176715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 17Ó-etinil-3,7,7ß-trihidroxi-ösztratrién-származékok előállítására
5 176715 6 méket adott esetben kromatográfiásan és/vagy kristályosítással tisztítjuk. Szabad hidroxil-csoportok ezt követően észterezhetők vagy éterezhetők, míg észterezett vagy éterezett hidroxil-csoportok szabad hidroxil-csoportokká alakíthatók. Észterezésre a szteroidkémiában szokásosan alkalmazott eljárások jönnek számításba. Mivel a 3-as, 7-es és a 17-es helyzetekben levő hidroxil-csoportok különböző reakcióképességgel rendelkeznek, a hidroxil-csoportok lépésenként észterezhetők. A reakciókörülmények megválasztásától függően a 3-mono-, 3,7-di- vagy a 3,7,17-triacilvegyületekhez jutunk. Az acilezés a 3-as és a 7-es helyzetben előnyösen piridin/savanhidrid-eleggyel, illetve piridin/savhalogenid-eleggyel szobahőmérsékleten végezhető. Amennyiben az alacsony hőmérsékleten való acilezést körülbelül 0,3^1 óra múlva megszakítjuk, a 3-monoacil-vegyületet kapjuk. Amennyiben azonban az acilezést több órán át folytatjuk, a 3,7-diacilvegyület keletkezik. A 170-hidroxil-csoport 3,7-diaciláttá történő acilezésénél a szteroidot például valamely erős sav, így p-toluolszulfonsav vagy perklórsav jelenlétében szobahőmérsékleten savanhidriddel vagy melegítés közben piridin/savanhidrideleggyel reagáltatjuk. Ezek a módszerek arra is felhasználhatók, hogy a szabad trihidroxi-vegyületet közvetlenül triaciláttá alakítsuk. A triacilátokból azután kíméletes, parciális elszappanosítással a 3-hidroxil-csoport felszabadítható. A trihidroxivegyület, valamint a mono- és diészter dihidropiránnal valamely erős sav, így p-toluolszulfonsav, jelenlétében a megfelelő tetrahidropiraniléterré alakítható. A 3-monoacil-, illetve a 3,7-diacil-7,17-, illetve 17-tetrahidropiraniléterekből alkalikus elszappanosítással a 3-, illetve 3,7-hidroxi-csoportok felszabadíthatok. A tetrahidropiraniléterek hasítása enyhe reakciókörülmények között, sav hozzátétele mellett, például oxálsawal metilénkloridban és metanolban, a fonás hőmérsékletén történik. A 3-as helyzetben a metil-, vagy etil, illetve a ciklopentil-vegyülettel való éterezést előnyösen a megfelelő halogeniddel gyenge bázis, így káliumkarbonát, nátriumkarbonát és hasonlók jelenlétében alkoholos oldatban forráshőmérsékleten hajijuk végre, illetve ciklopentilhalogeniddel valamely erős bázis, így nátriumhidrid, jelenlétében szobahőmérsékleten végezzük. A 3-as helyzetben éterezett vegyületek ezt követően a 7-es és a 17-es helyzetben karbonsavakkal észterezhetők vagy dihidropiránnal átalakíthatók. Valamely karbonsavval 3-as helyzetben monoacilezett vegyületet a 7-szulfonsavészterré alakíthatunk oly módon, hogy a 3-monoacilvegyületet önmagában ismert módon valamely tercier amin jelenlétében szulfonsavhalogeniddel szobahőmérsékleten reagáltatjuk. Hasonló módon egy 3-as helyzetben éterezett vegyület a 7-es helyzetben ugyancsak szulfonálható. Amennyiben egy trihidroxi-vegyületet valamely szulfonsavhalogeniddel tercier amin jelenlétében szobahőmérsékleten reagáltatunk, a 3,7-diszulfonsavésztert kapjuk. Metánszulfonsavkloriddal való reakció esetében célszerű, ha a 17-hidroxil-csoportot megvédjük, például a 17-tetrahidropiraniléterré való átalakítás útján, mivel egy 17-es helyzetben védetlen hidroxil-csoport metánszulfonsavklorid hatására könnyen lehasítható. Ezenkívül célszerű, ha körülbelül -10 °C és +15 °C közötti hőmérsék- 5 létén dolgozunk. A 3,7-dihidroxi-17-tetrahidropjraniléter előállítását úgy végezzük, hogy a savanhidriddel, illetve -halogeniddel piridin jelenlétében szobahőmérsékleten kapott 3,7-diacilvegyületet dihidropiránnal va- 10 lamely erős sav, így p-toluolszulfonsav jelenlétében a megfelelő 17-tetrahidropiraniléterré alakítjuk és alkalikus elszappanosítással a 3-as és a 7-es helyzetekben levő hidroxil-csoportokat felszabadítjuk. Egy 3-monoszulfonsavészter előállításához egy 15 3-hidroxi-7,17-bisz/tetrahidropiranil-oxi-vegyületet valamely szulfonsavhalogeniddel tercamin jelenlétében szobahőmérsékleten reagáltatunk. A 3-hidroxi-7,17-bisz/tetrahidropiranil-oxi)-vegyület előállítása például a 3-monoacilvegyületnek dihidropirán- 20 nal való reakciója és a 3-as helyzetű észter-csoport ezt követő alkalikus elszappanosítása útján történik. A Hl általános képletű kiindulóanyagok előállítását a következő közlemények ismertetik: 25 Ber.dtsch. chem. Ges. Bér. dtsch. chem. Ges. J. Biol. Chemistry J. Med. Chem. 30 J. Chem. Soc. Steroids 2 939 819 sz. Amerikai badalmi leírás. 71 (1938) 1024 104 (1971) 2389 202 (1953) 27 9 (1966) 689 (1962) 4995 4 (1964) 801 Egyesült Államok-beli sza-A találmány szerinti eljárást a következő példák- 35 ban szemléletesen is bemutatjuk 1. példa 40 (Mikrobiológiai 7o-hidroxilezés) Egy 2 Uteres Erlenmeyer-lombikba beviszünk 500 ml 30 percig 120 °C-on autoklávban sterilizált tápoldatot, amely 3% glükózt, 1% kukoricalekvárt, 45 0,2% nátrium-nitrátot, 0,1% káUum-dihidrogén-foszfátot, 0,2% dikáUum-hidrogén-foszfátot, 0,05% magnézium-szulfátot, 0,002% vas(II)-szulfátot és 0,05% kálium-kloridot tartalmaz és Diplodja natalensis (ATCC 9055) liofilezett tenyészetével beolt- 50 juk, majd 72 óra hosszat 30 °C-on rotációs rázógépen rázatjuk. Ezzel az előkultúrával ezután beoltunk egy 20 Uteres fermentort, amely 15 liter 121 °C-on és 1,1 att nyomáson steriUzált, az előkultúráéval megegyező összetételű táptalajt tartal- 55 máz. SUicon SH (dimetilpolisziloxán, gyártja a Wacker-Chemie, München) habzásgátló szer hozzáadása meUett 29°C-on levegőztetés közben (10 liter/perc), 0,7 att nyomáson és a keverést (220 ford /perc) alkalmazva 24 órán át tenyésztjük. Steril 60 körülmények között ebből 1 Uter tenyészetet 14 liter fenti összetételű, steriUzált táptalajra oltunk, és hasonló körülmények között tenyésztünk. A tenyészethez 12 óra elteltével 3 g 100 ml dimetilszulfoxidban oldott sterilre szűrt 17a-etinil-l ,3,5(10)- 65 -ösztratrién- -3-170-diolt adunk. 3
