176641. lajstromszámú szabadalom • Két vagy többdimenziós információhordozó-lapkból álló készlet
n 176641 12 b’-re. A többi 2, 3, 4 ... stb. Kódok a különböző viszony-jellemzőkkel azonosíthatók, s így nyilvánvaló, hogyha ki akaq'uk zárni a tévedések lehetőségét, akkor ezeket a kártyákon hangsúlyozottan kell leírni, például a fejléc helyén, ahol az elem neve és az elem egyéb lehetséges megnevezései , valamint az összetevő egységek vannak feltüntetve, vagyis a jelen példában az elem neve vagy a különleges válfaj neve és a név, vagy a különböző kémiai vagy kereskedelmi elnevezések találhatók az egyes speciális hatóanyagokra utalással. A P mező fenntartható a páciensre vonatkozó különböző jellemzőkre utaló címek beírására (kor, nem, magasság, faj, örökölt tulajdonságok, betegség, stb). Olyan kártyákat is alkalmazhatunk, amelyeken a P mezőbe a páciens személyiségére utaló jellemzőknek megfelelő azon címek vannak beírva, amelyek a C mezőben megtalálható sajátos ismérvekkel történő ütközések vagy egyéb tulajdonságok érzékeltetésére szolgálnak, amelyeket ezen a réven lehet megismerni. Az A jellegű kártyákon, vagyis azokon, amelyen a különleges ismérvek vannak beírva, a P mezőbe a viszony-jellemzők írhatók be, például olyanok, amelyek arra adnak felvilágosítást, hogy valamely adott gyógyszer milyen táplálékkal fér össze, - figyelmen kívül hagyva a beteg korát - vagy hogy egy másik fajta gyógyszer nem adható cukorbetegnek, vagy például terhes anyának, stb. Mindezt az rp, rp’ rp” viszonyjelekkel lehet a kártya nyelvére lefordítani. Ami az R mezőt illeti, ezt fenn lehet tartam a táplálékkal összefüggő adatok vagy a páciens életvitelére utaló feltételek adatainak rögzítésére. Ugyanúgy, mint a P mezőben az R mezőben is lehet jelölni azt, hogy a páciens milyen klímaviszonyok között, városban vagy Mun él-e és szellemi vagy fizikai munkát végez-e. Az A, vagy B jellegű kártyák R mezejében az életvitellel kapcsolatos ütközési lehetőségekre utaló adatok rögzíthetők, például az, hogy egy hatóanyag hogyan hat az alkoholistára, amit a viszonyra utaló rr, rr’ jelekkel vagy szimbólumokkal jelölünk. Érdekes megjegyezni, hogy miután egymásra helyeztük vagy összehasonlítjuk azokat a kártyákat, amelyek az A, vagy B jellegű gyógyszerek előírt, sajátos jellemzőinek megfelelő jeleket tartalmazzák vagy azokat a P, R jellegű kártyákat, amelyeken a páciensre és annak életvitelére utaló jellemző adatok vannak beírva, akkor a kiválasztott elemek jellemzőinek megfelelő alkotókra utaló sajátos ismérvekhez az elemek közötti viszonyt jelző jellemzőket, ugyanazon elemek ugyanazon címeihez is megtaláljuk az így kiválasztott minden egyes többi kártyán is. Egyébként arra is mód van, hogy ugyanazon címhez olyan szimbólumokat vagy kódjeleket keressünk, melyek különböző kódoknak ugyanannak a kódnak felelnek meg, ami vagy erősíti, vagy gyengíti a felhasználó szakember értékelő kutatását vagy éppen az adott speciális gyógyszer vagy hatóanyag alkalmazásának elvetésére ösztönzi. Ebből eredően ugyanúgy lehet azt is mondani, ha több előírt vagy javasolt specialistáról van szó és többszörös revízió után sem lehet megtalálni ugyanazon hatóanyagot - amit úgy lehet a rendszer révén megállapítani, hogy a keresett jellemzőre vagy adatra utaló több jelet vapy szimbólumot helyezünk ugyanazon címen egymás fölé. Ha pedig - amint e példa ismertetésének elején mondottuk - ? kártyák átlátszók, akkor könnyű az egymás fölé helyezésük, könnyű egymással azokat fedésbe hozni és megtalálni az egymás fölé helyezett szimbólumoknak megfelelő viszonyokra utaló jeleket. 4. példa Lehet egy olyan kártyarendszert is alkotni, mint amilyenről a 3. példa kapcsán már számot adtunk, kiegészítve . azzal, hogy a tároló-kártyákból álló csomagot oly módon rendezzük, hogy az adott hatóanyagnak, vagy hatóanyag-csoportnak megfelelő ismérvekre utaljon, míg a beírt címek a megkülönböztethető jellemzőket tartalmazzák. Ezáltal igen könnyen és gyorsan lehet megtalálni a különleges jellemzőket, vagy ezek csoportjait egy adott hatóanyag-fajtán belül, akár arról van szó, hogy a kettős alkalmazást kell elkerülni, akár további, járulékos hatások alkalmazásának lehetőségét, például synenergetikus hatások elérését keressük, — de akkor is igen hasznos, ha csupán dokumentációt kívánunk az adott témában összeállítani. A kódolt szimbólumok segítségével még az adagolás, a gyógyszer összeállítása, sőt más gyógyszercsaládokkal való rokonsága és egyéb viszony-jellemzők is rögzíthetők. 5. példa A 3. példában megismert feltételeknek megfelelően utalunk arra, hogy a rendszer felépítése szempontjából a beírandó jelek színes megkülönböztetésével is operálhatunk. Ha például a kártya eléggé nagy ahhoz, hogy felületén egy részt arra áldozzunk fel, amit az alábbiakban leírunk, akkor alkalmazhatunk olyan jeleket vagy szimbólumokat, melyeket részletesen ismertetünk. Ha azonban a kártya méretei és felülete az egyes címeknek csak adott teret biztosít, amelyen az emberi szem egyébként is nehezen tudja a részleteket megkülönböztetni, — akkor külön, kinagyított jel-elemekhez kell viszonyulnunk, amely másik jeltárolón vagy ugyanazon jeltárolón van ugyan, de egy olyan mezőben, amely minden körülmények között szabadon van hagyva, például a margón. A 6. ábrán egy ilyen típusú szimbólumot látunk, amely egyaránt alkalmazható az egyes címek beírásához, akár ahhoz, hogy a címre utaló szimbólumot megnagyítsuk, hogy az olvashatóbb legyen. A 6. ábrán levő figura maga is ki van nagyítva a jobb megértés végett. Ez a jel lényegében négyszög-alakú, amelyet két egymásra merőleges vonal további négy darab, kis négyszögre oszt fel. Természetes, hogy másféle formában is megjeleníthető ez a szimbólum — bármilyen más osztóvonalakkal elvágva - a lényege az, hogy jól olvasható, illetve felismerhető legyen az emberi szem számára. A figura alakjából kiindulva egy ábrának sz számú mezője lehet (esetünkben négy darab) me-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
