176614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fagyálló, porózus, vízáteresztó burkolólapok előállítására

176614 8 egy irányban sorbarendezve a víz elvezetését le­het megkönnyíteni. Azt természetesnek tartjuk, hogy a burkolóla­pok belsejében kialakított csatornával rendelkező burkolólapokat célszerűen öntés útján is lehet le­gyártani. Ebben az esetben a burkolólapok vastagságá­nak 4—6 cm közé kell esnie. Az alsó határérté­ket úgy kell megválasztani, hogy emellett a bur­kolólap még a kellő mechanikai szilárdsággal rendelkezzék. A felső határ nem jellemző, erre nézve tehát szigorú kikötés nincs. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárással készített burkolólapok közé természe­tesen és elsősorban azokat a burkolólapokat szá­mítjuk, amelyek mérete kicsi, tömörek, azaz be­lül nincsenek kialakítva csatornák és különösen arra alkalmasak, hogy velük sportpályák felüle­tét lehessen burkolni, amilyen például elsősorban a teniszpálya. A mechanikai szilárdság szempontjából nyil­vánvalóan olyan burkolólapok gyártása jöhet számításba, amelyek vastagsága meghaladja az 1 cm-t. Nincs szükség azonban arra, hogy 3, vagy esetleg 2 centimétert is meghaladjon a vastagsági méret, tekintettel arra, hogy a szárítás és égetés — különösen tömör burkolólapokat véve figye­lembe — sokkal komplikáltabb és pontosabb technológiát követel. A kisalakú (például 20 X 20 cm) burkolólapok öntés útján történő előállítását csak nagyon szi­gorúan betartott technológia mellett lehet végre­hajtani, mert az öntési technológiával előkészí­tett burkolólapok szárítás vagy égetés után köny­­nyen vetemednek. Éppen ezért sokkal előnyösebb a présformázást alkalmazni. Természetesen mód van arra, hogy kis alakú burkolólapokat öntés útján formázzunk. Ebben az esetben a terméket úgy készítjük, hogy egy­szerre kettő vagy több burkolólapot öntünk ki, amelyeket egymástól hosszirányú bordákkal vá­lasztjuk el. A bordák közötti tér ilyenkor úgy van mére­tezve, hogy szárítás, vagy égetés közben a bur­kolólapok közötti levegőáramlást biztosítsa. Ke­resztirányú szelvényméretük tehát, az öntött bur­kolólapok vastagságához viszonyítva legalább 10 mm, előnyösen azonban 12—15 mm között le­het. A távtartó bordák felületének méretét azonban a lehető legminimálisabbra kell megválasztani, hogy a burkolólapok szárítás, ill. égetés közbeni homogenitása és tömörsége biztosított legyen. Égetés után a bordákat a burkolólapokról le kell törni. Ez történhet fűrészeléssel vagy marással is. Ez utóbbi technológia kedvezőbb, mert így a késztermék pontos méretét tartani lehet. Ameny­­nyiben tehát a burkolólapokat öntési technoló­giával formázzuk, ehhez általában egy speciális szerszámot használunk, amelynek segítségével egyfelől biztosíthatjuk azt, hogy az elválasztó bordák egyenlő, méretűek legyenek, másfelől könnyen leválaszthatók a bordák a kiégetés után, végül a szerszám alkalmazás® révén a bprkoló­­lapokat végleges méretre lehet lecsiszoliji. 7 Előnyös még az is, hogy a kis alakú borítólapo­kat egy olyan alátétre helyezzük a formázás meg­történte után, amely a vizet átereszti. Ha például egy teniszpályát kívánunk a talál­mány szerinti eljárásnak megfelelő burkolóla­pokkal befedni, akkor az egymás mellé rakott burkolólapok érintkezési, illetve kötési helyét az oldalak mentén szintén vízáteresztő anyaggal kell kitölteni. Ügyelni kell arra, hogy a kötő­anyag ne tömje el a burkolólapok pórusait. A burkolat kialakítása után a teljes felületet le kell csiszolni, hogy ezáltal teljesen sima felületet kapjunk. Az eljárásból eredő előnyök és egyéb kedvező tulajdonságok az alábbi példákból is nyilvánvalóvá válnak. Ezek a példák egyes gyár­tási eljárásokat ismertetnek, jellemzőik a talál­mány szerinti eljárás keretei közé tartoznak, de semmiesetre sincs korlátozó jellegük. 1. példa Az agyag-fűrészpor keverék előkészítéséhez kövér agyagot használunk. Ilyen agyag található például Franciaországban Moutier Sain-Sauveur­­ben. Ennek az agyagnak fagyállóságát 940 °C hő­mérséklet melletti égetéssel, az agyag felületé­nek üvegesedését pedig 990 °C hőfok melletti égetéssel lehet elérni. Ezt az agyagféleséget a kitermelés helyén levő rétegelrendeződésnek megfelelő tömeg szerint készítjük. A kitermelt agyagot daraboló, majd kavicstalanító rendszeren át vezetjük, utána őröljük és hengereljük. Ezek a berendezések ön­magukban ismertek. Az előkészített 100 térfogat­rész agyagőrleményhez 130 térfogatrész fűrész­port adagolunk. A fűrészpor fehér fa feldolgozá­sából származó, száraz, nem tömörödött fűrész­por, melyben az egyes für észpor szemcsék átmé­rője 1—3 mm között van. A szitálást forgódobos, kettős szitával végezzük. Az így előkészített keveréket önmagában is­mert, hagyományos őrlőkeverő berendezésbe tölt­jük és kb. 24 súly%-ban vizet adagolunk hozzá. A keveréket ezután egy olyan gyúró-keverő rendszerbe továbbítjuk, ahol a keverék teljes ho­mogénné válik. A teljesen homogén, jól elkevert anyagot — amelyben már nincs csomósodás — olyan folya­matos formázóberendezésbe továbbítjuk, amely­hez levegőelszívórendszer van csatlakoztatva. A formázóberendezés üzemi nyomása 15 kg/cm2. A pontos paralelepipedon alakú burkolólapo­kat ezután a szárítóba visszük. A közbenső szál­lításhoz megfelelő tárolólemezeket használunk, nehogy a formázás után a burkolólapok defor­málódjanak. A szárítást nedves levegő, majd szá­raz levegő befúvásával végezzük 72 órán át, 80-°C hőmérsékleten. A kiszárított burkolólapokat ezután egy olyan kemencében égetjük ki, amelyben az égetési hő­mérséklet megközelíti a 970 °C-ot Az égetés tar­tama 24- óra, közben, lassan növeljük# hőmérsék­letek A kiégetett burkolólapokat ézutáa minden oldalon méretre csiszoljuk. A fenti technológiá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents