176762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új androsztadién-17-karbonsavészterek előállítására

5 176762 6-formiát. Adott esetben e sót akár katalitikus mennyi­ségben is alkalmazhatjuk. A 11-trifluoracetát-csoportot emellett más bázisos szerekkel végrehajtott kezeléssel, így például aminokkal, különösen heterociklusos bázi­sokkal, így piridinnel vagy kollidinnel is hidrolizálhat­­juk. Számításba jöhet végül az elszappanosítás is, ame­lyet a 2 144 405 számú NSZK-beli közzétételi iratban ismertetett eljárás szerint szilikagéllel hajthatunk végre. A találmány szerinti eljárás c) változatában ismerte­tett módszer értelmében az I általános képletű szteroid­­-17-karbonsavak észtereit, ahol R' és R" egyaránt sza­bad hidroxilcsoportot jelentenek, önmagukban ismert módon alakítjuk acetonidokká. Ezt előnyösen savas ka­talizátorjelenlétében hajtjuk végre. Savas katalizátorok­ként erős ásványi savakat, így sósavat, kénsavakat, fosz­forsavakat és különösen perklórsavat, vagy szerves szulfonsavakat, így kámforsavat, vagy különösen mo­nociklusos aromás szulfonsavakat, így például p-toluol­­szulfonsavat vagy szulfoszalicilsavat alkalmazhatunk. Az acetont előnyösen feleslegben használjuk, úgyhogy az egyúttal az oldószer szerepét is betölti, végrehajthat­juk azonban az acetonos reakciót más szerves oldószer­ben is, így például halogénezett alifás szénhidrogénben, így kloroformban vagy diklóretilénben, vagy amidok­­ban, így dimetil-formamidban, vagy gyűrűs éterekben, így tetrahidrofuránban vagy dioxánban. A kiindulási anyagokként használt 16oc,17a-diolokat in situ is kiala­kíthatjuk, ill. előállíthatjuk, például oly módon, hogy e diolok valamilyen 16-észterét alkalmazzuk, és azt a meg­adott módon reagáltatjuk acetonnal, amikoris a szabad diolok közbenső jelleggel alakulnak ki. Eljárhatunk úgy is, hogy aceton helyett egy reakcióképes származé­kot, például valamilyen ketált, így valamely rövidszén­­láncú alifás alkoholból leszármaztatott ketált, vagy vala­milyen enolacilátot, például az enolacetátot alkalmaz­zuk. A találmány szerinti eljárás d) változata értelmében az I általános képletnek megfelelő szteroid-17-karbon­­savak a 2-klór-helyettesítőt nem tartalmazó észtereibe a szubsztituenst be kell vinnünk. Ezt úgy hajtjuk végre, hogy az 1,2-kettőskötéshez önmagában ismert módon klórt addícionáltatunk, és az így kapott 1,2-klór-vegyü­­letből ugyancsak önmagában ismert módszerrel sósavat hasítunk le. A klór addícionáltatásához előnyösen elemi klórt használunk, és a klórozást inert szerves oldószer­ben, például valamilyen éterben, így dioxánban vagy tetrahidrofuránban, halogénezett szénhidrogénben, pél­dául diklór-etilénben, vagy valamilyen karbonsavban, például ecetsavban vagy propionsavban hajtjuk végre. A karbonsavak helyett származékaikat is használhatjuk, így a savamidokat, például a dimetil-formamidot, vagy a nitrileket, így a rövidszénláncú alkilnitrileket, például az acetonitrilt. Előnyösen a különböző oldószerek ele­­gyeit is alkalmazhatjuk, különösen valamely éter, pél­dául a dioxán elegyét, például valamelyik említett rövid­szénláncú alifás karbonsavval. A klórt az elméletileg számítottnál lényegesen nagyobb mennyiségben, tehát nagy feleslegben is használhatjuk, előnyösen azonban közelítőleg sztöchiometrikus klórmennyiséggel dolgoz­hatunk. A klórozást előnyösen alacsony, kb. —50 C° és +30 C°, például —20 C° és +10 C° közötti hőmérsékle­ten és sötétben hajtjuk végre. A reakció rendesen több óra vagy több nap, például 7 napig is eltarthat. A talál­mány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosí­­tási