176512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szekunder savamid-származékok előállítására
176512 4 triklóracetilklorid-szennyezése, erősen korrozív és egészségkárosító hatása, nehéz tárolhatósága. Savanhidrid alkalmazása gazdaságosan nem valósítható meg. (Előállításakor a költségesen előállítható savból csak a fele hasznosítható.) Savészterrel való acilezés csak speciális esetekben kivitelezhető jó termeléssel, mivel a szekunder aminok önmagukban csak igen lassan reagálnak karbonsavészterekkel. Katalizátorként kevés vizet (J. A. C. S. 71 1949, p. 1245, ibid., 63 1941, p. 2965), vagy nátrium-metilátot (J. A. C. S. 72 1950, p. 1853) javasolnak, mások előnyösnek a metanolos közeget tartják. Megjegyezzük, hogy szekunder aminok diklóracetilezésére észterrel a szakirodalomban nem találtunk utalást, így bizonytalan a fent javasolt katalizátorok hatása ebben az esetben. Ketének segítségével az acilezés általában jó termeléssel elvégezhető (S. Patay: The Chemistry of Alkenes, 1964, p. 11 760), így pl. acetaniliddel (Org. Synth. Coll. Vol. 1. p. 330). A diklóracetilezésre ez a módszer jelenleg még nem alkalmas, mert a diklórketént ezideig még tiszta állapotban iparilag felhasználható formában nem sikerült előállítani. (Laboratóriumi méretű eljárás ismert CClj—COBr-ből kiindulva (J. Org. Chem. 31 1966, p. 626). Esetenként megoldást jelenthet a diklóracetamid alkilezése aminnal (449.112 sz. német szabadalmi leírás) vagy aminsóval (J. A. C. S. 70 1948, p. 2115). Ezek viszont csak primer aminok esetében adnak jó termelést, valamint a diklórecetsavamid alkilezése esetén az O-alkilezés nem zárható ki, így a reakció nem tehető egyértelművé. Az egyéb savszármazékok közül a savazid, hidrazid alkalmazása (Org. Reactions, 3 1946, 337) csak laboratóriumi méretben és speciális esetben jöhet szóba. Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az irodalom tanúsága szerint diklóracetilezésre gyakorlatilag csak az igen korrozív, bomlékony és egészségre nagymértékben károsító hatású diklóracetilklorid alkalmazható ipari méretben, és az ezzel acilezett termékek tisztításánál igen nagy gondot jelent az alkalmazott savkloriddal bevitt monoklóracetil-, és triklóracetilszármazék szenynyezés, amelytől sok esetben csak nagy veszteségek árán lehet megszabadulni. Az irodalomban található eljárásokkal szemben azt az igen meglepő eredményt kaptuk, hogy ha a kiválasztott szekunderamint klorárral, klorálhidráttal, vagy annak valamely, az oxo-csoporton kialakított addíciós származékával reagáltatjuk vizes és/vagy poláros szerves oldószeres közegben, bázikus savmegkötőszer és valamely szervetlen és/vagy szerves cianid-vegyület jelenlétében, az irodalmi ismeretekkel teljesen ellentétben nem a szekunder amin formilszármazékát kapjuk, hanem megfelelően megválasztott reakciókörülmények között — jó termeléssel — a szekunder amin diklóracetilezett származékát tudjuk előállítani. A találmány szerint tehát úgy járunk el, hogy egy (11) általános képletű szekunder amint klorállal, vagy annak valamely, az oxocsoporton kialakított addíciós származékával vizes és/vagy poláros szerves oldószeres közegben, bázikus savmegkötőszer és valamely szervetlen és/vagy szerves cianid-vegyület jelenlétében reagáltatjuk. A képletben Rt és R2 jelentése az (I) képletnél közölt. Célszerű bázikus savmegkötőszerként magát a feleslegben adott kiindulási szekunder amint alkalmazni, de ugyancsak előnyös savmegkötöként valamely alkálifém vagy alkáliföldfém gyenge savval képzett sóját (pl. nátriumhidrogénkarbonátot, nátriumkarbonátot, kalciumkarbonátot), vagy kalciumoxidot használni. A reakciót célszerűen -20 és + 120C0 közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás fő előnye, hogy igen egyszerű enyhe körülmények között kivitelezhető. Szekunder aminokat ily módon még nem diklóracetileztek. A diklóracetilezési reakció lejátszódása annál is meglepőbb, mivel a klorál és szekunder amin reakciója a szerves kémiai kézikönyvek szemléltető példája a szekunder aminok formilezésére (Houben Weyl: Methoden. .. XI/2., kötet, p. 30, J. Org. Chem. 28 1963, 243, J. A. C. S. 74 1952, p. 3933, Zblatt 6 II. 1921, p. 1020, C. A. 38 1944, p. 3187, Bér. 5 1872, p. 247, Helv. Chim. Acta 37 1954, p. 685, J. A. C. S. 70 1948, p. 425). A klorál Wallach-reakciója, amelynek eredménye, a diklórecetsav ismert ugyan (Liebig’s Annalen 173 1874, p. 288, ibid. 295), leírják továbbá a primer amin klorállal történő acilezését is, diklórecetsavészteren keresztül, (692.265 sz. angol szabadalmi leírás) de ezideig nem találtunk olyan szekunder amin diklóracetilezést, amelyre a klorált egy lépésben, vagy akár diklórecetsavészteren keresztül is alkalmazni tudták volna. A klorál, mint acilezőszer könnyen hozzáférhető, viszonylag egyszerűen előállítható nagyüzemi termék (etanol klórozásával állítják elő pl. a 2,478.152 sz. USA- szabadalmi leírás szerint). A klorál további előnyei, hogy a savkloridhoz képest igen csekély a korrozivitása, egészségkárosító hatása, és stabilizálva jól tárolható. A klorállal a találmány szerint végrehajtott diklóracetilezés technikailag könnyen kivitelezhető. Például szobahőfok-tartományban néhány órás reakcióidővel közel kvantitatív diklóracetilezés érhető el. A találmány szerint előállított (I) általános képletű diklóracetilezett savamidok hasznosítható növénybiológiai hatást mutatnak, herbicid anyagok fitotoxieitását képesek gátolni. A találmány szerinti szintézist a következő példákon mutatjuk be: 1. példa Keverővei, adagolótölcsérrel és hőmérővel felszerelt lombikba bemérünk 5,9 g (0,12 mól) NaCN-ot, 37 g (0,35 mól) Na2C03-t, 60 ml vizet és 194 g (2,0 mól) diallilamint. A fenti reakcióelegyhez jegesvizű hűtés mellett 120 ml vízben oldott 165,5 g (1,0 mól) klorálhidrátot adagolunk olyan ütemben, hogy a hőmérséklet a 20 C°-ot nem haladja meg. Ezt követően 2—3 órán át keverjük 20 C°-on, s időnként rétegkromatográfiásan ellenőrizzük, hogy a reakció lejátszódott-e. Az amin-, és klorál-folt eltűnése és rétegkromatogrammon jól jelzi a reakció végpontját. Ezután a reakcióelegyet 250 ml vízzel hígítjuk, majd 3 x 200 ml diklóretánnal (vagy CHClj-al, benzollal, stb.) a keletkezett diklóracetil-diallilamidot kiextraháljuk. Az extraktumot vízzel, majd savas vízzel mossuk, szárítjuk, oldószermentesítjük és vákuumfrakcionáljuk. A termék néhány csepp előpárlat után 0,18 torr nyomáson, 65—66 C’-on desztillál át csaknem maradék nélkül. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
