176641. lajstromszámú szabadalom • Két vagy többdimenziós információhordozó-lapkból álló készlet

13 176641 14 lyekben további másod-szimbólumok vannak, amennyiben a kódok számát néggyel, illetve általá­nosságban szólva, s-el megszorozzuk. Ha például a tárgyalt esetben a gyógyszerkészít­mények anyagi tulajdonságainak egymásra hatását kí­vánjuk figyelemmel kísérni, akkor a 21 mezőt a fizi­kai tulajdonságok kölcsönhatása szempontjából, a 22 mezőt a pozitív farmakológiai tulajdonságok egymás­­rahatása, a 23 mezőt a kémiai kölcsönhatás, a 24 mezőt pedig a negatív farmakológiai hatások rögzí­tésére használjuk ki. Az előző mondatban — és a leírás során fen­tebb több esetben is - alkalmaztuk az „egymásra­­hatás” vagy „kölcsönhatás” kifejezést. Ez fordul elő legsűrűbben, de egyaránt jelölhető vele bár­milyen más viszonyra utaló jellemző is, például az egyes gyógyszerek összeférhetetlensége, hatásuk üt­közése, stb. A 21—24 mezőket a választott kódok funkciójától függően színezhetjük is. Egyébként nemcsak a választott színárnyalatát változtathatjuk a szín intenzitását is, ami a színes szimbólum átlát­szóságának felel meg, ha maga a jeltároló kártya is átlátszó. A színes szimbólumnak ezt az átlátszósá­gát elérhetjük oly módon is, hogy csökkentjük a színezék intenzitását, vagy a színréteg vastagságát, vagy úgy, hogy nagyon finom vonalakkal és többé­­-kevésbé jól szétválasztható térközökkel kialakított ábrát szerkesztünk. A rajz minden eleme (például egy adott vonala) amelynek meghatározott színe van, egy adott alkat­résznek felelhet meg, aminek segítségével — is­merve azt a mezőt, amelyben van - az alkatrészek vagy alkotó mindenfajta „egymásrahatását” kiolvas­hatjuk. Ezen különböző rendszerek révén, — azzal, hogy több jeltárolókártyát helyezünk egymásra — az intenzitást növelhetjük, mimellett csökkentjük a kártyahalmaz átlátszóságát úgy, hogy azonos, de világosabb színezést alkalmazunk, ami gyakorla­tunkban egy azonos alkotóra vonatkozó különböző jellemzőkre, sőt közelebbről megjelölve azonos ha­tóanyagra vonatkozhat, előre számított adagolási mennyiséget véve alapul, de azt is kiolvashatjuk belőle, hogy a szóban forgó gyógyszer az előírt és rendelt gyógyszernek felel meg, teljes gyógyszertári adagolásnak megfelelő mennyiségben. Ha például - amint a 6. ábrán ábrázoltuk - a szimbolikus jeleket minden egyes mezőben többé-kevésbé zárt vonalakkal ábrázoljuk, melyek minden egyes mező­ben más irányúak, akkor jól látható, hogy elsősor­ban világosabban tudjuk kiolvasni azokat, illetve a 21-24 mezőket egymástól jobban meg tudjuk kü­lönböztetni, de ennek segítségével a jeltároló kár­tya margójára felvitt kommentáijellegű informá­ciókhoz juthatunk, ehhez csupán a különböző irá­nyokba mutató nyilakat kell segítségül venni, me­lyek a különböző természetű egymásrahatásoknak felel meg. A rovátkáit mezők rendszere arra is jő - ha már a jeltároíó kártyákat egymásra helyeztük, hogy az azonos színű vonalak irányeltéréséből, melyek egyébként analóg szimbólumok és az aktív alkotók­ra, vagy ezek ekvivalenseire vonatkoznak, az egy­másra helyezett kártyák vonalainak eltérési mérté­kéből az alkotók azonosságát vagy különbözőségét állapíthatjuk meg, és ha az alapszínekhez kódjelzést is rendelünk hozzá, az összetett színeket pedig egymásrahelyezve vizsgáljuk, - akkor ugyanezen 5 eredményre jutunk. 6. példa 10 Ebben a példában egy olyan sajátos kiviteli példát ismertetünk, amely alkalmas arra, hogy olyan különleges gyógyszerkészítmények jellemző­inek megkülönböztetésére szolgáljon, amelyek egy adott piacra, például a franciaországi piacra vonat- 15 koztathatók, természetesen csupán példaképpeni szemléltetés végett. Ehhez a példához fél-merev, előnyösen átlátszó, derékszögű jeltároló kártyákat választottunk. Ezek mindegyike egy-egy sajátos jel­lemzőnek felel meg, a szó tág értelmében. Egy-egy 20 kártya esetleg több alkalmazási módra többfajta adagolásra, vagy többféle összetételű gyógyszerre utalhat. Mindegyik kártyán a szóban forgó gyógyszerre 25 vonatkozó javallatok, s a gyógyszert előállító cég neve szerepel. Egyébként ugyanilyen módon van­nak rajta feltüntetve a hatóanyagok, vagy általános­ságban szólva, mindazon alkotók fel vannak -so­rolva, amelyek másodlagos hatásokat vagy egyéb 30 egymásrahatást idézhetnek elő. Egy kártya derékszögű négyszög alakú, amely­nek hossza 100 mm, szélessége 80 mm és Descar­­tes-féle koordináta van rá felrajzolva. 35 A kártyán a következő adatok szerepelhetnek: 1. Hatóanyagok, melyek a gyógyszer különleges jellemzőit több és esetleg szekundér farmakológiai osztályát jelölik, 40 2. Hatóanyagok kölcsönhatása és ezek jellemzői, egyéb hatóanyagokkal összefüggésben, 3. A hatóanyagok bizonyos élelmiszerekre, ita­lokra és a légutakon elnyelt anyagokra, egyéb környezeti hatásokra (napsugárzás, klíma, földrajzi 45 magasság, stb) gyakorolt befolyása, 4. Az első három pontban körülírt adatok lehet­séges módosítására utaló adatok, klinikai rutinvizs­gálatokkal összefüggésben (lényegében biológiai vizs­gálatokkal), az adatok esetleges meghamisításából 50 eredő hatások megkülönböztetésével. 5. ritkán, vagy gyakran előforduló, nemkívá­natos hatások, 6. Ellenjavallatok és a gyógyszer alkalmazására irányuló óvatossági előírások a beteg egyéniségének 55 és fizikai állapotának figyelembevételével: kor, nem, patológiai állapot, adagolás módja. A különleges gyógyszerek adatait rögzítő kártyát átlátszó anyagból, azon«» előrenyomott matricával 60 készítjük. Azonos feldolgozás során, két vagy több, meg­felelő kártyát egymásra helyezve az információ­­halmaz közvetlenül kiolvasható teljes szöveggel, ugyanakkor kiolvashatók az esetleges kölcsön- 65 hatások és azok legáltalánosabb jelenségei: 7

Next

/
Thumbnails
Contents