módjánál a kiindulási szteroidot az említett oldó­szerek valamelyikében, például dioxánban oldjuk, az oldatot elkeverjük a klórozószer oldatával, például klór­­-(rövidszénláncú)-alifás karbonsavban, vagy például propionsavban készített oldatával, és az így kapott olda­tot az említett hőmérséklettartományban néhány napig állni hagyjuk. Az 1,2-kettőskötést azonban két olyan különböző klórtartalmú vegyület elegyével is klórozhatjuk, ame­lyek egyike pozitív, másika pedig negatív klóriont szol­gáltat. Pozitív klóriont felszabadító vegyszerekként em­líthetjük meg például a klórozott savamidokat vagy sav­­imideket, mint amilyen például a klór-szukcinimid, vagy a klór-acetamid, negatív klóriont szabaddá tevőket pe­dig például a hidrogén-kloridot és az alkálifém-klorido­­kat. A klór ilyen vegyszerek segítségével végrehajtott addícionáltatásánál is használhatjuk a fent említett ol­dószereket. Kívánt esetben a klórozás előtt a 11 ß-hidroxil-csopor­­tot védőcsoporttal láthatjuk el. A védőcsoportot a fen­tiekben a 17a-hidroxil-csoport észterezésével kapcsolat­ban leírt módon vihetjük fel. A 11-hidroxil-csoport védő­csoportját közvetlenül a klórnak az 1,2-kettőskötéshez történt addícionáltatása után lehasíthatjuk, de elvégez­hetjük a lehasítást adott esetben az eljárás szerint a hid­­rogén-kloridnak valamilyen bázis segítségével a klóro­zást követően elvégzendő lehasításával egyidejűleg is. A védőcsoportot azonban adott esetben csak a hidrogén­­-kloridnak a bázis segítségével elvégzett lehasítása után távolítjuk el. A klórnak az 1,2-kettőskötéshez történő addícionál­­tatásával kapott 1,2-diklór-vegyületből a hidrogén-klo­ridot célszerűen bázisos szerrel hasíthatjuk le. Ilyen bá­zisos szerekként alkalmazhatók például a szerves tercier nitrogénbázisok, így a rövidszénláncú alifás aminok, például a trietil-amin, vagy a heterociklusos bázisok, mint a piridin és homológjai, így például a kollidin, vagy az aromás bázisok, mint például az N,N-dialkil-anilin. Használhatunk azonban e célra szervetlen bázisokat is, így különösen all [i-hidroxilesöpört fent említett védő­csoportjának eltávolítására alkalmazott alkálifém- vagy alkáliföldfém-sókat, például kálium- vagy nátrium-ace­­tátot vagy -hidrogén-karbonátot, mégpedig például vi­zes-alkoholos oldatban, valamint a megfelelő hidroxido­­kat. Az utóbbi esetben természetesen ügyelnünk kell arra, hogy a 17-észter-csoport ne szappanosodjék el. Ezt oly módon érhetjük el, hogy a lehetőségek szerint kímé­letes feltételeket teremtünk, azaz, gondosan megválasz­tott hőmérsékleten és a hidrolizálószer megfelelő kon­centrációjával dolgozunk. A hidrogén-halogenidet elő­nyösen a kb. 20 C° és 100 C° közötti hőmérséklettarto­mányban hasítjuk le. A reakció időtartama a választott hőmérséklettől és bázisos szertől függően félóra és kb. 30 óra között változhat. A hidrogén-halogenid eltávolí­­tószert előnyösen feleslegben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás e) változata értelmében a III általános képletű karbonsavak észtereinek 9,11 -ket­tőskötéséhez önmagában ismert módon a hipoklórossav elemeit addícionáltatjuk. Az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy az észtert például vizes hipoklórossavval vagy hipo­­klórossavat leadó szerrel, így N-klór-karbonsavamidok­­kal vagy -imidekkel (vö. a 3 057 886 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírással) vízben és/vagy inert oldószerben, így valamilyen tercier alkoholban, például butilalkoholban, valamilyen éterben, például dietil-éterben, metil-izopropil-éterben, dioxánban, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents