176551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynövények irányított silózására új baktérium törzs alkalmazásával
3 176551 4 A silózás megkönnyítésére ezért az egyik ismert eljárás szerint hasznosítható szénhidrátadalékot adnak a takarmánynövényhez. A szénhidrátadalék például gabonadara és malátaliszt 4:1 arányú keveréke lehet, amelyet 4—6% mennyiségben adnak a lucernához a zöldsúlyra számolva [A. Hellberg és munkatársai: Húr fa ett bra ensilage (Hogyan készítsünk jó silótakarmányt), Jordbrukstechniska Inst, 1960, Uppsala]. A nehezen silózható növények fermentálásánál nehézséget jelent az is, hogy e növények jelentős mennyiségű [a lucerna (Buffaló, Ranger, Lahortan, Vemalj'Du- Puits, stb. fajták) például 2— 3%] hemolitikus szaponint tartalmaznak. A szaponintartalmú takarmánytápok nem etethetők károsodás nélkül minden állatfajjal, illetve a takarmánytáp szaponinmennyisége csak korlátozott lehet. Így például a hemolitikus szaponintartalmú takarmány gátolja a csirkék növekedését és csökkenti a tojáshozamot. Ezért a takarmányértékesülés szempontjából rendkívül fontos, hogy a takarmánytáp szaponinmennyisége legfeljebb csak korlátozott legyen. (A Magyarországon termesztett és megvizsgált 27 pillangósvirágú növény közül 12 faj tartalmaz hemolitikus szaponint [Koch, Boros, Szabó: A magyar flóra néhány fajának nyersfehérje-, alkaloida-, szterol- és szaponintartalma takarmányérték szempontjából, 1969 Agrobot, 125—140. old.]. A takarmánynövények közül például szaponint tartalmaznak a következők : Medicago sativa L (lucerna, termesztett növény) Trifolium repens L (ladinó here, termesztett növény) Menicago hispída L (búr here, gyepkeverékben fordul elő) Trifolium pratense L (vöröshere, termesztett növény) Trifolium fragiferum L (eper here, gyepkeverékben fordul elő) Arenaria serpillifolia L (kakuk homokhír, gyepkeverékben fordul elő) Saponaria officinalis L (szappanfű, gyepekben fordul elő) Glycine max L (szója, termesztett növény) [Butler és Bailey, Chemistry and Biochemistry of Herbage, Acad. Press, London, New York, 1973.3 A szaponintartalmat a látszólagos hemolitikus index segítségével jellemezzük. Ez az a szám, amely megmutatja, hogy 1 g növényből készített extraktumot milyen mértékben kell hígítani ahhoz, hogy a hígított oldat 5 ml mennyisége 2%-os defibrinált marhavér-szuszpenzióval öszszerázva még teljes hemolízist okozzon. [Halmai—Novák, Farmakognózia, 348. oldal, Medicina, Budapest, 1963.) így a Gypsophila paniculata L szaponintartaL- ma 6—20%, hemolitikus- indexe 8—10 000; a Saponaria officinalis L szaponintartalma 6—10%, hemolitikus indexe 4000 ; a Hemiaria hirsute L szaponintartalma 3%, hemolitikus indexe 1000; a Primula officinalis L szapaaintartalma 5---lú%. A nehezen silózható növények tartósításánál probléma még az is, hogy a betakarított növények azonnali tartósítást igényelnek, mivel tárolás, különösen a szabadban való tárolás során a fehérjetartalmuk 20—30%-kal is csökken. Különösen fokozott károsodás következik be a csapadékos időjárás esetén, ugyanakkor a szálastakarmányok első kaszálása — ekkor a legnagyobb a termés — Magyarországon általában erre az időszakra esik. [Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium című kiadvány, szerkesztő: dr. Bencze János és dr. Fehér Károly), 1977. február, 89—90. old.] A növény Öregedésével a szaponintartalom is növekszik. További nehézséget jelent az, hogy az ismert Lactobacillus plantarum törzsek legalacsonyabb szaporodási hőmérséklete 15—18 °C [Baitner: Gazdasági állatok takarmányozása, 1967.] így például a lucerna utolsó, őszi kaszálása utáni időszakban a hőmérséklet már 15 °C alá csökken, és ezért a silózás a szabadban nem hajtható végre. A fedett, illetve fűtött silók, szárítók, stb. jelentős beruházást igényelnek, emellett a tartósítás létesítésük esetén is csak hosszabb tárolás után oldható meg, így a növény tápértéke mindenképpen jelentősen csökken (fehérjetartalomcsökkenés és szaponintartalom-növekedés). (Meglepő módon) Azt találtuk, hogy a takarmánynövények silózása kivitelezhető és irányítottá tehető, ha a silózandó anyagot egy új Lactobacillus plantarum ítörzs tenyészetével oltjuk be, és ezáltal biztosítjuk, hogy a kívánt folyamatot előidéző baktériumtörzs nagy túlsúlyban legyen jelen a növényen már megtalálható vegyes populációval szemben, másrészről a folyamat jobb irányításához pótlólagos tápanyagot biztosítunk a szaporítandó törzs számára a silóban adalék- vagy hordozó anyag formájában. A találmány szerint tehát a nehezen silózható takarmánynövények tartósításával kapcsolatos problémák kiküszöbölhetők, ha a pillangósvirágú takarmánynövényeket, továbbá az elöregedett növényeket és növényi részeket Lactobacillus plantarum L—18 törzzsel (amely az Országos Közegészségügyi Intézetben 00162/1977 számon 1977. V. 2-án lett letétbe helyezve) asszimilálható szénhidrát adalékanyagok jelenlétében, 11—30 °C-on, anaerob körülmények között fermentáljuk. . , Szénhidrát adalékként pentózokat és/vagy hexózokat alkalmazunk. A találmány szerint alkalmazott új Lactobacillus plantarum L—18 törzs 11 °C-on még jól szaporodik — s így a silózás hűvös időben, őszszel is elvégezhető, aminek elsősorban a lucernánál van nagy jelentősége — továbbá dekarboxilezi a hemolitikus szaponint — és így a hemolitikus szaponintól mentes takarmányt szolgáltat A törzs erős pentózhasznosító, és mivel a nehezen silózható növények pentóztartalnaa. jelentős, így a törzs ezen tulajdonsága további előny. 4 találmány szerinti új Lactobacillus plantamai L—18 törzs az alábbi jellemzőkkel rendedk*zik; Egyenes^l^kenekített végű, gálcaalakú, 1*0— Lk mikron szélességű és 2—8 mikron hosszúságú 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
