176546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szálak, különösen rudak és csövek egyengetésére
3 176546 4 hogy a megnagyított egyengető rés nem-kerek anyagot is fel tudjon venni. Ez azért történik úgy, hogy el lehessen kerülni azt, hogy az egyengetendő termék nem teljesen kerek homlokfelületi élével a rugóerővel egymáshoz szoruló egyengetőhengereknek fusson neki, és ezeket a növekedő, periodikusan emelkedő, majd az egyengető rés tágításával az előírt értéket elérő egyengetőerővel szemben szétnyomja. Az ott leírt újszerű megoldásnak azonban nem az a célkitűzése mint a jelen találmánynak és a leírt eszközök és módok sem alkalmasak a jelen találmány szerinti megoldás foganatosítására. A találmány elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan eljárást és berendezést hozzunk létre, melyeknek alkalmazásával átmérő és egyenesség szempontjából teljes hosszukban a tűréshatáron belüli rúdszerű munkadarabokat állíthatunk elő, ahol a rudak végei a megadott tűréshatáron belül maradnak, felületük minőségét sem rontva. A kitűzött célt a találmány azzal oldja meg, hogy minden egyes száldarab be, illetve kifutófázisában az elülső, illetve hátsó végszakaszt a hajlító és/vagy préselő egyengetőhengerek legalább egyike, egy előre megválasztható matematikai függvény szerint szorításra vagy tágulásra kényszeríti. Ezáltal az egyengetőerő alkalmazása vezérelhető és különböző, az egyengetésre kerülő termék oly tulajdonságaival hozható összhangba, mint a keménység, a folyáshatár, az átmérő valamint az ezekből kiadódó hajlítási igény. Egyben lehetőség nyílik arra, hogy a géptechnikai tényezőket az egyengető erő növelésekor és csökkentésénél figyelembe vegyék: a hengerek elrendezését, kialakítását és forgási sebességét. A be- és kifutási fázis között az egyengető erő konstans. Az egyengetőerő fokozatos növelésével elérhető, hogy a munkadarab bemenet felőli homlokfelülete káros alakváltozás nélkül, majdnem eredeti formáját megtartja. Ily módon elkerülhető a végrészek kúpossága. Ezáltal kiküszöbölődik annak veszélye, hogy a kiegyengetett termék kúpos végével túlnyúljon a meghatározott tűrésmező egyik határán. Ily módon fennáll annak lehetősége, hogy a tűrésmezőben fekvő közepes átmérő az alsó toleranciahatár felé tolódjék el, amelyből már nem lóg ki a kúpos szakasz úgy, hogy az ezt követő hordóalakú konvex rész a mindenkori tűrés-sávtól függő tűrésmezőbe telepíthető. Ehhez járul még, hogy a homlokfelületi perem összenyomódásának elmaradása folytán a hordóalakú konvex szakasz — különösen annak elülső része — is beszűkül. A tűrésmezőnek a végrészek deformációjához való mindenkori arányától függően vagy a közepes átmérő rész süllyeszthető a tűrésmezőn belül, úgy hogy az megközelítse az alsó tűréshatárt, vagy pedig a közepes átmérő eltolásával szűkíthető a tűrésmező. Ha azonban a kívánt tűrés még mindig nem lenne betartható, úgy a találmány egyik lényeges jellemzője szerint lehetőség van arra, hogy egy présegyengetőgépben az áthajtás állítására szolgáló eszközökkel az áthajlás a préselés beállításától függetlenül állítható legyen, és az az egyengetési eljárás alatt menjen végbe. Különböző lehetőségek vannak arra, hogy a préselést és az áthajlást egymástól különválasztva vezéreljék. A szokványos kéthengeres gépeknél a préselés és az áthajlítás külön-külön történő vezérlése oly módon történhet, hogy a préseléshez az egész hiperbolikus hengert a tartóval együtt az egyengetendő termékre radiálisán állítjuk be, míg az áthajlítás beállítása a másik hengertartó és henger elfordításával, az egyengetendő termék bevezetésekor, tehát már az egyengetési folyamat alatt megy végbe. Ekkor egymás felett elhelyezkedő egyengetőhengerek esetében előnyösen a hiperbolikus felső hengert forgatjuk el. Egy másik lehetőség az áthajtásnak a préseléstől függetlenül történő vezérlésére abban áll, hogy a hiperbolikus hengert megosztjuk. Erre a célra egy háromosztásos hiperbolikus felső henger szolgál, amelynél a két külső szakasz — a lehajlási háromszög egy-egy sarokpontjának az egyengetendő termékkel való érintkezési helyein — előre megválasztható és változtatható sebességgel lesüllyeszthető és ily módon a termék áthajlása növelhető, illetve csökkenthető. Az egyengetendő termék bevezetése alatt megváltoztatott áthajlásnak az a célja, hogy az egyengetendő termék első és utolsó szakaszánál plasztikus hajlást lehessen elérni, amely megengedett felületi préselési értékékkel a termék két külső végének egyikén, a homlokfelület peremén érhető el. Ennek a polírozó, illetve préselőhatásnak a teljes szálszakaszon való fenntartása mellett kell végbemenni. Tekintettel arra, hogy a szabad hajlás az átmérő megváltozását vonja maga után (lásd „Stahl und Eisen” c. folyóirat, 1962. 836. oldal, és „Stahl und Eisen” 1968, az 1027. és különösképpen az 1029. oldal), és az egyengetett termék alakváltozása egy kéthengeres egyengetőgépben a préselőzóna elhagyása után a szabad hajlással hasonlítható össze, a kúphoz csatlakozó kiöblösödés az első és az utolsó szálszakasz rendkívül erős hajlására vezethető vissza. Az egész szálszakaszon egyenlő szinten maradó, elméletileg ideális hajlásnak azonban az szab határt, hogy egy első, igen kis szakasz meghajlásához a rövid emelőkar folytán igen nagy nyomást kellene kifejteni, éspedig az egyengetett terméknek a préselési tartományt elhagyó szakaszára, hogy ezt a kívánt hajlítófeszültséget biztosítani lehessen. Így tehát az a célkitűzés, hogy egyenletes hajlítófeszültséget érjünk el a termék teljes hoszszában, elvi nehézségeket okoz és ellentmondásában van a gyakorlatban ilyenkor túlzott mértékben fellépő, a préselési tartományt elhagyó egyengetett termék első szakaszára ható nyomásokkal. Ez az igen nagymértékű nyomás okozatikig a végszakaszok deformációjával függ össze. Éppen ezért mutatja meg találmányunk a kivezető utat ebből az elméleti ellentétből, azáltal! hogy egy kéthengeres egyengetőgépnél nemcaafc a préselőerő, hanem az egyengetett tennék végszakaszainak áthajlása is matematikai,.függné«?' alapján vezérelve indul me# és csak akksr éri«4; 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2