176537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lapok, és préselt idomtestek előállítására

3 176537 4 mérsékleten végzett hőkezeléssel kialakítják a lángmen­tesítő bevonatot. Ismert az is, hogy a faforgács-lemezek előállításához kötőanyagként karbamid-formaldehid vagy fenol-form­aldehid gyanta helyett izocianát-oldatok is felhasznál­hatók. Figyelembe véve azt, hogy az izocianát-oldatok kis töménységűek, a szükséges mennyiségű kötőanyag felviteléhez a rostanyagot igen nagy mennyiségű oldat­tal kell kezelni, és az oldószer eltávolítása jelentősen megnöveli az eljárás energiaigényét. A lignincellulóz-alapú rostlemezek előállítására eddig alkalmazott eljárások közös hátránya a nagy energia­­igény. Ha kötőanyagokként hőre lágyuló, illetve hőre keményedő műanyagokat használnak fel, a préselést a műanyag olvadáspontjánál magasabb, illetve a kikemé­­nyedési pontnak megfelelő hőmérsékleten kell végezni, ami általában lényegesen meghaladja a 200 C°-ot. Ha a kötőanyagot oldat formájában használják fel, az oldó­szer tökéletes eltávolításához szükséges hőenergia nö­veli az eljárás energiaigényét. Az eddig ismert eljárások közül energiaigény szempontjából a fenol-formaldehid vagy karbamid-formaldehid gyantaemulziót alkalmazó módszerek bizonyultak a legkedvezőbbeknek ; a prése­lést azonban még ebben az esetben is viszonylag magas (150 C° és 220 C° közötti) hőmérsékleten kell végezni, és a préselés során még mindig jelentős mennyiségű (a felhasznált emulzió 60—70 súly%-át kitevő, sőt ese­tenként ennél is több) vizet kell eltávolítani a rendszer­ből. A találmány értelmében ezeket a hátrányokat kíván­juk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy ha szerves izocianátokat R0(CH2CH20)nC0NHX általános kép­­letű felületaktív anyagok — ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, n egész számot képvisel és a mo­lekula átlagosan legalább 5 oxietilén-csoportot tartal­maz, és X valamely, legalább egy szabad izocianát-cso­­portot tartalmazó di- vagy poliizocianát maradéka — jelenlétében emulgeáljuk vízben, olyan emulziókhoz ju­tunk, amelyek még nagy (kb. 65%-os) izocianát-tar­­talom esetén is könnyen felvihetők a lignincellulóz­­alapú rostanyagra, és az ilyen emulziókkal kezelt rost­anyagokból a szokásosnál lényegesen alacsonyabb pré­selési hőméisékleten is kifogástalan minőségű préselt rostlemczek alakíthatók ki. A találmány tárgya tehát eljárás lapok vagy préselt idomtestek előállítására lignincellulóz-alapú anyag és egy kötőanyag keverékének forró préselése útján. A ta­lálmány értelmében kötőanyagként egy szerves izocia­nát vizes emulzióját használjuk fel, amely emulgeáló­­szerként valamely R0(CH2CH2O)nCONHX általános képletü felületaktív anyagot tartalmaz — ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, n egész számot kép­visel, mimellett a molekula átlagosan legalább 5 oxi­etilén-csoportot tartalmaz, és X valamely, legalább egy szabad izocianát-csoportot tartalmazó di- vagy poli­izocianát maradékát jelenti. Lignincellulóz-alapú anyagként a találmány szerinti eljárásban például faforgácsot, farostot, hulladékfát, fagyapotot, parafát és fakérget, fűrészport és egyéb fa­feldolgozási hulladékanyagokat és/vagy más természe­tes eredetű lignincellulóz-alapú rostos anyagokat, pél­dául kilúgozott cukornádat, szalmát, lentöreket, to­vábbá szárított sást, nádat vagy füvet alkalmazhatunk. A lignincellulóz-alapú anyagokhoz adott esetben szer­vetlen eredetű rostos vagy lemezes anyagokat, például