176590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás o/v tipusú paraffin vagy viasz emulziók előállítására anionos emulgeátorral textilipari célra
3 176590 4 1972) szappanok és szappankeverékek, valamint fenyőgyantaszappan alkalmazását írják le emulziók előállítására. Ezek általában folyamatos felhasználásra készülnek, maximális tárolhatóságuk mintegy 1—2 hét. Igény mutatkozott tehát olyan eljárás iránt, amely révén az ismert emulgeátorokkal készített emulzióknál nagyobb stabilitású, tárolás közben nem bőrösödő, jól és könnyen kezelhető, hígítható o/v típusú emulziók állíthatók elő. Azt találtuk, hogy a fenti célkitűzésnek megfelelő emulziókat úgy készíthetünk, hogy 100 mól tallolajat, vagy 10—24 szénatomos telítetlen zsírsavakat, vagy polimerizált zsírsavakat, vagy fenyőgyantát, vagy ciklododekatriént és ciklooktadiént 1—100 mól dienofil mono-, vagy polikarbonsa vakkal, és/vagy ezek anhidridjével 150—250 °C közötti hőmérsékleten reagáltatunk, és a kapott adott esetben reagálatlan kiindulási komponenst is tartalmazó adduktumból, illetve adduktumkeverékből, pH 7—7,5 érték beállítására alkalmazott semlegesítőszerből, az emulgeálni kívánt paraffinokból vagy viaszokból és vízből önmagában ismert módon emulziót készítünk. A találmány szerinti eljárásban telítetlen zsírsavként illetve polimerizált zsírsavként olajsavat, linolsavat, linolénsavat, eleosztearinsavat, növényi eredetű olajok zsírsavait, ricinén-, szója-, napraforgó-, len- tallolajzsírsavat, polimerizált len-, eleosztearin- vagy dehidratált ricinusolaj zsírsavat alkalmazhatunk. Dienofil karbonsavként, illetve -anhidridként olyan telítetlen karbonsavat, illetve -anhidridet alkalmazunk, amelynek telítetlen kötése a karbonilcsoport vagy -csoportok oxigénatomjával heterokonjugált rendszert képez (vö.: Bruckner, Szerves kémia, 1/1. kötet, 141. old.). Különösen előnyösnek az akrilsav, metakrilsav, krotonsav, acetiléndikarbonsav, maleinsav, itakonsav, akonitsav, angelikasav, propargilsav, citrakonsav, mezakonsav, itakonsavanhidrid és maleinsavanhidrid alkalmazása bizonyult. A fenti komponensekből adduktumot képezünk 150 és 250 °C közötti hőmérsékleten. A kapott anyag reakcióba nem lépett zsírsavkomponenst is tartalmazhat, ez több zsírsavkomponens keverékének alkalmazása esetében főleg az egyes zsírsavkomponensek különböző reakciókészségétől függ. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy az adduktumhoz nem reagáltatott zsírsavkomponenseket keverünk. Az adduktumot, illetve az adduktumot és adott esetben a kiindulási zsírsavat is tartalmazó elegyet annak savszámára vonatkoztatva 50—125 mól% mennyiségben alkalmazott semlegesítőszerrel reagáltatjuk. Semlegesítőszerként például az alábbiakat alkalmazhatjuk alkálifémhidroxidok, ammóniumhidroxid, lúgosán hidrolizáló alkálifémsók, így alkálifémkarbonátok, trinátriumfoszfát, borax, vízüveg, primer, szekunder és tercier aminok, poliaminok, kvatemer ammóniumhidroxidok vagy a felsoroltak tetszőleges keveréke. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módja szerint úgy járunk el, hogy először az adduktumot képezzük, ezt a semlegesítőszerrel reagáltatjuk, majd a meghatározott mértékig semlegesített adduktumhoz az emulgeálni kívánt szerves fázist és a vizet adjuk, és az így kapott primer diszperziót homogenizáljuk. A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kiviteli módja szerint az adduktumot az emulgeálni kívánt szerves fázisban, a semlegesítőszert az emulgeáláshoz szükséges vízben oldjuk, és a két oldatot egyesítjük, azaz emulgeáljuk, majd a keletkező emulziót homogenizáljuk. A találmány szerinti eljárás segítségével minden szerves folyadékból, beleértve az oldatokat, elegyeket és ömledékeket, így például paraffin-olajból, paraffin-ömledékből, petróleumból, gázolajból, könnyű és nehéz ásványolajfrakciókból, fáradtolajból, különféle viaszokból igen stabil, kevésbé bőrösödő, kevésbé fölöződő o/v típusú emulziókat készíthetünk. Az emulziókészítésnél adott esetben önmagában ismert stabilizátorokat is alkalmazhatunk, így például bőrenyvet, kazeint vagy bentonitot, stb. Az adduktumok előállítását a 167 431 sz. magyar szabadalmi leírás ismerteti („Eljárás liofilizáló hatású műgyantakeverék előállítására”). Amennyiben semlegesítőszerként vízüveget használunk, úgy annak hidrolízisekor kicsapódó nagydiszperzitású kovasav hat stabilizátőrként. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal közelebbről szemléltetjük. A példákban az előállított emulziókat a stabilitásukkal és tárolhatóságukkal jellemezzük. A stabilitás megállapítása céljából kalciumkloridból különböző NK°-os oldatokat készítünk. Ezeknek 10 ml-éhez hozzáadjuk a vizsgálandó emulziók 1 cseppjét (0,1 ml), majd az elegyet homogenizáljuk. A stabilitást annak az oldatnak az NK°-ával jellemezzük, amelyben az emulzió hozzáadása után nem opalizálóelegyet, hanem pelyhesen koaguláló keveréket kapunk. Tárolhatóságnak azt az időtartamot nevezzük, amely alatt a 30 °C hőmérsékletű emulzió stabilitása 2 fenti egységgel csökken. 1. példa Akrilsavval 50 mól%-ig addicionáltatott 23,5 kg napraforgóolaj-zsírsavat annak savszámára számítva 50 mól% nátriumkarbonáttal reagáltatunk 100 liter vízben, és ehhez stabilizátorként 15 kg bőrenyv 150 liter vízzel készített oldatát adjuk. A kapott oldatot 85 °C-ra melegítjük, majd intenzív keverés mellett 15 perc alatt beengedünk 250 kg 80 °C-os paraffin-ömledéket és a térfogatot forróvízzel 1 m3-re kiegészítjük. Az így készített primer diszperziót homogenizátorban (Manton Gaul in gyártmány) 85 °C-on 200 atm nyomáson homogenizáljuk. Az emulzió nem bőrösödik, stabilitása azonos a 30 kg kezeletlen napraforgóolaj-zsírsavval emulgeált termékével. 2. példa Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy napraforgóolaj-zsírsav helyett lenzsírsavat, ricinénzsírsavat és eleosztearinsavat addicionáltatunk rendre 1,10, 50, illetve 100 mól%-ig maleinsavanhidriddel. A kapott adduktumokból 15—15 kg-ot veszünk és 100 mól% monoetilaminnal semlegesítjük. A továbbiakban az 1. példában megadott módon járunk el. A kapott emulzióknak az NK°-os vizsgálati módszerrel mért stabilitását az alábbi táblázatban foglaljuk össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
