176514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciántartalmú ipari szennyvíz kezelésére

MAGYAR SZABADALMI 176514 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGALATI TALALMANY Bejelentés napja: 1978.1. 24. (EE—2544) Közzététel napja: 1980. VIII. 28. Nemzetközi osztályozás: C 02 C 1/18 C 02 C 5/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1981. IX. 30. ■V r HIVATAL " -.V.W Feltalálók: Szabadalmas: Fekete Szilárd, vegyészmérnök 40%, EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár, dr. Nagy Kálmán, vegyészmérnök, 22%, Budapest Harangozó György, vegyészmérnök, 22%, Nemere Ferenc, vegyészmérnök, 8% és Márkus Gyula, vegyészmérnök, 8%, Budapest. Eljárás ciantartalmu ipari szennyvíz kezelésére 1 A találmány tárgya eljárás ciántartalmú ipari szenny­víz kezelésére. Közelebbről, a találmány tárgya eljárás a-aminosavnitrilek Strecker-reakcióval történő gyártása során keletkező ammonium- és ciántartalmú ipari szennyvíz ciánmentesítésére. Ismeretes, hogy a szerves vegyiparban széleskörű a különböző szerves ciánvegyületek előállítása és felhasz­nálása. Ennek következménye, hogy a rendszerint vizes reakciókörülmények alkalmazása következtében szá­molni kell a mérgező ciánvegyületek jelenlétével és ki­bocsátásával. A mérgező ciános oldatok három cso­portba sorolhatók környezetvédelmi veszélyességük, illetve kezelhetőségük szempontjából: 1. Az oldat nem tartalmaz veszélyes mérgező anya­gokat, mert a jelenlevő szerves ciánvegyületek, pl. akril­­nitril, nagyon stabilak. 2. Az oldat könnyen bomló és/vagy hidrolizáíhaíó szerves ciánvegyületeket tartalmaz az esetleges cianid szennyezés mellett. Ezek a vizes oldatok mérgezőek az élővilágra, viszont kezelésük az ismert méregtelenítési eljárásokkal (nátriumhipokloritos, hidrogénperoxidos, formalinos, stb.) megoldható. 3. Komoly környezetvédelmi problémát jelent viszont, ha a szerves ciánvegyületek lassú bomlása következté­ből fennáll a mérgező hatás, de a bomlási folyamat kis sebessége következtében az ismert módszerekkel nem biztosítható a környezetvédelem igényeit kielégítő mé­regtelenítés. A találmány az utóbbi csoportba sorolható ciános oldatok kezelésére vonatkozik. A szerves vegyiparban, 2 különösen a gyógyszer-alapanyag és gyógyszeriparban számos z-aminosavnitril t úgynevezett Strecker-reakció­val állítanak elő. Ennek során a megfelelő oxovegyüle­­tet például hidrogéncianiddal & ammóniával reagál- 5 tátják. Az z-aminosavnitril természetesen úgy is elő­állítható, hogy például a megfelelő aldehidbiszulfitot vi­zes oldatban és/vagy szerves oldószer jelenlétében nát­­riumcianiddal reá gáltatják, majd a keletkező cián­­hidrinből ammónia és/vagy ammóniumsó hozzáadásá­ig val nyerik az a-aminosavnitrilt. A fentiekben vázlatosan ismertetett gyártástechnológiáknál keletkező szenny­vizek összetételére jellemző a magas ammónia- (50— 250 g/1) és cianid-íartalom (2000—35 000 mg/l) a vizes fázisba beoldódó nitrilek és oldószemyomok, valamint 15 a mellékreakciók folytán mindig képződő klórálló szer­ves ciánvegyületek mellett. A szennyezőanyagok minősége és koncentrációja kö­vetkeztében ezek a szennyvizek nem engedhetők a csa­tornába, sőt még a méregtelenítésük is számos olyan 20 veszéllyel jár, illetve járhat, amely a tisztítási technoló­giának az eddigieknél biztonságosabb és hatékonyabb módszerét teszi szükségessé. A bioszféra ciánszennyező­désével járó veszélyek az egészség és a környezetvédelem területén dolgozó szakemberek előtt jól ismertek. 25 a szakirodalom is részletesen foglalkozik ezekkel a ve­szélyekkel (Hans Liebmann, Handbuch der Frisch­­wasser-und Abwasserbiologie, II. München, 1960. 827—843). A különböző ciánmentesítési eljárások össze­hasonlításával, leírásával számos könyv, cikk és szaba- 30 dalom foglalkozik (Otto Borchert, Abwasser aus der 176514

Next

/
Thumbnails
Contents