üvegrostot, csillámot vagy azbesztot is keverhetünk. A találmány szerinti eljárásban szerves izocianátok­­ként például alifás izocianátokat, így hexametilén-diizo­­cianátot, aromás izocianátokat, így m- vagy p-fenilén­­-diizocianátot, tolilén-2,4- vagy -2,6-diizocianátot, di­­fenilmetán-4,4'-diizocianátot,klórfenilén-2,4-diizocianá­­tot, naftilén-l,5-diizocianátot, difenilén-4,4'-diizocianá­­tot, 4,4'-diizocianát-3,3'-dimetil-difenilt, 3-metil-difenil­­metán-4,4'-diizocianátot és difeniléter-diizocianátot, cik­­loalifás diizocianátokat, így ciklohexán-2,4- és -2,3- -diizocianátot, l-metil-ciklohexil-2,4- és -2,6-diizocianá­tot, a felsorolt vegyületek elegyeit, továbbá bisz-(izo­­cianato-ciklohexil)-metánt, valamint triizocianátokat, így 2,4,6-triizocianáto-toluolt és 2,4,4'-triizocianáto­­-difenilétert használhatunk fel. A találmány szerinti eljárásban izocianátok elegyeit is alkalmazhatjuk. A felhasználható izocianát-elegyek közül példaként a tolilén-diizocianát-izomerek elegyeit (így a kereskedelemben kapható, 2,4- és 2,6-izomereket tartalmazó elegyet), továbbá az anilin-formaldehid kon­­denzátumok foszgénezésekor képződő, di-, tri- és ma­­gasabbrendű poliizocianátok elegyeit említjük meg. Ezek az elegyek szakember számára jól ismertek. A fel­használható izocianát-elegyek közé tartoznak többek között a foszgénezési reakciókban kapott, metilénhidas polifenil-poliizocianátokat (di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat) és foszgénezési melléktermékeket tar­talmazó nyers elegyek. A találmány szerinti eljárásban poliizocianátokként különösen előnyösen alkalmazhatunk aromás diizocia­nátokat vagy magasabbrendű poliizocianátokat. Igen előnyösnek bizonyultak a di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat tartalmazó, nyers metilénhidas poli­­fenil-poliizocianát elegyek. A metilénhidas polifenil­­poliizocianátok ismert vegyületek és az (I) általános képlettel jellemezhetők — ahol n értéke 1 vagy annál nagyobb egész szám. Nyers poliizocianát-keverékek ese­tén n átlagértéke célszerűen 1-nél nagyobb. Ezek a ve­gyületek az anilin és formaldehid kondenzációjával elő­állított poliamin-elegyek foszgénezésével állíthatók elő. A di-, tri- és magasabbrendű poliizocianátokat tartal­mazó, nyers metilénhidas polifenil-poliizocianát-elegye­­ket a továbbiakban „MDI” jelöléssel jelöljük. A találmány szerinti eljárásban különösen előnyösen használhatjuk fel a fölöslegben vett diizocianátok vagy magasabbrendű poliizocianátok és hidroxil-végcsopor­­tot tartalmazó poliészterek vagy poliéterek reakciójával előállított, izocianát-végcsoportot tartalmazó előpoli­­mereket, valamint a fölöslegben vett diizocianátok vagy magasabbrendű poliizocianátok és poliol-monomerek vagy poliol-monomer-elegyek (például etilénglikol, tri­­metilol-propán vagy butándiol) reakciójával előállított termékeket. Különösen előnyösnek bizonyultak a hid­­rofób poliolok, például ricinusolaj felhasználásával elő­állított, izocianát-végcsoportot hordozó előpolimerek, ezek a vegyületek ugyanis vízzel lassan reagálnak. A találmány szerinti eljárásban izocianát-végcsopor­tot hordozó előpolimerekként például az MDI izocia­nát-végcsoportot hordozó előpolimerjeit alkalmazhat­juk. Miként már említettük, a találmány szerinti eljárás­ban emulgeálószerekként R0(CH2CH20)nC0NHX ál­talános képletű vegyületeket használunk fel, ahol R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, X valamely di-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents