176537. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lapok, és préselt idomtestek előállítására
5 176537 6 vagy poliizocianát maradékát jelenti, amely legalább egy szabad izocianát-csoportot hordoz, és n egész számot jelent, mimellett a vegyidet legalább átlagosan 5 oxietilén-csoportot tartalmaz. E vegyületekben R például etil-, propil- vagy butil-csoportot, célszerűen metilcsoportot jelenthet. Minthogy a felületaktív uretánoknak legalább átlagosan 5 oxietilén-csoportot (CH2CH20) kell tartalmazniuk, n értéke előnyösen 5 és 120 közötti, célszerűen 10 és 25 közötti egész szám lehet. A fenti vegyületek X csoportként a poliizocianátokból egy izocianát-csoport eltávolításakor visszamaradó csoportokat tartalmazzák. Az X csoport tetszés szerinti diizocianát vagy magasabb rendű poliizocianát maradéka lehet. Abban az esetben, ha diizocianát-vegyületként valamely tolilén-diizocianátot használtunk fel, az X csoport a (II) képletnek felel meg. Az X csoport célszerűen további izocianát-csoportot tartalmaz. A felületaktív uretánokban az X csoport például a korábban felsorolt di- vagy poliizocianátokból levezethető csoport lehet. A felületaktív metánokat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely R0(CH2CH20)nH általános képletű alkoholt — ahol R és n jelentése a fenti — legalább két izocianát-csoportot tartalmazó izocianátokkal reagáltatunk. 1 mól alkoholra vonatkoztatva legalább 1 mól izocianát-vegyületet használunk fel, az izocianát-vegyületet azonban előnyösen fölöslegben alkalmazzuk. A reakciót például úgy hajthatjuk végre, hogy az alkohol-reagenst az izocianát-reagenshez adjuk, a rendszert átlátszó elegy képződéséig keverjük, és a reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk. A reakció gyorsítása érdekében az elegyet 100 C°-ig terjedő hőmérsékletre melegíthetjük. A találmány szerinti eljárásban felhasználható emulziót például úgy alakíthatjuk ki, hogy a fenti típusú felületaktív anyagot közvetlenül az emulgeálandó izocianát-vegyület ben állítjuk elő. így például ha valamely X(NCO)2 általános képletű izocianátot kívánunk emulgeálni, egyszerűen úgy járunk el, hogy az X(NCO)2 általános képletű izocianát nagy fölöslegéhez csekély menynyiségű R0(CH2CH20)nH általános képletű polietilénoxi-alkoholt adunk, és az emulgeálószert magában az emulgeálandó rendszerben állítjuk elő. Abban az esetben, ha poliizocianátként előpolimert használunk fel, az előpolimer-képzést és az emulgeálószer kialakítását egy lépésben is végrehajthatjuk ; eljárhatunk azonban úgy is, hogy az előpolimert és az emulgeálószert külön állítjuk elő, és ezután keverjük a komponenseket vízhez. Az emulzióképződést megkönnyíthetjük, ha az előpolimer és a felületaktív anyag elegyét először körülbelül az elegy súlyának ll4-ét kitevő menynyiségű vízzel keverjük össze, majd az így kapott keveréket vízzel a kívánt végső koncentrációra hígítjuk. Ha MDI-előpolimert tartalmazó emulziót kívánunk előállítani, az emulziót például a következő módszerekkel alakíthatjuk ki: (1) MDI-t megfelelő mennyiségű poliollal reagáltatunk, a képződött előpolimert csekély mennyiségű CH30(CH2CH20)nH általános képletű polietilénoxialkohollal reagáltatjuk, majd a kapott rendszert keverés közben vízben emulgeáljuk; vagy (2) MDI-t csekély mennyiségű CH30(CH2CH20)nH általános képletű polietilénoxi-alkohollal reagáltatunk, a kapott rendszert az előpolimer kialakításához szükséges mennyiségű poliollal reagáltatjuk, majd az elegyet vízben emulgeáljuk ; vagy (3) MDI-t egy lépésben reagáltatunk a szükséges mennyiségű poliollal és polietilénoxi-alkohollal, majd a kapott rendszert vízben emulgeáljuk. A fent ismertetett három eljárásmód mindegyikében a felületaktív anyagot magában az emulgeálandó poliizocianátban alakítottuk ki. Ezekkel az eljárásokkal R0(CH2CH20)nX általános képletű felületaktív anyagot állítunk elő — ahol X az izocianát maradékát jelenti, R 1—4 szénatomos alkil-csoportot jelent, és n értéke a fenti. Különösen előnyös felületaktív anyagoknak bizonyultak az R0(CH2CH20)nG általános képletű polietilénoxi-vegyületekből — ahol R metil-csoportot jelent és n átlagértéke 10 és 25 közötti szám — kialakított származékok. Polietilénoxi-vegyületként például 300 és 1000 közötti molekulasúlyú metoxi-polietilénglikolokat alkalmazhatunk. Természetesen úgy is eljárhatunk, hogy a felületaktív anyagot külön lépésben állítjuk elő, majd az így kapott felületaktív anyagot keverjük az előpolimerhez vagy az előpolimer-képzéshez felhasznált reakcióelegyhez. Az előpolimereket önmagukban ismert módszerekkel alakíthatjuk ki; így például a komponensek elegyét melegíthetjük vagy a komponenseket szobahőmérsékleten, adott esetben katalizátor jelenlétében reagáltathatjuk egymással. A fent ismertetett módszerekkel előállított előpolimer-emulziók olaj-a-vízben típusú emulziók. A találmány szerinti eljárásban igen előnyösen alkalmazhatunk olyan emulziókat, amelyek 25—99 súlyrész vizet, 1—75 súlyrész szerves poliizocianátot, továbbá a stabilizáláshoz szükséges mennyiségű, R0(CH2CH20)n- CONHX általános képletű felületaktív anyagot tartalmaznak. Különösen előnyöseknek bizonyultak az 50— 75 súlyrész vizet és 25—50 súlyrész szerves izocianátot tartalmazó emulziók. Az emulziók 100 súlyrész izocianát-vegyületre vonatkoztatva célszerűen 5—15 súlyrész felületaktív anyagot tartalmazhatnak. Az emulziókat önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő, előnyösen úgy, hogy a szerves poliizocianátot összekeverjük az emulgeálószerrel, majd ezt a keveréket^ vízhez adjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az R0(CH2CH20)nC0NHX általános képletű felületaktív anyagot magában az emulgeálandó poliizocianátvegyületben alakítjuk ki, majd az így kapott rendszert kívánt esetben további mennyiségű poliizocianáttal hígítjuk, végül vízzel keverjük össze. A találmány szerinti eljárás első műveleti lépésében a lignincellulóz-alapú anyagot a kötőanyaggal keverjük össze. A lignincellulóz-alapú anyagok megfelelő mértékű bevonásának biztosítása érdekében a vizes emulziót célszerűen permetezéssel juttatjuk a lignincellulóz-alapú anyagok felületére. Tapasztalataink szerint a szerves poliizocianátokat tartalmazó vizes emulziók viszkozitása még 65%-os poliizocianát-tartalom esetén is elég kis érték ahhoz, hogy a rendszer könnyen permetezhető legyen, ezzel szemben a préselt falemezek és hasonló idomtestek előállításához eddig felhasznált, karbamid-formaldehid vagy fenol-formaldehid gyantákat tartalmazó vizes emulziók 40%-nál nagyobb gyantatartalom esetén rendszerint már nem permetezhetők. A találmány szerinti eljárás további előnye tehát az, hogy kötőanyagként a szokásosnál kisebb víztartalmú emulziók 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
