176641. lajstromszámú szabadalom • Két vagy többdimenziós információhordozó-lapkból álló készlet
9 176641 10 a B kártyára lehet helyezni, mely alkalommal a kártyák és a négyzetháló egybevágnak. Adott esetben elegendő az, hogyha a négyzethálók egymással csak annyira egybevágóan helyezkednek el, mennyiben ezt a pozíciójukat megfelelő jelek biztosítják, amelyek többek között felvitt jelek, vagy ezzel adekvát perforációk is lehetnek. Ez különösen akkor hasznos, hogyha a kártyák sarkai és szélei hosszabb használat után megkopnak. Az elektronikus számológépekben alkalmazott lyukkártyák kialakításához hasonló módon jelen esetben is eljárhatunk, mégpedig olyképpen, hogy a kártyák egyik sarkát ferdén levágjuk, miáltal a kártyák a rögzítőkeretben pontosan egymást fedve helyezkedhetnek el az összehasonlító adatok kikereséséhez, míg a többi sarkokat a kopás ellen le lehet kerekítem. Feltételezve azt, hogy az A és B elemeket képviselő kártyák az orvosgyógyászat területén jelentkező interferenciák tanulmányozására használatosak, ezért a kártyákat a földrajzi helymegjelölés analógiájára, C, P és R betűkkel jelölt mezőkre osztjuk fel, melyek pont-vonal-ponttal vannak ábrázolva. A négyzetháló pontjait, valamint az egyes mezőket lehatároló vegyes vonalakat a kártyán vagy feltüntetjük, vagy nem. A négyzetháló vonalainak metszőpontjai egy-egy információcímet jelölnek, a C, P, R mezők ugyanakkor minden egyes kártyán azonosak, ennélfogva azonos címre vonatkoznak. A C mezőt az A, B elemek alkotóinak a számára tartjuk fenn, vagyis az elemet alkotó egységeknek vagy egység-csoportoknak. Ha az A elem vagy a B elem például gyógyszerek, akkor a különböző egységek ezek fő alkotói, vagy az aktív anyag hordozói lehetnek. Ha azonban olyan kártyákat használunk, ahol az A és B elemek nem a sajátos ismérvek hordozói, hanem ezek a betűk csak az alkotókat jelölik, akkor az egységek az aktív anyagok különböző funkcióinak felelnek meg, például az aktív anyagok molekuláris tulajdonságaira vonatkozhatnak. Az alábbi leírás megértéséhez tételezzük fel, hogy az A és B betűkkel gyógyszerkülönlegességeket jelöltünk és hogy a tárolóra beírt minden egyes címnek a különleges gyógyszer valamely alkotója felel meg, vagyis az A-nak az a, a’, a”, a B-nek a b, b’. Az A és B kártyákra tehát a kiválasztott a, a’, a” címeinek megfelelően olyan szimbólumokat vagy kódjeleket viszünk föl, amelyek azt jelzik, hogy az A kártya minden egyes címéhez az A-elem sajátos ismérvére utaló jellemző vagy adat van beírva. Esetünkben az alkotók beírását választottuk, de lehet úgy is eljárni, hogy ezenkívül egy különleges mezőbe az adagolást vagy a gyógyszer alakjára utaló adatokat újuk be. Egyszerűség okából az ábra nem csupán a kódolt szimbólumot tartalmazza, de hordozza a kiválasztott címekhez tartozó a, a’, a” alkotókra vonatkozó referenciákat is. Sőt a B kártyán a b, b’ szimbólumokat is feltüntettük, melyek a B elem aktív összetevőire utaló alkotókat jelölik. Az A kártyán a sajátos ismérvekre utaló címeken kívül a C mezőbe levő valamennyi többi cím megfelelhet a hal valamennyi többi hatóanyagának, míg a jellemzők helyére az A és B-re utaló jelölés kerül. Szükség van arra is, hogy egy bizonyos számú szabad cím álljon.rendelkezésre, amelyeket a piaci igények kielégítésére szolgáló újdonságok megjelölésére tartunk fenn. Az is érdekes — elsősorban a kényelem érdekeit szolgáló szempontok kielégítése vagy esetleges azonosítása végett — hogy egyazon gyógyszercsalád hatóanyagaira utaló jellemzőket a C mező belsejében, az úgynevezett al-zónákban ismét csoportosítsuk, a csoportosítás szerint összefoghatjuk például az antibiotikumokat, az acetil-szalicilikumot és ennek származékait stb. Ugyanilyen módon az A kártyán levő C mező többi címeihez, melyek más hatóanyagra utalnak mint az a, a’, a” -további olyan szimbólumokat is lehet beírni, amelyek között az rb, rb’ viszonylagos jellemzőkre utalnak és ugyanakkor az A elem és a B elem alkotói közé egyaránt besorolhatók. Sőt, a B kártyán olyan jelcsaládok vagy szimbólumok is meg fognak jelenni, melyek között az ra, V ra” jelek viszony-jellemzőkre utalnak - és mind a B elem alkotóinak, mind az A elem alkotóinak megfelelnek, és megfelelhetnek az ezen elemeket alkotó egységeknek is. E viszony-jellemzők megfelelhetnek minden fajta ütközésre utaló tulajdonságnak, különösen pedig a komponensek össze nem férhetőségének, vagy egymás iránti ellentétes kölcsönhatásának. Nyilvánvaló, hogyha az A kártyán A és B között viszonyra utaló jellemző jelenik meg, akkor azt legalább egyszer a B kártyán is meg kell találni. Például, ha az rb jel az A kártyán olyan kémiai kölcsönhatást jelöl, amely egy a aktív hatóanyag és egy b aktív hatóanyag között áll fenn, akkor a B kártyán az ra jelet vagy szimbólumot is megtaláljuk, amely megfelel az rb szimbólumnak, illetve jelnek. Az rb szimbólum az A kártyán ugyanazon címbe beírva fordul elő, mint a B kártyán a b jel az ra szimbólum viszont a B kártyán ugyanabban a címben fordul elő, mint az a jel az A kártyán. A kódjelek vagy szimbólumok, melyek a különböző címekbe vannak beírva, olyanok lehetnek, mint a fentebb már példaképpen leírt jelek. Egy csomag kártya segítségével tehát egy táblázatot lehet megjeleníteni egyfelől a címek, másfelől a kódok vonatkozásában, például a 0 kód egy első szimbólumnak vagy egy első kódjelnek felel meg, melyet az egyszerűség kedvéért szintén 0-nak nevezünk, ami annyit jelenthet például, hogy sajátos jellemző vagy valamilyen viszonyra utaló jellemző nem található. Ebben a példában ez olyan esetre vonatkozik, amikor az A elem alkotói közül egyik sincs bárminő rokonságban a b’ elemmel. Ezt a körülményt az A kártya rb jelében egy O jellel vagy szimbólummal ábrázolva fordítjuk le, ami visszafordítva annyit is jelent, hogy a megfelelő címhez nem tartozik semmiféle jel-beírás. Az 1 kód - amely az 1 jelnek vagy szimbólumnak felel meg — szintén azonosítható egy olyan jellemzővel, amely az a-ban, vagy a>-ban, vagy a”-ban van meg az A kártyán. Ugyanez érvényes a B kártyán b, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
