176614. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fagyálló, porózus, vízáteresztó burkolólapok előállítására
3 176614 4 keverünk. A fűrészpor szemcsenagysága átlagosan 0,5—4 mm közötti átmérőben jelölhető meg. A keverékhez ezután vizet adagolunk oly módon, hogy az adagolt víz teljes súlya a keverék teljes súlyának 8—30%-át tegye ki. Ezután préseléssel alakítjuk ki a burkolólapokat. A préselt burkolólapokat szárítjuk. Szárítás után a burkolólapokat kiégetjük. A kiégetés hőfoka legyen nagyobb, mint amekkora hőmérsékletre az agyag kiégetéséhez szükség van, de amely hőmérséklet alkalmazása mellett az égetett agyag fagyállóvá válik, de kisebb legyen, mint az a hőmérséklet, amely mellett az agyag megfolyósodik, illetve a kész termék felülete üvegesedik. Égetés után a burkolólapok felületét lecsiszoljuk. A találmány tárgyát képezik továbbá a fentiekben leírt eljárás révén előállított burkolólapok is. Az agyag és fűrészpor keverékének elkészítéséhez megadott, meghatározott arány, valamint a fürészpor szemcsenagyságára utaló kikötés a találmány szempontjából kötelező, mert csak ezek pontos betartása mellett lehet a találmány szerint biztosított célt eltérni. Ha ugyanis eltérünk az előírt adagolási arányoktól, illetve a fűrészpor szemcseméretétől, akkor a kész burkolólapok nem lesznek alkalmasak arra, hogy a találmány révén biztosítani kívánt célt elérjék. Különösen az agyag és a fűrészpor keverési aránya elsőrendű követelmény, mert csak így biztosítható a burkolólap nedvszívó, illetve vízáteresztő képessége. A burkolólapok előállításához kiválasztandó agyag anyagi minőségét tekintve azonos a cserép és téglaiparban hagyományosan felhasznált agyag anyagi minőségével. Ez különösen vonatkozik az agyag viselkedésére a kiégetéssel szemben, amikor olyan hőfokon égetjük ki az agyagot, amely magasabb, mint az agyagból égetett tégla és cserépfajták fagyállóságának eléréséhez alkalmazott kiégetési hőmérséklet. Előnyösen olyan agyagot használunk a keverékhez, amely jó kohéziós tulajdonságokkal rendelkezik, amelyben minimális mennyiségben van jelen idegen anyag, amely tiszta és homogén, amelyben nincsenek mész, pirít vagy ezekhez hasonló maradványok. Az ilyen összetételű agyag jól zsugorodik, égetés után felülete vöröses színűvé válik. Mindezen tulajdonságok alkalmasak arra, hogy például teniszpálya-burkolatot lehessen készíteni. Annak érdekében, hogy a gyártott burkolólapok kedvező mechanikai szilárdsággal rendelkezzenek kiégetés után, kövér és képlékeny agyagot kell használni a keverék elkészítéséhez. Ehhez az olyan agyag kiválóan alkalmas, amelynek alumíniumszilikát tartalma van. Az aluminiumszilikát ugyanis megkönnyíti a keverést és a présformázást. Nem szabad viszcint olyan agyagot használni a keverékhez, amelyet zárórétegek feltárása révén bányásznak ki, mert ez az agyag túl nedves és tisztátalan. A szakembernek tehát a fentiekben ismertetett anyagi minőségű agyagot kell kiválasztania a keverék elkészítéséhez, s ha ilyen agyag nem áll rendelkezésre, mód van arra is, hogy az agyaghoz homok formájában megfelelő mennyiségű szilíciumot, vagy vasoxidot adagoljon. A keverékhez használt fűrészpor legyen laza halmazállapotú. Ilyen fűrészpor keletkezik a fehér színű, főleg gyantatartalmú fák feldolgozásánál. Előnyös, ha nem használunk például 0,8 sűrűségűnél nagyobb sűrűségű fűrészport. Ezeknek a fáknak ugyanis olyan tulajdonsága van, hogy jól égnek, míg a tömörebb szerkezetű fák égéshőfoka magasabb és így némely kemencében nem lehet őket jól kiégetni a keverékből. Nem kívánatosak az olyan faféleségek sem, amelyeknek tannintartalma van. Ilyen például a tölgy, vagy a gesztenyefa, mert a tannin a burkolólapoknak gesztenyeszínt kölcsönöz. A bekevert fűrészpornak ezeken túlmenően teljesen száraznak kell lennie. Erre azért van szükség, hogy a megfelelő szemcsenagyság eléréséhez könnyen lehessen a fűrészport szitálni. Ennek következtében mód van arra is, hogy pontosan ki lehessen számítani a formázáshoz felhasznált víz mennyiségét. Egyébként a fűrészpor szemcsenagyságának 0,5 ^és 4 mm közötti méretűnek kell lennie. Ha ugyanis ennél kisebb átmérőjű szemcsékből álló fűrészport használunk a keverék elkészítéséhez, ki vagyunk téve annak, hogy a már kiégetett burkolólapok mechanikai tulajdonságait rontjuk anélkül, hogy el tudnánk érni a burkolólappal szemben támasztott kapillaritási, illetve vízáteresztési követelményeket. Ha pedig nagyobb szemcseátmérőjű fűrészport használunk a keverékhez, akkor azzal kell számolni, hogy nem érjük el az optimális hatást, a mechanikai szilárdság csökken. Az is kívánatos, hogy a fűrészpor szemcséi ne legyenek hosszabbak, mint 4 mm. Az ennél hoszszabb szemcsék ugyanazt a hátrányt okozzák, amit az átmérőben nem megfelelő szemcsék idézhetnek elő. A megfelelő szemcseméretű fűrészpor biztosítása érdekében például előnyös az, ha az ipari fűrészgépek munkája nyomán létrejött fűrészport olyan szitán keresztül szitáljuk, amely sem a túl nagy, sem a túl finom fűrészpor szemcséket nem bocsátja át. Ehhez egy forgódobos kettős szita a legmegfelelőbb, amely a rázószitákkal szemben azzal az előnyös tulajdonsággal rendelkezik, hogy a hosszúkás alakú fűrészpor-szemcséket nem bocsátja át. A fentiekben elmondott minőségű és mennyiségű agyagot megfelelő arányban keverjük ösm sze a fűrészporral. A keverékhez felhasználandó agyag volumenével kapcsolatban az kívánatos, hogy csak olyan mennyiségű agyagot adagoljunk egy keverékhez, amennyi egy rétégben helyezkedik el a kitermelés helyén. Később ugyanis ak agyag-megdagad és így hamis lesz a bekeverendő mennyiség. An5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
