoportnak megfe­lelő anhidriddel reagáltatjuk, amikoris az adott sav és a szteroid-17-karbonsav kevert anhidridjének 17-csztere keletkezik. A reakciót előnyösen magasabb hőmérsékle­ten folytatjuk le. Ezt a kevert anhidridet azután szolvolí­­zissel, például bázisos vagy lúgosán ható szerekkel vég­rehajtott kezeléssel, így például vizes ecetsavval vagy vi­zes piridinnel vagy acetonos közegben dietil-aminnal bonthatjuk meg. Az említett szteroid-17-karbonsavak adott esetten ki­indulási agyagokként alkalmazandó funkciós szárma­zékaikat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, így például a kloridot tionil-kloriddal, szulfuril-klo­­riddal, foszfor-trikloriddal vagy foszfor-pentaklóriddal. A találmány tárgyához tartoznak az eljárás azon foga­natosítási módjai, és ezért a találmány szerinti eljárás ol­talmi köre kiterjed azokra a foganatosítási módokra is, amelyeknél valamely kiindulási anyagot a reakciókörül­mények között állítunk elő. A találmány tárgyához tartozik továbbá az eljárás továbbfejlesztéseként olyan gyulladásgátló hatású gyó­gyászati készítmények előállítása, amelyek hatóanyag­ként egy vagy több, az I általános képlettel leírható and­­rosztadién-17-karbonsavnak a találmány szerinti eljá­rással előállítható észterét tartalmazzák. Ilyen készítmények elsősorban a helyileg alkalmazha­tó krémek, kenőcsök, paszták, habok, tinktúrák és olda­tok, amelyek a hatóanyagot kb. 0,02—0,2% koncent­rációban tartalmazzák, valamint a perorálisan adható készítmények, például tabletták, drazsék, kapszulák stb., vagy a párénterálisan adható készítmények. A krémek olyan—olaj a vízben — emulziók, amelyek 50% fölötti mennyiségben tartalmaznak vizet. Olajbá­zisként elsősorban zsíralkoholokat alkalmazunk, így például lauril-, cetil- vagy sztearil-alkoholt, zsírsavakat, például palmitin- vagy sztearinsavat, a cseppfolyóstól a szilárdig terjedő halmazállapotú viaszokat, így például izopropilmirisztátot, gyapjúzsírt vagy méhviaszt és/vagy szénhidrogéneket, így például vazelineket (petrolátumo­­kat) vagy paraffinolajat. Emulgeátorokként túlnyomó­­részt hidrofil-tulajdonságú felületaktív anyagok jönnek szóba, mint például a megfelelő nem-ionos emulgeáto­­rok, például a polialkoholok zsírsavészterei, vagy ezek etilén-oxiddal alkotott adduktjai, így a poliglicerin-zsír­­savészterek vagy a poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsavészte­­rek (tweenek), továbbá a poli(oxi-etilén)-zsíralkoholéte­­rekvagy -zsírsavészterek, vagy a megfelelő ionos emulge­­átorok, így a zsíralkoholszulfátok alkálifémsói, például a nátrium-lauril-szulfát, nátrium-cetil-szulfát vagy a nát­­rium-sztearil-szulfát, amelyeket rendszerint zsíralkoho­lok, például cetil-alkohol vagy sztearil-alkohol jelenlé­tében alkalmazunk. A vizes fázishoz a szokásosan ilyen célokra felhasznált adalékanyagokat adjuk, így többek között a krémek száradását csökkentő szereket, például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents